Értelemszerűen ez a korszakos esemény 2-3 napra médiaeseménnyé is előlépett, még a Nagy Ő unalmas férfi-lakjában is szót ejtettek róla. Azonfelül a televíziók bőven adagolták az országos vigalmat, tűzi- és vízijátékokat, a rangosabb vagy kevésbé rangosabb, tömegek látogatta hejehujákat. Politikusaink is bőven kivették részüket az eseménysorozatból, nyilatkoztak fűnek-fának, együtt mosolyogtak - történelmi villanófényben - Európa hasonszőrű hatalmasságaival (hál' istennek a történelemtudatlan euro-szkeptikusok alig kerültek képbe).
Magánál, a zenés-táncos hallelujánál érdekesebbek voltak a különféle (intellektuális) szintű szakmai monológok, kerekasztal-beszélgetések. Üdítő jelenségnek, mert euroérettnek tűnt egy mezőgazda (mondhatni, igazi farmer), aki elébe menve 'az elvárásoknak', időben kiszámolta, meg is tervezte, s máris végbe vitte, hogy hagyományos termelvényeit bio-termékekre váltja - abszolúte piacképesen. Istállói úgy csillogtak, mint hercegi báltermek. A jó öreg Habsburg Otto, lévén euro-veterán a képviselői háttérmunka furfangjairól anekdotázott, de nem tanulságok nélkül (lásd: több nyelv tudása, sündörgés, az informális kapcsolatok, mítingek maximális kiaknázása, stb...). Valamint sürgősen befogadtatná Romániát s Bulgáriát is.
Nagy keletje volt a "felzárkózásunk" körüli saccolásoknak. Ezügyben Csaba László professzor, Füzess Oszkár (élőben kapcsolva Brüsszelből) s egy ifjú euro-szakértő becsléseken messze túlmutató érveit gondolhatta az emberfia leginkább valószerűeknek. Miket mondtak? Összhangban azt, hogy a bentlét létfontosságú, de önmagában nem garancia. Maga a felzárkózás (mutatóinkat figyelembe véve, sőt optimalizálva) negyedszázados folyamat lehet (anno ennyit saccolt Kornai János is), ám lényege a vissza nem fordulhatóság és a folyamatos ösztökélés. A görög példára hivatkozva fejtegették: eme nagy klubban szankciók nélkül is lehet késlekedni, mígnem társadalmi méretekben esik le a tantusz, miszerint megéri a kívánt kritériumoknak - nem protokollárisan - megfelelni. (csípem Csaba professzor gúnyos nyilait: itt is lőtt belőlük, hogy történetesen a tanulás egyik válfaja, ha nem mohón kapkodunk, hanem átgondoltan pályázunk az eurós pénzekért, nem mindenáron kimerítve a "kereteket").
Jó volt újra látni Bokros Lajost a 130 pontjához fűzött euro-lábjegyzeteivel. Akinek a szájából hitelesen, s nem párt-közéletileg felajzva hangzott két földrajzi szó érvként: "Szlovákia" és "Lettország". Ott is küszködnek súlyos társadalmi problémákkal, de "mernek lépni". Bokroshoz kapcsolódva üdítő volt nagy egyetemeink rektorait hallgatni, akik létesítményeik autonómiáját nem feladva, immár dolgoznak a kívánatos szellemi és gazdasági (e kettőt együtt tartva) reformokon.
Van egy évtizedek óta Brüsszelben élő, ott magasrendűen dolgozó honfitársunk: Lámfalussy professzor. Két nagyszabású előadást tartott. Mindkettőben parallel fejtette ki, hogy melyek lesznek Euro-tagságunk, illetve a forint megszűntével euro-pénzügyeink velejárói: 1. már a közeli jövőben átláthatóvá válnak (országonként, a földrészen ágazatonként) az árviszonyok. Pl. nem kerülhet többe egy itt vagy amott összeszerelt Mazda vagy azonos kaliberű hűtőgép. 2. az árak és a bérek nem válnak automatikusan egyszintűvé, de euro-ban számolva igenis egyenletesen mérhetővé. 3. az euro- övezetben nincs infláció. 4. az egyes országok Nemzeti Bankjai ügyintéző létesítményekké alakulnak, de nem szegülhetnek szembe az Európai Nemzeti Bank közös döntvényeivel. 5. az euro-globális kötöttségek kedveznek a régióknak, a nemzeti kultúráknak, a nemzeti tudásnak, illetve innovációnak. Vagyis nincs szó Kánaánról, se közös hazáról. Ám igenis szó van a nemzetközi szabványhoz hasonlítható szabatosságról. Egy centiméter sehun se lehet 11 milliméter.
S milyennek maradhat a magyar? - egy modern swifti műből megtudható: "mindegyik nemzetnek megvolt a maga sajátossága. Az angolok gyakorlatiasak voltak, s az angol nőknek nagy volt a lábuk, és az olasz nőknek dús keblük volt, az olaszok pedig gondtalanok voltak, és a németek ügyeltek a higiéniára, de nem volt humorérzékük. És az írek örökké részegek voltak, a skótok pedig rátermett gyaloglók, és a franciák arrogánsak voltak, a görögök pedig gátlásosak, a csehek gyávák, a lengyelek örökké részegek, az olaszok zajosak, a bolgárok elmaradottak, a spanyolok komorak, a magyarok pedig beképzeltek". Pont.
Amikor beszámolómat írom, már békés 'úniós' hétköznap van. Hétfő. A csarnok üzleteinek zöme zárva, merthogy hétfőnként nem érdemes kinyitni. Nincs forgalom. Megszoktuk. Ha ők zárva tartanak, mi se tolongunk. Ekként nincs forgalom. Henteseink tévézgetnek.
