Egyet biztos, mert az kész van. Ez a Mindörökké, amit tavaly novemberben mutattunk be a Tallinn Black Nights Filmfesztiválon. Február végén a nézők elé fog kerülni. Azt tervezzük, hogy egy streaming oldalon mutatjuk be a Mindörökkét, előtte pedig egy-egy nagyváros mozijában lesz lehetősége megnéznie annak, akit érdekel. Most kiszámíthatatlan a piac, nem igazán járnak moziba az emberek, járvány van, és nem biztos, hogy bele kell kerülni a számháborúba, hogy hány nézője van egy filmnek. Még azoknak is rosszak a számai, akiket nagyon megnyomott a forgalmazó. Ezen kívül lehet, hogy lesz egy szkeccsfilm, a Körmenet, amihez felkért rendezőnek Kalmár Péter producer többek között Novák Erik és Szilágyi Fanni mellett.
Eddig azt lehetett hallani, hogy minisorozat lesz.
Szkeccsfilmnek készül, mindenkinek 10-12 perce van rendezni, de lehet, hogy a részek egyenként fognak a közönség elé kerülni. Ez forgalmazói döntés lesz. Nem tudom, honnan van rá pénz, nekünk csak rendeznünk kell. Úgy volt, hogy novemberben forgatunk, ami először idén év elejére csúszott, most pedig a bizonytalan távoli jövőbe. A helyszín és a színészek is megvannak, az én részemben Szinetár Dóra, Molnár Áron és Terhes Sándor fog szerepelni. Bár volt beleszólásom a színészek kiválasztásába, alapvetően Péter építette fel az egész projektet, ő írta a forgatókönyvet is. Azért vállaltam a rendezést, mert azt mondta, hogy szabad kezet ad, olyanra gyúrjuk a saját epizódjainkat, amilyenre szeretnénk.
Ezek szerint nem egységes lesz, hanem mindegyik rész az adott rendező stílusát fogja tükrözni?
Igen, és izgat is, hogy mit tudok ezzel a lehetőséggel kezdeni négy forgatási nap alatt. A Körmenetet úgy kell elképzelni, ahogy Arthur Schnitzler 1904-ben megírta. Alapvetően egy társadalmi keresztmetszet, nem is ad nevet a szereplőknek, hanem egyszerűen csak van cseléd, katona, gróf. A szereplők vagy ismerik egymást korábbról, vagy nem, a találkozásaik kifutása pedig mindig egy szexuális aktus. Kornis Mihály 1989-ben a Körmagyar című színdarabjában átvette ezt. Kalmár Péter pedig 2022-re adaptálta.
Mindörökké
Ebben a változatban a különböző társadalmi státuszú emberek más-más szándékkal vannak fent Tinderen, ahol véletlenszerűen találkoznak és gyúrják egymást 10-12 percig. Egy eladás előtt álló épületben, a "Hivatalban" találkoznak, aminek fura helyiségeiben fura találkozásokat láthatunk.
Mostanában több filmtervedet is elutasította a Filmintézet.
Ezzel azért nem vagyok egyedül.
Erről van diskurzus köztetek a többi rendezővel, például volt osztálytársaddal, Török Ferenccel?
Majdnem csak erről van már. Hogyan lehet ezt az éhezést túlélni? Ezt a kitaszítottságot, száműzetést, vagy hívjuk akárhogy.
Feri azt mondta, hogy színházi előadásokat és klipeket rendez, és külföldön próbálkozik támogatást találni a filmterveihez.
Én is. Néha rendezek színházban, klipet is készítek és külföldön is próbálkozom. Mivel ugyanabban a filmes közegben létezünk, kortársak is vagyunk, ezért nagyon hasonlóak a problémáink. Ezeket megbeszéljük és keresgéljük a lehetőségeket. Ugyanabból a tortából próbálunk meg szeleteket elvenni, ő is oda tud csak menni, ahova én megyek és viszont.
Gera Marina a Hotel Balatonban
A harmadik filmed idén a Hotel Balaton lesz?
Ez nagy kérdés. A filmet 2020 novemberében leforgattuk. De sajnos a producer elkövetett egy hibát. Azt gondolta, hogy ez egy függetlenfilm, itt mindenki közös ügyért harcol, ezért senkivel nem kötött szerződést a forgatás megkezdése előtt, csak szóbeli megállapodások voltak. Csináltunk már így filmet, ezzel eddig soha nem volt gond. Egészen addig, amíg az egyik vezető munkatárs a forgatást követően úgy döntött, hogy ha eddig nem szerződtek vele, akkor ő sem fog leszerződni a produkcióval. Úgyhogy jelen pillanatban egy jogi vircsaftban vagyunk. Meg van vágva, a zeneszerző megírta hozzá a zenét, a trükkök egy része már elkészült, nincs még kész, de tulajdonképpen már végignézhető a film.
Mitől függ, hogy mi lesz a produkcióval?
Nem tudok előrébb lépni vele, és nem rajtam múlik. Ez két fél jogi vitája.
Te a szokásosnál több akadályba futottál bele a pályád alatt. A Toldin évekig ment heves vita a Filmalappal és Andy Vajnával, Az Úr hangjában a kanadai stábtagokkal és a helyszínekkel volt gond, a Sömmi pedig pénzügyi vitán csúszott el éppen a gyártás előtt.
A "pénzügyi vita" azért erős eufemizmus a Sömmi esetében. De igen, én is érzem, hogy sok akadályba ütközöm. Azt gondoltam, hogy biztos velem van a probléma, saját magamat gáncsolom el, ezért elmentem pszichológushoz. Sok-sok beszélgetés után arra jutottam, hogy bántalmazó kapcsolatban élek a NER-rel. A rendszer száműzött (és nem csak engem, vagyunk még így jópáran) a támogatott filmesek kategóriájából és próbál úgy kezelni, mintha nem léteznénk. Erre nehéz úgy reagálni, hogy viseljük jobban a pofonokat. Én sajnos a lehetőségek teljes hiánya miatt érzett, ugyanakkor elfojtott dühöt jobban rátolom a külvilágra, mint más pályatársaim. Ugyanakkor fontosnak tartom azt is, hogy legalább az, akit ez érdekel, tudja, hogy mi zajlik a kultúrában.
Polgár Csaba Az Úr hangjában
És azt is fontosnak tartom, hogy időről időre bizonyítsam, még létezem. És az általam készített függetlenfilmeket a munkatársak barátságból, szívességből, érdekből, vagy bármilyen okból, de segítenek létrehozni. Az ember persze korlátozza önmagát: kevés szereplő és helyszín, és olyan ötlettel áll elő, ami nem kerül sokba. Pedig a vásznon végül minden film egymással versenyez, ugyanolyan minőségű produkcióval kell előállnunk, mint a többieknek, akik támogatásból dolgozhatnak. A független filmezésnél ráadásul a kreativitás nagy része arra megy el, hogy a film megvalósuljon. Tallinnban is arra voltunk a legbüszkébbek, hogy van filmünk és eljutottunk idáig, nem arra, hogy milyen – és még így is díjazandónak tartotta a zsűri. Hat évig készült a pénzhiány miatt. És közben nagyon megrettentem attól, hogy a Mindörökkéből milyen film született.
Miért?
Egy függetlenfilm forgatásában sok rögtönzés van, hamar reagál a stáb a változásokra. Változhat a színész, a helyszín, az emberek számának függvényében módosítani kell a jeleneteket. Nem ragaszkodunk ahhoz, ami le van írva, hanem megnézzük, hogy mit hoznak ki belőle a színészek és a körülmények. A treatment így zenévé válik, és nagyon változatos tud lenni, ahogyan mi táncolunk rá. A Mindörökké forgatásán jelentősen eltértünk nem csak Tar Sándor novellájától, de a forgatókönyvtől is. Ha van "on set" vágás például, akkor ezt nevezhetjük "on set" forgatókönyv-írásnak. Eredetileg több maradt volna meg Tar világából, de ezekkel a szereplőkkel, ezen a helyszínen, a lehetőségek és az akkori hangulatunk miatt nagyon más filmet készítettünk, mint amit elterveztünk. Amikor elkészült, megrémített az a kiábrándultság és szomorúság, ami árad belőle.
A kétségeid ellenére miért tartottál ki a Mindörökké mellett?
Mert ezek a beakadások nem jók. Ha valami létre akar jönni, akkor azt létre kell hozni. Fontos az is, hogy felelősséggel tartozunk az alkotótársainknak is a beletett munkáért. Nem tehetem meg azokkal, akik az életük egy darabját velünk töltötték és megélték az egészet, hogy ne kerüljön nyilvánosságra a végeredmény.
Pálfi György (fotó: Pozsonyi Janka)
Most milyennek látod a filmet?
Egyre jobban haladunk afelé a disztópia felé, amit ábrázoltunk. Hogy csak a legáltalánosabbat említsem: a covid miatt az egyén közelről éli meg, hogy elvesztette minden létbiztonságát. Hogy otthon kell maradnia, összezárva kell lennie másokkal és félnie kell az utcán egy ismeretlen vírustól. Ezek a személyes félelmek felerősödtek, de minket még ennél is jobban érdekelt ennek a társadalmi és a politikai vetülete.
Hogyan jelenik meg a politika a filmben?
Az ábrázolt háborúban. Arctalan marad benne a hatalom, ahogy nálunk is az a filmben megjelenő háború. Évek óta folyamatos háborús narratívában létezünk. A politikai érdekérvényesítés miatt a hatalom polarizálja a társadalmat, elmélyíti a különbségeket. Ez nemcsak Magyarországra jellemző, sok állam kezdi felszámolni a demokráciát, azt állítva, hogy az eddig sem volt mindenre gyógyír. Megerősödnek az autokratikus vezetők, akik a KGB utódszervezeteinek a laboratóriumában készült recept szerint ugyanazokat az eszközöket használják a politikai ellenfeleik legyőzésére, ellehetetlenítésére. Miközben a társadalmat gyűlöletre, megosztottságra sarkallják és álhírek sokaságával káoszt okoznak. Emiatt az emberek már a covid előtt elkezdték elveszíteni a létbiztonságukat, ez a világon mindenhol így van.
Ezek, és a közvetlen szomszédainknál jelenleg is tartó, vagy például a Belaruszban zajló események összeadódva felerősítették a film hatását, mostani szemmel nézve már nem is annyira távoli és sokkoló a Mindörökké disztópiája. Most már tudok vele dolgozni, mert nem lett jobb a helyzet 2015 óta, sőt, mintha a világ kezdett volna egyre erőteljesebben reflektálni a filmre. Szerencsénk volt, de persze bárcsak inkább eltávolodott volna a világ a filmtől.
Nagyon különböző filmeket csinálsz, és nincs is hozzájuk hasonló példa itthon. A Mindörökké disztópia, a Hotel Balaton akciófilm, Az Úr hangja sci-fi, a Hukkle egy néma krimi, és még ott van a tervezett tyúkos filmed is.
Nem teszek különbséget hazai és külföldi filmek között, vannak a jó filmek és jó filmrendezők. Ezek diktálják a tempót, az ember pedig próbál valódi kortárs maradni, körbenéz, hogy mik azok a gondolatok, érzések, amiket felszínre kéne hozni, amiknek létjogosultsága van és még 5-6 év múlva is lesz. Sokat foglalkozom a filmjeim hatásával, mi másért készíteném őket, mint hogy elkezdjenek működni, hogy párbeszédbe lépjenek a közönséggel. Érdekel, hogy milyen nézőim vannak, hogyan hathat rájuk a film és igen, el is várom tőlük, hogy aktívak legyenek.
Polgár Tamás a Mindörökkében
Szerinted van saját közönséged, táborod?
Alkotói döntés, hogy kinek készül a film. Ha valaki a Netflixnek csinálja, akkor pontosan tudja, hogy milyen közönségnek gyárt filmet, és a rendezők többsége, abban az esetben fogyasztónak tekinti a nézőjét. A Toldinak és a Sömminek például határozottan más közönséget szántam, mint akik az én közönségem, akik megszokták a szerzői filmes hozzáállást. De ezek nem jöttek össze, nem kaptam lehetőséget, hogy kipróbáljam magam, hát akkor miért ne csinálnám a saját „hülyeségeimet”? Milyen filmre ülne be a moziba Pálfi Gyuri? Azt hiszem, leginkább ez határozza meg a filmötleteimet, vagy a műfajokat, amiket választok. Csak remélni tudom, hogy van még egy-két olyan ember a világon, akik rá tudnak csatlakozni arra a hullámhosszra, amin kommunikálok.
Mit gondolsz, mi az, ami mindegyik filmedre jellemző, ami benned egyedi?
Azt szoktam mondani a producereknek, hogy nem tudom garantálni, hogy jó vagy érdekes lesz a film, de azt igen, hogy minőségi lesz. Addig nem fogom elengedni, amíg azt nem érzem, hogy egységes és kihoztuk belőle a maximumot.
Hol tart a tyúkos filmed?
A pénzgyűjtő fázisban vagyunk.
A tyúk valószínűleg nem azt fogja csinálni, amit te mondasz, nem lesz kiszámítható.
Igen, de én a színészektől sem várom el, hogy azt csinálják, amit mondok. Sőt, arra szoktam őket kapacitálni, hogy engedjék el magukat és adjanak ötleteket. A közös alkotás, a közös szándék és az ebből fakadó energia megléte a legfontosabb. Persze, egy tyúk esetében nem beszélhetünk ilyesmiről, de az biztos, hogy lehet velük úgy dolgozni, hogy a snitt vagy jelenet használható legyen.
Polgár Csaba és Pálfi György Az Úr hangja forgatásán (Fotó: Pozsonyi Janka)
Csináltál olyat, mint anno Dargay Attila, aki a Vukhoz elment rókákat nézni az Állatkertbe?
Már két napot forgattunk tyúkokkal. Anélkül el sem mertem volna indítani ezt a produkciót és másokat bevonni, meg kellett bizonyosodnunk róla, hogy a tyúk azt fogja csinálni, amit mi szeretnénk. Speciális módszer kell hozzá, és nagyon sok türelem, sok idő. Ráadásul még mindig ott a lehetőség, hogy a vágóasztalon variálunk vele. Számítógépes trükkökkel, vagy az elmesélés módjának megváltoztatásával el lehet érni azt a jelentést, amire szükségünk van.
Eredetileg robotkamerákat akartunk beereszteni a csirke mellé és távolról vezérelni, még egy speciális fahrt sínt is kitaláltunk hozzá, de a két nap alatt kiderült, hogy sokkal könnyebb az állatokkal dolgozni, mint ahogy eleinte hittem. Nem kellett hozzá űrtechnika, a film nagy részét klasszikus módszerekkel fel lehet venni.
Most van egy filmes hullám, amiben állatok vannak a történet középpontjában. Gunda, Cow, a Bárány…
Szerintem az állatok nagyon közel vannak az emberhez. Iszonyatosan érdekel az evolúció, a biológia, hogy honnan kezdődik az ember és meddig tart az állat, hogy mik határozzák meg a testi funkciókat, a szellemi és érzelmi világát az embernek. Talán ez az a motívum, ami valójában minden filmemet összeköti. Szóval nem zavar, ha 15 tyúkos film jön ki egyszerre, az enyém biztos más lesz.
Ebben is lesz csirkefej robbantás, mint a Mindörökkében?
Az nem, de izgalmas, kemény film lesz, bűnnel és erőszakkal. Ravaszul kitalált dramaturgiája van, ami szerintem jól működik. Miközben a tyúk története van előtérben, valójában a gazdáról szól. Ebben a filmben az érdekel a legjobban, hogy meddig köthet kompromisszumot az ember. A tyúk csak szemtanúja a történéseknek, az állat és az ember történetszála pedig összecseng.
Pálfi György: Szabadesés
Olvastam, hogy a tyúk szemszögéből akarod felvenni a filmet. Ez azt jelenti, hogy emberi szemszög nem lesz benne?
Ez a tyúk története. Nagyjából annyit látunk az ember történetéből, amennyit a tyúk láthat.
Miért Mexikóban fejlesztetted a filmet?
Annyira elfogytak a lehetőségek Magyarországon, hogy végig kellett gondolnom, tényleg megér-e ez az egész filmezés annyit, hogy vállaljam érte az egzisztenciális ellehetetlenülést. A válasz nagyjából az volt, hogy megéri. Szerintem van még bennem egy-két film, vagy legalábbis ezeknek a lehetősége. Annak akartam utánajárni, hogy ha megmaradt ez a mánia, a filmezésre való késztetés, akkor hol tudom kiélni. Arra jutottam, hogy Mexikóban erős a vizuális kultúra, szeretik a filmeket, rengeteg készül ott, nagyon izgalmas a filmtámogatási rendszerük. Talán ugyanúgy elférek Mexikóban, mint Jodorowsky, Eisenstein vagy Buñuel, akik oda menekültek.
Át kellett írni Mexikóra a történetet?
Kimondottan ott kerestem a helyszínt, a történetet, az egész film világát. A tyúknak ez a fura, megmagyarázhatatlan, szavakkal nehezen kifejezhető konfliktusa Európába helyezve nem működne igazán. Itt egy sokkal szofisztikáltabb, bonyolultabb konfliktusokra épülő, verbális világ van. Egy olyan közegbe akartam elvinni a filmet, ahol még léteznek mesék a mindennapokban, ahol az erős, egyszerű konfliktusok valódiak és autentikusak. Mesebeli, kegyetlen világok kellenek a Tyúkhoz – és Mexikó ilyen.
