Polgár Csaba / Forrás: Vertigo Média
Szerencsére feleslegesen aggódtam: a Remélem legközelebb sikerül meghalnod☺ (vagyis akkor már inkább RLSM) magányos kamaszokról mesél, miközben nagy empátiával mutatja be a korábban említett jelenség minden oldalát. A szomorú téma ellenére élvezhetően, néhol váratlan humorral és meglepő természetességgel ábrázolja a gimis közeget, amely az érzékenyebb lelkű fiatalokkal szemben igencsak kegyetlen tud lenni. Mindezt úgy, hogy közben nem oktatja ki nézőit, bár valószínűleg teljesen mást fognak kihámozni belőle a levegővételnél is gyakrabban posztoló digitális bennszülöttek, mint az őket az internet veszélyeitől féltő szüleik.
A történetben Esztert (Herr Szilvia) követjük, aki élete egyik felét online, a másikat pedig a japán mangák és animék bűvöletében éli, így próbálva nem tudomást venni harsányabb osztálytársai hormonoktól fűtött, vagy szimplán hülyeségből adódó, felszínes játékairól. Csakhogy benne is munkálkodnak a vágyak, így titkos chat-flörtölésbe kezd sármos angol tanárával (Polgár Csaba), 'Csababával', aki időközben kiköltözött Londonba.
Rácz Dávid és Herr Szilvia / Forrás: Vertigo Média
Tinifilmként nagy erény, hogy a sulit valóban kamaszok népesítik be, akik nem csak tizenévesnek tűnnek (szemben sok olyan példával, amelyben feltűnően túlkoros színészek ülnek az osztálytermekben), de még a viselkedésüket is sikerült jól eltalálni. A manga-mániás lányt játszó, elsőfilmes Herr Szilvia érzelemi megnyilvánulásai és reakciói alapján is simán elhittem, hogy nem több 15-16 évesnél. Karakterének alapvető jóindulata és naivitása szimpatikussá teszi, ugyanakkor nem kerülünk hozzá igazán közel sem. Iskolán kívüli életéről leginkább csak azt tudjuk meg, hogy nincs sok tapasztalata a fiúkkal, J-popra táncol és valószínűleg Tokió összes anime-szobrocskáját felhalmozta a szobájában.
Eszter osztálytársai között kicsit kidolgozottabb háttérrel rendelkezik a számkivetett Péter (Vajda Kristóf), aki háttérben meghúzódva, a suli társadalmi ranglétrájának legalacsonyabb fokáról kénytelen elviselni, hogy mindenki más alaposan belé törli a lábát. Szöges ellentéte az izomagyú Beni (Rácz Dávid). Az osztály legmenőbb arcaként folyamatosan váltogatja a csajait, közben szemét módon viselkedik a 'kedvesen' csak kis nyominak becézett Petivel, de azért a számítógépét vele szerelteti össze. Mégsem lehet ezt az ügyeletes Biff Tannen-t teljes szívből utálni, sőt - néha olyan autentikus módon törnek fel belőle a gyökér beszólások, hogy már én éreztem magam szörnyetegnek, amiért a legjobban a valódi ,,bully” megmozdulásain mulatok.
Forrás: Vertigo Média
Mivel a filmbeli srácokat eléggé magukra hagyják a felnőttek az iskolai életben és otthon is, a szülők kisebb teret kapnak a cselekményben. Azért akadnak kiemelkedő figurák, mint például Péter újdonsült mostohaapja, aki a maga egyszerű, ám jóindulatú módján próbálja kimozdítani a szobájában kuksoló srácot, amire az 'Én a te korodban már térdig gázoltam a csajokban'- típusú szövegekkel erősít rá. És ne feledkezzünk meg Mácsai Pálról sem, aki egy apró, de annál szórakoztatóbb villanásra bukkan fel, mint Beni édesapja, hogy demonstrálja az intellektuális megközelítésű nevelési módszereit.
A legmarkánsabb képi elemet a vásznon folyton felugró chatablakok jelentik, a dialógusok egy része ilyen formában zajlik. Rossz döntés viszont, hogy a kép szélességét oldalt két fekete sáv csökkenti. Funkciójukat tekintve itt jelennek meg Eszter és Csababá hosszabb beszélgetései, de máskor az önálló ablakok vidáman elférnek a képen belül, így elég feleslegessé válik ez a megoldás.
A megvalósításon nem szembeötlő, hogy a film az állami támogatási rendszeren kívül készült. Az iskolában és a parkban játszódó jelenetek ellensúlyozzák az alacsonyabb költségvetésű produkciók jellegzetes klausztrofóbiáját, és Herbai Máté operatőr munkájának köszönhetően a belső helyszínek sem keltik egy szűkös szappanopera érzését. Ahogy a valóság a sok képernyőbámulás után jóval szürkébbnek tűnhet, így a film színei is egy kissé fakóra vannak véve, még Eszter élénk-lila haja sem égeti ki a szemünket.
Forrás: Vertigo Média
Az RLSM-et túlzás lenne generációs filmként elkönyvelni – ugyanakkor illúziómentesen mer beszámolni a kamaszlét nehézségeiről. Kedvelhető, valódi figurákat vonultat fel, akikkel nem nehéz azonosulni, azonban keserű képet fest az egyre jobban kiüresedő emberi kapcsolatokról.
Arról, hogy most a szerelemnek is az a fő mércéje, hogy az üzenőfalunkon milyen kommentek jönnek a párunkkal közös fotókra, a mosolygós profilképek mögött megbúvó felhasználók pedig nemcsak hogy bírái, hanem potenciálisan megrontói is lehetnek életünknek.
A befejezés kapcsán mégiscsak zavaró, hogy nem kapunk semmilyen feloldást. A lezárás elsietettnek tűnik, érdemes lett volna a következményekkel is kezdeni valamit, ezen a ponton túllépve még bőven lett volna miről beszélni. Így a film rendes konklúzió nélkül marad, kétségek között hagy, és megoldásként az ábrázolt probléma megelőzésére én is csak annyit tudok mondani, mint a gyerekeiket értetlenül figyelő szülők: kihúzni a gépet az áramból és nyomás ki a levegőre játszani!
REMÉLEM LEGKÖZELEBB SIKERÜL MEGHALNOD☺ , 96 perc, 2018
RENDEZŐ, FORGATÓKÖNYVÍRÓ: Schwechtje Mihály OPERATŐR: Herbai Máté ZENE: Bernáth Péter, Szabadi Balázs, Tóth Bálint VÁGÓ: Kővári Szabolcs PRODUCER: Pusztai Ferenc SZEREPLŐK: Herr Szilvia, Polgár Csaba, Vajda Kristóf, Rácz Dávid, Lénárt Judit, Csúcs Olívia, Rezes Judit, Schell Judit, Mácsai Pál FORGALMAZÓ: Vertigo Média
