Louise (Rosamund Pike) és Tom (Chris O’Dowd) heti egyszer házassági tanácsadásra járnak. Minden alkalom a rendelővel szemben lévő kocsmába vezet az útjuk, ahol átbeszélik a múlt hetet, nagyjából felvázolják, hogy miről fognak vitatkozni aznap délután, majd néha jobb, néha rosszabb passzban felállnak, és átsétálnak az utca túloldalára. Erre az egészen egyszerű alapra épül fel ez a tízszer tízperces sorozat, ami tökéletes időtartam egy megtört házasság, és két intelligens, sérült ember bemutatásához. 

Nincsenek flashbackek, a rendelőbe se lépünk be soha, tényleg csak ülnek, isznak és beszélgetnek. Egymásról, a gyerekekről, a párról a szomszéd asztalnál vagy félszavakban a harmadikról, aki mindent felborított. A tizenöt évnyi sérelem időnként összekeveredik filmekről, könyvekről vagy a Brexitről szóló vitákkal (zseniális a kettészakadó Anglia problémáit a szakítás határán lévő házaspár szájába adni), vagy nevetve képzelik el a jövőbeli partnereik foglalkozását. Bármelyik beszélgetésüket ki lehet emelni, mindegyik egyszerre fájdalmas és kegyetlenül vicces, azaz ízig-vérig brit. 

Ahogy telnek a percek, egy idő után nem is beszélgetést, sokkal inkább egy teniszmeccset nézünk, ahol ide-oda pattog a labda, egymásnak dobálják, kiforgatják, majd lecsapják a szavakat. Ezt a meccset egy pohár fehérbor és egy korsó barna sör felett játsszák, a bíró pedig az utca túloldalán, a zöld ajtó mögött várja őket, hogy eldöntse, ki az aznapi nyertes. 

A szócsatáért Nick Hornby, az angol szórakoztató irodalom népszerű alakja a felelős. Nehezen találni olyat, aki nem olvasta legalább egyszer a szakítós bibliaként elhíresült Pop, csajok, satöbbit, és mindenkinek beugrik Hugh Grant az Egy fiúról felnőni képtelen bunkójaként, de említhetjük a Focilázat, a Meztelen Júliát és a Hosszú út lefelé című regényeket és feldolgozásaikat is. Hornby a könyvespolcok mellett egyre gyakrabban tűnik fel nagy produkciók forgatókönyvírójaként is: munkái közt ott van az Egy lányról (az An Education kínos magyarosítása), amiért 2010-ben első ízben jelölték Oscarra Carey Mulligant, de Hornby írta a Brooklynt, aminek Saoirse Ronan köszönhetett meg egy jelölést, és ő adaptálta a Wild című regényt is, ami pedig Reese Witherspoont hozta újra Oscar-közelbe. 

Hornby hősei rengeteget hibáznak: vagy túlintellektualizálnak mindent vagy fejjel mennek a falnak, végül mégis szerethetőek tudnak maradni. A szerencsétlen Rob Gordon (Pop, csajok, satöbbi) válogatáskazettákkal és kényszeres toplistákkal gyógyítja a szívét, Will Freemant (Egy fiúról) egy különc kisfiú tanítja meg a felnőtt életre, a Hosszú út lefelé négy szereplője pedig szilveszter éjszaka, egy londoni háztetőn próbálja meg lebeszélni egymást az értelmetlen öngyilkosságról. 

Louise és Tom is beállhat a sorba, házasságuk megromlása majdnem két évtizednyi sérelem és frusztráció eredménye, mégis ott van bennük a vágy, hogy kijavítsák, ami elromlott. Vitáikon keresztül kirajzolódik az ok, amiért valaha egymásba szerettek, a végtelen szarkazmusban újra és újra egymásra tudnak hangolódni, amíg valamelyik fel nem borítja a törékeny egyensúlyt. Kultúra és tudomány klasszikus összecsapása zajlik a színen, a nő racionálisan gondolkodó orvos, házassága megromlását rákos megbetegedéshez hasonlítja, amit fel kell tárni és ki kell vizsgálni, mielőtt kimondanák a halálos ítéletet, a férfi viszont flegma zenekritikus, aki inkább halogatná a problémákkal való szembenézést. Ez alapján karikatúrák is lehetnének, de szerencsére nincs bennük semmi fekete-fehér, és ez Rosamund Pike (a Holtodiglan elmebeteg hősnője) és Chris O’Dowd csodás összhangjának köszönhető. Olyan természetesen dobálják egymásnak a labdákat, úgy reagálnak egymás gesztusaira, mintha évek óta ott ülnének annál az asztalnál. 

Dinamikájuk részről részre változik, hol az egyik, hol a másik van érzelmi fölényben, ezt a táncot vezeti végig nagyszerűen Stephen Frears, aki az egyik legtermékenyebb brit filmrendező, Hornbyval is dolgozott már korábban, ő rendezte a Pop, csajok satöbbit. A Diana halálát II. Erzsébet szemszögéből feldolgozó A királynő, a Philomena - Határtalan szeretet, vagy akár a most megjelent Quiz című háromrészes tévéfilmben is előszeretettel megy bele az angol társadalom által kényesnek ítélt témákba és botrányokba. 

Az Egy házasság helyzetében nincs botrány, viszont annál több benne az emberség és hitelesség. Frears kétségek között tart, egyáltalán nem vehetjük biztosra, hogy ez a két ember végül együtt fog maradni, mégis iszonyú szórakoztató és megható, ahogy részről részre felfedeznek valami újat, vagy megtalálják, amiről azt hitték, hogy már kiveszett a kapcsolatukból. Mindenféle párkapcsolati státuszhoz erősen ajánlott sorozat az Egy házasság helyzete – elvált, házas, párkapcsolatban élő vagy egyedülálló, teljesen mindegy, hol vagy éppen az életben, sokat fogsz tanulni belőle. 

Az Egy házasság helyzete elérhető az HBO GO oldalán