Mi jut eszedbe, ha azt hallod, hogy kém? Hála a filmművészet nem múló vonzalmának e hivatás iránt, a válaszok szélsőségesen eltérőek lesznek: a vodkamartinis, rulettasztalos James Bond-fantáziától egészen a nyúzott képű aktatologató irodistáig terjed a skála. Az Apple TV+ új sorozata nem forgatja fel a kémek eddigi mozgóképes reprezentációját, viszont új árnyalatok hozzáadásával teszi izgalmassá a John le Carré-i megközelítést, vagyis azt, hogy a hírszerzés nem sokban különbözik más irodai munkától: a haszontalanság levakarhatatlan érzése, lélekölő monotonitás, idegesítő kollégák, és persze egy elviselhetetlen főnök. Legfeljebb több a titok és az árulás, mint egy átlagos call centerben.

Ha lenne illata ennek a sorozatnak, akkor az az izzadtság, a régi limlomok dohos bűze és a fingszag keveréke lenne. Legalábbis a Slough House-ban, vagyis a brit hírszerzés legkisebb presztizsű részlegében játszódó jelenetekre lenne ez jellemző, ugyanis az Utolsó befutók előszeretettel ellenpontozza a főszereplők lehangoló munkakörülményeit az MI5 hipermodern központi épületével.

A Slough House félresiklott pályafutások gyűjtőhelye, egy olyan titkosszolgálati részleg, ahová a kapitális hibát ejtő munkatársait száműzi az MI5. Min Harper például a vonaton felejtett egy szigorúan titkos dokumentumot. Mick Herron nagy sikert aratott könyvsorozatából készült sorozat meglepően sok hasonlóságot mutat a munkahelyi komédiákkal: itt is van egy tenyérbemászó stílusú kolléga, aki elkeseredetten próbál jófejnek tűnni, és közös sörözést szervezni, itt is bájos ügyetlenséggel bontakozik ki a szerelem két munkatárs között, és itt is az alkalmazottak ugráltatásában és megalázásában leli örömét a főnök.

A részleget vezető Jackson Lamb kinézete igénytelen, a haja úgy lóg rajta, mint egy elázott, csatakos kutyán a szőre. A modora kiállhatatlan, de azért idővel világossá válik, hogy az emberundora és a cinizmusa az álca része, valójában érdekli őt a beosztottjai sorsa. Meg persze az is hamar kiderül, hogy hiába ásták el a Slough House-ba, az MI5 egyik legtehetségesebb kéme, aki ismer minden trükköt, hiszen még a hidegháború éveiben edződött.

Szóval egy kifejezetten szerethető és élvezetes karakter, aki a szószátyárságától és a konfrontatív humorától eltekintve kifejezetten hasonlít George Smiley-ra a Suszter, szabó, baka, kémből. Emiatt akár biztonsági választásnak is tűnhet a szerepre Gary Oldman, de annyira illik hozzá Lamb, és olyan nagy élvezettel játssza el a mások nyomorán és hibáin élcelődő főnököt, hogy nézőként aránylag hamar el lehet feledkezni a sokkal visszahúzódóbb és merengőbb természetű Smiley-ról, és nem lehet haragudni a produkcióra, hogy a leginkább kézenfekvő színész mellett döntöttek. Egy interjúban Oldman találóan bagolyként jellemezte John le Carré emblematikus hősét, a most eljátszott titkosszolgálati tisztet pedig egy hiénához hasonlította.

Az Utolsó befutók a remekül megírt és eljátszott karaktereknek és a humoros megközelítésének köszönhetően képes kiemelkedni a kémfilmek és -sorozatok tengeréből, azonban a kibontakozó történet, legalábbis az első részek alapján, veszélyesen szokványosnak tűnhet. Egy szélsőjobboldali csoport elrabol egy pakisztáni származású, stand-upos babérokra törő egyetemistát, és az ő kivégzésével akarják kinyilvánítani idegengyűlölő ideológiájukat.

Szerencsére a részek előrehaladtával a felállás ennél jóval kuszábbá válik, és egyáltalán nem annyiban merül ki a történet, hogy a veszélyre reagálva az MI5 az erőit egyesítve az emberrablók nyomába ered. Az igazán nagy izgalmakat pont, hogy az MI5-ön belüli kavarások, régi ellentétek újbóli kiéleződése és legálisnak egyáltalán nem nevezhető akciók jelentik majd. Illetve az, hogy a sűrűsödő akciók közepette sem feledkezik meg a sorozat a karakterek ügyefogyottságáról: itt bizony megesik, hogy a szerelmi mámorban úszó, szexről ábrándozó kém elfelejtkezik a tankolásról, így a célpont követése megalázó véget ér, az út szélén kell álldogálniuk a kocsi mellett.

Az Utolsó befutókat első látásra egy világ választja el a James Bond-filmektől, és mégis, a Jack Lowden által eljátszott makacs és forrófejű River Cartwightról akár az 007-es is eszünkbe juthat, például olyan értelemben, hogy Ian Fleming hőse is ilyen hibákat követhetett el karrierje kezdetén. Most megint abban az időszakban vagyunk, amikor vad találgatások mennek arról, ki lehet a következő Bond. Az Utolsó befutók alapján Lowdent is érdemes felírni erre a listára.

Ugyan egyértelműen érződik a sorozaton, hogy inkább le Carré az előképe, mint Fleming, végső soron ez is egy fantáziával házal. Még pedig azzal a jól bevált és vonzó fantáziával, hogy néha a legvalószínűtlenebb emberekből lesznek a hősök, és hogy a legnyomorúságosabb munkahelyen is lehet érdemi és fontos munkát végezni, amitől büszkébben nézhetünk majd a tükörbe.

A szedett-vedett, széthúzó irodai társaságból egy működőképes csapat formálódik az első évad végére, akiktől nehéz búcsút venni. Szerencsére nem is kell, mivel a második évadot már le is forgatták, szóval a közeljövőben ismét találgathatjuk majd, vajon mennyire gondolja komolyan Lamb a beosztottjaihoz vágott sértéseket.

Az Utolsó befutók az Apple TV+ kínálatában látható.