Imbert hűen követi az irodalmi szöveget és olyan filmnyelvi eszközöket alkalmaz, mint a főhős, Pierre narrációja és a flashback, ezáltal az író és elkötelezett túrázó 1300 km-es zarándoklata során az emlékfoszlányok sűrűjéből kiderül, hogy mi vezetett Pierre több emeletnyi zuhanásához és milyen kapcsolatot ápolt azokkal az emberekkel, akik közel álltak hozzá. Pierre a kórházi ágyon fekve elhatározza, hogy ismét járni fog és legyalogolja azt az útvonalat, melyre eddig nem volt alkalma: a dél-franciaországi Mercantour Nemzeti Parkból észak felé veszi az irányt és az ország északi csücskében, Jobourgban ér célba.
A járatlan utak – ahogy az többször elhangzik a film során – arra késztetik a férfit, hogy újból meglelje a mozgás örömét és felfedezze az érintetlen táj szépségét. A rurális Franciaország képeslapszerűen tárul elénk és Pierre elé. Az út során kis falvakba tér be, beszélget a helyiekkel, házi sajtot vásárol, szerzeteseknél tölti az éjszakát, meglátogatja a nagynénjét, és a vándorlás bizonyos szakaszain útitársak is csatlakoznak hozzá: egy arra tévedt fiatal túrázó, akit bevezet az irodalom rejtelmeibe, egy régi barát, aki jól ismeri Pierre hedonista életmódját, és a húga, akivel még mindig gyászolják az anyjukat.
Imbert némi kritikát is csempész a filmbe, amikor Pierre és az egyik falusi az odaköltözött városi emberekről beszél, mondván: idejönnek és az első kérdés, hogy van-e 5G és zavarja őket, ha hajnalban kakasszót hallanak. Ahogy keresztülszeljük a francia vidéket, lehangoló képet kapunk a sok országban (így nálunk is) előforduló problémáról: a vidék hanyatlásáról és elnéptelenedéséről. Bezárt üzletek, üresen kongó kávézók és olykor arra tévedő túrázók. Ugyancsak ez a kontraszt fejeződik ki a zöldellő legelőkön működő hatalmas szélturbinák látványában.
A társadalmi szelvény mellett dokumentumfilmeket idéző felvételek ejtenek rabul, ahogy a megtett kilométer kiírásával mi is útitársak leszünk, miközben Pierre legféltettebb gondolatait halljuk és akkor is ott vagyunk mellette, mikor anyja régi levelét olvasva könnyeit nyeli, vagy amikor rosszul lesz és idegenek segítenek rajta.
A zarándoklat, legyen az vallási vagy személyes indíttatású, belső utazás is. Míg a test végzi a dolgát és megküzd a természeti elemekkel, addig az elme kizárja a külvilágot és próbál rendet tenni a gondolatok káoszában. Pierre kiírja magából azokat az érzéseket, amelyek nem hagyják nyugodni, számvetést végez, felejteni próbál, miközben újból és újból felidézi a múlt eseményeit.
A Járatlan utakon meditáció és terápia a zaklatott lelkeknek. Pierre a baleset előtt a két végén égette a gyertyát és a halál közelsége kellett ahhoz, hogy rájöjjön, változtatnia kell. A flashbackek puzzle-ként egészítik ki a férfi személyiségét és a nem-lineáris elbeszélés segít abban, hogy jobban megismerjük és megértsük őt. Ez a jól bevált formula olyan filmekben működött remekül, mint a Vadon Reese Witherspoonnal, a 127 óra James Francóval, vagy az Út a vadonba Emile Hirsch-sel, és a lista még hosszan folytatódhatna.
Az ilyen jellegű monodrámákban elsősorban a színészen múlik, hogy több legyen szemkápráztató természetfilmnél. Az Oscar-díjas Jean Dujardin manírmentesen formálja meg a sikeres és sármos írót: ugyanúgy hitelesen kelti életre a macsó nőcsábászt a múltban, mint a lépteit lassabban szedő, hegekkkel borított és önmagát kereső, egykori alkoholista férfit a jelenben. Epizódnyi szerepekben olyan színészek tűnnek fel, mint a fiatal barátnőjét alakító Joséphine Japy (Szerelem második látásra) vagy a régi havert játszó veterán színész, Jonathan Zaccaï.
Denis Imbert filmje nem hoz újat az útkereső filmek műfajába, az irodalmi adaptációkra jellemző klasszikus, megnyugtatóan fényesre csiszolt formanyelvre támaszkodik, ezzel együtt Jean Dujardin meggyőző alakítása és Franciaország moziban ritkán látott tájai kellemes moziélménnyé teszik a Járatlan utakont. Akár közhelyesnek is mondható, de így is ott van benne a lehetőség, hogy a hatására útra keljünk, és a természetbe kiszabadulva elmélkedjünk a minket foglalkoztató kérdésekről, problémákról.
A filmet 2023. május 18-án mutatja be a Cirko Film.
Képek forrása: Cirko Film
