Bagossy Bálint és Demecs Eszter / Forrás: Filmteam
Egy tinédzser fiú sodródását és lelkét mutatja be az Engedetlen is, bár jóval líraibb hangon mesél, mint a tinifilmes elődei, de az út, amit a főhőse megtesz, az emberek, akikkel találkozik és a problémák, amik foglalkoztatják, nagyon is valósak.
Éjszaka van, az izzó vörös fényben Bálint (Bagossy Bálint) és egy érzéki, rózsaszín hajú lány épp a halálról beszélgetnek a tó közepén. A vizes buli egyre jobban bevadul, a fiú végül egy másik, ugyancsak gyönyörű lány mellett ébred fel reggel, a Bánki-tó partján. Aztán vonatra száll, a semmi közepén leugrik róla és beleveti magát a rengetegbe, ahol egy újabb lány karjaiban köt ki. Hasonlóan kötetlenül követjük tovább a tizennyolc éves srácot, ahogy az érettségi után ide-oda sodródik az erdőben, az utcán, a budapesti nappalokban és éjszakai bulikban, közben szerelmes lesz, majd csalódik a szerelemben, a barátaiban és a felnőttekben is.
A szuggesztív fiúról nem túlzás kijelenteni, hogy döglenek utána a csajok. Minden házibulin akad egy sarokban ácsorgó lány, aki mindenét odaadná, hogy táncoljon, vagy beszélgessen vele, Bálintnak viszont csak egy valaki kell, Eszter. Ha Eszter nincs ott, akkor viszont Fruzsi kell. Vagy a gyönyörű, idősebb nő, a tiltott gyümölcs. Vagy a haver új barátnője. Eszternek csak néha kell a fiú, Fruzsinak viszont mindig. Bálint cikázik a szerelmek között, keres valamit, nem tudja még, hogy mit. Kivonatozik érte a világvégére, lepihen egy lakatlan, erdei házban, az esti bulira visszaér, másnap meg kezdi elölről az egészet.
Forrás: Filmteam
Kicsit olyan az Engedetlen, mint Szimler Bálint Itt vagyok című fekete-fehér diplomafilmje: a furcsa Viktor egész éjszaka egyik lakásról a másikra vándorol, abszurd szituációkba kerül, nem hagy maga után semmilyen nyomot és közben megállás nélkül, mindenféléről beszél. Hagyományos történet hiányában, az Itt vagyok és az Engedetlen nézése közben is átáll az agyunk egy másfajta befogadásra: gondolkodni kezdünk, anélkül, hogy egy világos cselekménnyel fognák a kezünket. Érdekelnek minket a szereplők, kitartunk mellettük, drukkolunk, hogy jó legyen nekik és túléljék ezt a szerelmi káoszt.
Egy kicsivel kevesebb filozofálás, és több valóságos beszélgetés azért elfért volna Bálint világában is, ahogy jó lett volna az is, ha a mai tinik életét meghatározó technológiai forradalomból is érzékelünk valamennyit: ebben a párhuzamos univerzumban mindenkinek van okostelefonja, mégse nyomkodják folyamatosan, nincs Facebook (az a lírai kérdés is elhangzik a titokzatos lány felé, hogy “hogy talállak meg?”), se Insta, de internet se nagyon.
Czvetkó Fruzsina / Forrás: Filmteam
A film legnagyobb értékei az ismeretlen, épp ezért izgalmas arcok, a képek és az őket kísérő csodálatos zene. Moll Zoltán a Szigeten forgatott egy dokumentumfilmet, amikor véletlenül összetalálkozott a főhőst alakító Bagossy Bálinttal, ekkor indult köztük a beszélgetés, amiből később a film született. Bálint izgalmas színész (lesz), kicsit még lazítania kell a vonásain és kevesebbet gondolkodnia, mert a lányok – Demecs Eszter és Czvetkó Fruzsina – minden jelenetben átveszik az irányítást, nem csak a jelenlétükkel, hanem azzal, ahogy a mély mondatokat hétköznapivá, esendővé, igazivá teszik.
Győri Márk operatőr remek képeit Szőke Zoltán filmzenéi, és olyan együttesek számai teszik teljessé, mint a Gustave Tiger, Tape Delay, a Mongooz and the Magnet és a Ricsárdgír. Az izgalmas, alternatív zenei világ (és végre igazi bulijelenetek sorozata) rántja vissza a valóságba a történetet, Bálintot és minket is.
Ahogy a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :), az Engedetlen is állami támogatás nélkül, függetlenül készült el (utóbbit a Filmteam gyártotta) – jó látni, hogy egyre több fiataloknak és fiatalokról szóló, fontos és kreatív filmek törnek utat maguknak.
