A szemle első napjaiban szokás szerint a dokumentumfilmeké a főszerep. Ezek - sajnos már hagyományosan - kevésbé számíthatnak a nagyközönség érdeklődésére. A tévéstábok is inkább még a berendezéssel vannak elfoglalva, csak nagy ritkán állnak össze egy interjú elkészítése erejéig. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy egyelőre a Mammut mozijának aulájából elmaradnak a hírességek, közéleti személyiségek - egyelőre csak a szűkebb szakma van jelen. Viszont aki itt van, az lelkesnek tűnik, és inkább vihar előtti csendnek tartja az első napokat.

Pálos György (aki idén maga is érdekelt a dokumentum-szekcióban, a Mácsai Jánossal közösen rendezett Rév Lívia - zongorista című filmjével) szintén a bizakodók táborát erősíti. "Eddig csupa érdekes filmet láttam. Úgy tűnik, mintha végre valami történne a dokumentumfilmekben, tényleg egész jók. Hihetsz nekem, mert ez a mondat még sosem hagyta el a számat." Pálos méltatta például Bódis Kriszta Falusi románc című filmjét, amely fontos és érdekes témát dolgoz fel - hiánypótló filmként. Legalábbis Magyarországon, mivel külföldön a meleg párok társadalmi konfliktusait, ha meg nem is oldották, de számtalanszor feldolgozták már a filmesek. Kár, hogy a képi megvalósítás már nem sikerült makulálatlanul - tette hozzá Pálos. Egyre több az olyan film, ami végre nem valami múltbéli problémát akar rekonstruálni, és századszorra is feldolgozni - folytatta -, hanem végre az alkotók veszik a fáradtságot, és körülnéznek, hogy a mindennapjaink kérdéseiről csinálhassanak filmet. A legjobban eddig a Balkán Bajnok tetszett a rendezőnek, amit ritmusában és képi megvalósításában is kitűnőnek értékelt.

Fontos és érdekes témát dolgoz fel

Bogdán Árpád, az idei szemle egyik elsőfilmese, aki a sokak által várt Boldog új élet című nagyjátékfilmjével mutatkozik be, szintén feltűnik az egyelőre elég csendes forgatagban. Önéletrajzi ihletésű története akár a dokumentum-műfajában is feldolgozható lett volna, ezért is gondolhatnánk, hogy figyelemmel kíséri ezt a szekciót is. Bogdán azonban tiltakozik; úgy fogalmaz, hogy egyrészt az utóbbi években rengeteg dokumentumfilmet látott - nem nagyon lepte meg egyik sem, ezért most inkább egy kis szünetet tart; másrészt pedig lefoglalja filmjének premierje, így egyelőre csak akklimatizálódik a szemle-hangulatra.

Besze Flóra és Kandó Eszter, a Diákzsűri két tagja örömmel konstatálták, hogy a szemle dizájnja és kiadványai egyre szebbek és jobban kezelhetőek. Bár a Mammut sem tökéletes helyszín, mintha például kicsit kevés lenne a hely a kényelmes beszélgetésekre, de némi gondolkodás után rájöttünk, nem nagyon lehet Budapesten jobbat találni. A dokumentumfilmek minőségét meglehetősen hullámzónak találják, és Páloshoz hasonlóan ők is a kivitelezés igénytelenségéről beszéltek. "Pedig ha egy dokumentumfilm szépen megvan csinálva, azzal már nagy baj nem lehet" - állapította meg Kandó. Rájuk eddig a legnagyobb hatással Muhi Klára Koreszmék és táborok című filmje volt. Tetszett nekik, hogy Muhi olyan témát választott, ami érdekes, kibontható és végigvezethető, hiszen a film végéig sok titkot rejt magában. "Végre egy dokumentumfilm, amin lehet izgulni!" A többi filmről egységesen azt a kritikát fogalmazták meg, hogy a képi megoldások helyett az alkotók rendre inkább a szereplők beszéltetésével, vagy narrációval igyekeznek megtölteni a filmeket. Ennek ellenpéldájaként Dér András filmjét nevezték meg, ahol a sok beszéd mellett animációs betétekkel színesítette a rendező a filmet. Mindketten nagyon várják már a nagyjátékfilmeket: "néhány filmet láthattunk már korábban, másokról pletykákat hallottunk - jókat, rosszakat egyaránt. Bízunk a kellemes csalódásokban és a várt sikerekben"