„Itt mindenki hazudik!” - tör ki a keserű felismerés Mészáros Márta gyerekkori alteregójából, Juliból, a Napló gyermekeimnek tizenéves főszereplőjéből. Egyszerre felvillanyozó és szomorú pillanat ez, nem csupán felismeri, hanem hangot is ad a gyerek annak az újonnan szerzett tudásának, hogy a felnőttek világa álságos, hazugságokra épül. Jól ismert momentum ez a filmekből és az életből egyaránt. A legtöbb gyerek átesik rajta, és aztán sokszor élhetjük újra a mozi vásznain. Ebben az esetben a személyessége és a könyörtelen történelmi kontextus teszi igazán megrendítővé a felismerést.
Nem véletlenül szerepel a napló szó a címben, Mészáros Márta gyakorlatilag a saját gyerekkorát vitte filmre. Őszinte vallomás ez a szülők elvesztésének feldolgozhatatlanságáról, apakeresésről, a múlt kibogozásáról, első, igencsak félénk szerelemről. Néha olyan, mintha nem is filmet néznék, hanem egy másik ember kitárulkozását, féltve őrzött, vagy éppen traumatikus emlékképeit.
Zavarbaejtően intim élmény a Napló gyermekeimnek, ami azonban nem csak befelé figyel. Egy kamasz nézőpontján keresztül rajzolódik ki a Rákosi-korszak paranoid világa, amelyben a félelem mindehova beeszi magát, ahol már egy csöngetésre is riadtan tekint fel az ember, és ahol egy nagyapa újból és újból azt mondja a párt érdekeit börtönparancsnokként szolgáló lányáról, hogy tart tőle.
Czinkóczi Zsuzsa a Napló Gyermekeimnek című filmben (fotó: Mokép)
A hatvanas, hetvenes években inkább parabolákban, történelmi tablókban gondolkoztak a rendezők, amikor a múltat filmesítettek meg. Mészáros szakított ezzel a hagyománnyal, nem hagyatkozott szimbólumokra, nem törekedett teljességre, helyette a saját, személyes érzéseit direkt módon, de azért némi líraisággal vegyítve ültette át a film nyelvére. Naplószerűsége a lehető legtávolabb áll a történelemkönyvek száraz, összegző stílusától, de talán pont ez az intimitás visz a legközelebb ahhoz, hogy valójában átérezhessük, milyen is volt az államszocializmus legsötétebb éveiben kamaszként létezni Budapesten.
Rendkívül könnyű elveszni Mészáros Márta filmjében, és ez nagyban köszönhető Czinkóczi Zsuzsa természetességének, kiemelkedő színészi játékának. Ranódy László rendező fedezte fel őt, az Árvácska címszerepét osztotta rá. Tizennégy éves volt, amikor eljátszotta a Napló gyermekeimnek Juliját, később a Napló-trilógia többi részében is szerepelt, Mészáros szerint, ha más országban él, akár világsztár is lehetett volna. Czinkóczi nem végezte el a Színművészetit, hiába vetette fel oda Mészáros. Tizenhét évesen nehéz döntést kellett hoznia, gyereke született, dolgoznia kellett, hogy eltartsa. Életéről ebben a nagyszerű interjúban mesél bővebben.
A Napló gyermekeimnek forgatókönyve gyakorlatilag már a hatvanas évek végén készen volt, de Mészáros csak a nyolcvanas évek elején fogott hozzá a film elkészítéséhez. Nemeskürty István, a Filmgyár akkori igazgatója ráérzett arra, hogy baj lehet a Napló gyermekeimnek egyáltalán nem leplezett rendszerkritikájából, ezért ahhoz a trükkhöz folyamodott, hogy előbb engedte Mészárosnak, hogy leforgassa a film felét, és csak azután küldte el a forgatókönyvet a minisztériumba. Ahol természetesen botrány lett belőle: „Aczél elvtárs nem értette, hogy Nemeskürty hová tette a szemét, hogy nem vette észre, hogy ez a kamaszlányról szóló történet valójában a Szovjetunióról szól” - mesélte a rendező a film DVD-bemutatóján.
Hiába készült el 1981-ben, több évre dobozba zárták, és külföldi nyomás is kellett ahhoz, hogy végül 1984-ben eljusson a közönséghez. „...az a tudat, hogy van egy kész filmem – amely ráadásul a legszemélyesebb ügyemről, saját magamról szól –; és még sincsen; pontosabban úgy kell tennem, mintha nem volna... Szóval ezt a lelkiállapotot nem kívánom senkinek” - emlékezett vissza Mészáros. A filmből több jelenetet kivágtak, a cenzorok többek között egy olyan jelenetet tüntettek el, melyben az orosz nővér felpofozza a vajúdó anyja miatt sikoltozó Julit. Attól féltek, hogy ez úgy is értelmezhető, hogy Szovjetunió ad pofont Magyarországnak.
A több éves várakozás után a külföldi és a magyar siker kárpótolhatta Mészáros Mártát. Az első állomás a Magyar Filmszemle volt, ahonnan a fődíjat hozta el az alkotás. „Megrendítően szép, tiszta” filmnek jellemezte az egyik zsűritag, Kardos G. György, aki a döntés meghozataláról is mesélt a Filmvilágnak: „Ebéd után bezárkóztunk egy lebetonozott szálloda-szobába, ahol rövid és kemény vitát folytattunk, melynek eredményeképp megszületett a döntés: a zsűri nagydíját Mészáros Márta kis kopott filmje nyerte el, fekete-fehérben, és azt hiszem, nem is igazságtalanul.” Az 1984-es filmszemlén több, később nagy karriert befutott filmet is megelőzött a Napló gyermekeimnek: Xantus János Az eszkimó asszony fázik című művét és az Oscar-jelölésig jutó Jób lázadásá-t.
Képkocka a Napló Gyermekeimnek című filmből (fotó: Mokép)
A film Cannes-ban olyan nagynevű rendezők alkotásaival volt versenyben az Arany Pálmáért, mint Wim Wenders, John Huston, Jerzy Skolimowski, Werner Herzog, Satyajit Ray vagy Marco Bellochio. Versenyen kívül mutatták be Sergio Leonétől a Volt egyszer egy Ameriká-t. Hatalmas fegyvertény, hogy Mészáros személyes hangvételű, intim filmje nem tűnt el a forgatagban, sőt, még ki is tudott emelkedni belőle: első női rendezőként távozott a fesztivál nagydíjával. Csak hogy még inkább lehessen érezni a díj rangját: abban az évben Wim Wenders mesterműve, a Párizs, Texas kapta az Arany Pálmát, a második legnagyobb díjat, a zsűri nagydíját azóta egyetlen magyar film, a Saul fia tudta csak kiérdemelni.
Mészáros nagyon izgult a cannes-i premier előtt. 4:3 képarányban vetítették a filmet, a technikai próbán szembesült azzal, hogy a hatalmas vásznon ez úgy néz ki, „mint egy kis bélyeg”. Attól félt, hogy ezt nem fogja díjazni a sok elegáns néző, de végül alaptalannak bizonyult az aggodalma, a film után előbb néma csend következett, aztán kitört a tapsvihar - emlékezett vissza a DVD-bemutatón.
A rendező pályájának első szakaszára az volt jellemző, hogy inkább külföldön szerették a filmjeit, Berlinben több díjat is nyert, Magyarországon ellenben sokszor kemény kritikákat kapott. A Kilenc hónap című filmje, melyben valódi szülést mutatott be, nagy felháborodást váltott ki itthon. A Napló gyermekeimnek viszont egyaránt tetszést aratott külföldön és Magyarországon, a szakmát és a közönséget is meghódította. Több mint félmillióan nézték meg a hazai mozikban, néhány év leforgása alatt bebocsátást nyert a magyar filmművészet legnagyobb klasszikusai közé.
Czinkóczi Zsuzsa és Jan Nowicki a Napló Gyermekeimnek című filmben (fotó: Mokép)
1985-ben a szovjet megszállás - amit akkoriban felszabadulás névvel illettek – 40. évfordulója alkalmából szavazással döntötték el, melyek a 45 és 85 közötti időszak legjobb magyar filmjei. A 40 címet tartalmazó lista a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége Kritikusi Szakosztályának és a MUOSZ Film- és tévékritikusi tagozatának a voksai alapján állt össze, a Napló gyermekeimnek az ötödik helyen szerepelt rajta. Ha a bemutatón nézzük, Mészáros műve volt a legfiatalabb a listán, rajta kívül csak két másik 1980 után készült film fért fel a legjobb 40 közé: a Mephisto és a Megáll az idő.
A Napló-tetralógia első része később sem merült feledésbe, 2012-ben Sára Sándor kezdeményezésére a Magyar Művészeti Akadémia tagjai szavaztak arról, melyek a legjobb magyar filmek, és erre az 53 címet tartalmazó listára is felkerült.
Ilyen sok dicséret után biztos sokakban merül fel a kérdés, hogyan tudják megnézni vagy újranézni a filmet. Pár éve a MaNDa jóvoltából megjelent itthon DVD-n digitálisan felújított változatban, de mivel az intézet 2016 végén megszűnt, ezért a kiadvány kereskedelmi forgalomban már nem kapható. Beszerzéséhez némi utánajárás és szerencse kell. A Napló gyermekeimnek külföldön is megjelent DVD-n a Second Run gondozásában. Ez a lemez a mai napig rendelhető, és egy 25 perces interjú is található rajta Mészáros Mártával.
Mészáros Márta: A film nem hajtás, hanem életforma
Majdnem egy évtizedes kihagyás után tért vissza a nagyvászonra Mészáros Márta, az európai film egyik legjelentősebb alakja, aki magyar nőként elsőként kapott rendezői diplomát és nemzetközi elismeréseket a vasfüggöny túloldaláról. Az Aurora Borealis - Északi fény című családi drámája kapcsán ültünk le vele beszélgetni a visszatérésről, a dokumentumfilm erejéről, hanyatló szexuális kultúránkról, és a csodálatos Törőcsik Mariról, aki a halálból tért vissza erre a szerepre.
