Ami mégis nagy csábereje a krimi-reneszánsz darabjainak, hogy a gyanúsítottak népes gárdájában rendre annyi hollywoodi sztár hemzseg, mintha beesett-arc műtét mellé osztogatnák az Oscar-díjat egy plasztikai klinikán. Persze az amerikai filmgyártással szemben nálunk nincs számottevő hagyománya a Poirot vagy a Mrs. Marple, de még a Columbo-féle nyomozós filmeknek sem (hiszen Ötvös Csöpi országába csak egy bootleg-Kojaknek sikerült betennie a lábát), mégis joggal nevezhető e modern vonulat lokális, és ennek megfelelően kissé szerényebb leágazásaként a Ma este gyilkolunk. Ezt alátámasztja, hogy a komikusra hangszerelt whodunnit alkotói nemcsak egocentrikus detektívvel, zárt helyszínnel, dupla-, sőt triplacsavaros gyilkossági rejtéllyel és ismerős színészek tömegével készültek, hanem még a Tőrbe ejtve plakátját is sikerült szembeötlő módon reprodukálniuk.
Bodrogi Gyula, Jordán Tamás, Koltai Róbert, Pogány Judit, Kern András és Takács Katalin / Forrás: Intercom
A Fazakas Péter rendezésében készült krimi-vígjáték alapfelvetése viszont tényleg eredeti, és kétségtelenül remek ürüggyel szolgál, hogy egy helyre terelje a magyar színjátszás idősebb, elismert, de mozgóképen manapság csak ritkán foglalkoztatott legendáit. Rejtélyes haláleset történik a színművészek számára fenntartott vidéki idősek otthonában, és mivel az új jövevény, az egykori tévés detektív gyilkosságot szimatol, elhatározza, hogy saját szakállára felderíti az ügyet és természetesen minden bentlakót gyanúsítottként kezel.
Tolnai Tivadar (Kern András) még valamikor a rendszerváltás előtt, százhuszonvalahány részen keresztül alakította a „magyar” Sherlock Holmes-ot, Radeczky hadnagyot, aki a Monarchia-idején kergette a gyilkosokat. Az egykori sztárszínész renoméja manapság jócskán megcsappant, még ha ezt önmaga sosem ismerné be. Sokadik válása után köt ki a Pirandello idősek otthonában, miközben abban reménykedik, hogy rendező fia majd gondol rá, ha zöld utat kap a Radeczky-sorozat kertévés rebootja. Újdonsült lakótársai kedvesen fogadják, de Tolnai magasról lenézi őket, még azokat sem hajlandó megismerni, akikhez korábban munkatársi vagy magánéleti szálak fűzték. Csakhogy minden igyekezete ellenére belekeveredik a közösség ügyeibe, ugyanis az első éjszaka gyanús hangokat hall a szomszéd szobából, másnap pedig annak lakóját (Jordán Tamás) holtan találják odabent. A helyszínre kirendelt morcos rendőrnyomozó természetes halálnak minősíti az ügyet, de még az egyébként nem kifejezetten éles eszű Tolnainak is szemet szúr több gyanús részlet, ami arra utal, hogy itt bizony valaki eltette a láb alól az idős színészt, aki egykor Sylvester Stallone-val rúgta a bőrt a Menekülés a győzelembe forgatásán.
Keresztes Tamás és Pál András / Forrás: MOZ.GO
Tolnai egyértelműen Kern Andrásra szabott figura, egyesülnek benne legismertebb szerepei és nyilvános énje. Háklis, kiállhatatlan, felfuvalkodott, színésztársait folyamatosan szó szerint leszarozza, de fanyar humora és ebből fakadó sármja mégis megnyerővé teszi. A saját nyomozói képességeit a Bujtor-filmekben általa alakított Kardos Doktorhoz hasonlóan messze túlbecsüli, a modern technológiához pedig úgy viszonyul, hogy még egy Google-keresést sem tud elvégezni magától – máskülönben persze jóval hamarabb megoldódhatna az egész ügy.
Bár Tolnai felváltva vallatja és alázza lakótársait, a rejtély nem oldódik, inkább fokozódik. Fazakas Péter legutóbb sikerrel vezényelt le egy kompakt és összeszedett kémthrillert, A játszmát, ahol nem csak kézben tartotta a szövevényes szálakat, és megfelelően adagolta a feszültséget, hanem a betegsége utáni első nagyobb szerepében Kulka Jánost és a film három másik főszereplőjét is ügyesen mozgatta. Ilyen fajta egyensúlyról a Ma este gyilkolunk esetében nem beszélhetünk, a film teljes egészében Kern személyiségére épül, ami mellett a krimi-szál is másodlagos. A mellette megjelenő neves kollégáinak nem jutott olyan szerep, ami hasonlóképpen refelektálna valódi személyükre, belőlük következne, inkább esetlegesek a választások. Bodrogi Gyula például szenilis operettszínész, Koltai Róbert csendes, visszavonult forgatókönyvíró, Pogány Judit meg a Szomszédok egykori üdvöskéjét alakítja.
Koltai Róbert / Forrás: Intercom
Nagy kár, hogy Koltaira nem épít jobban a forgatókönyv, mert minden idők egyik legnézettebb magyar filmje, a Miniszter félrelép óriási sikerét annak idején legalább annyira köszönhette kettejük örömjátékának, mint Dobó Kata elhíresült meztelen jelenetének. Koltai és Kern duója itt csak egy villanásra kel ismét életre, de messze a film legszórakoztatóbb jelenetsorát produkálják együtt, amikor egy mozgalmi indulóval szívatják egymást. Ráadás, hogy meglepően vicces partnerekre találnak Keresztes Tamásban és Pál Andrásban, akik egy emlékezetes, zenés epizódszerepre bukkannak fel a történetben. Az otthon többi lakója közül viszont egyedül Bálint Andrásnak sikerül rövid jeleneteiben igazán érvényesülnie a kissé fenyegető doktorként, a többiek inkább a háttérben maradnak. Bodrogi Gyula legalább egy Kispál-szám zongorakísérettel történő előadásával hívja fel magára a figyelmet.
Kern/Tolnai igazi partnere itt a nyomozótársul szegődő fiatal ápolónő, akit Hermányi Mariann alakít. A besúgóból ismert színésznő részéről elismerésre méltó teljesítmény, hogy egy Kern-kaliberű színész mellett is sikerül megőriznie a saját hangját, a karaktere nem veszik el, vagy rendelődik alá a színészveteránnak, pedig a figura funkciója leginkább az, hogy lelkes unoka-pótlékként előcsalogassa ja a megkeseredett főhős emberi oldalát.
A forgatókönyv (a film igazi rejtélye, hogy ezt a kreditekkel nem rendelkező Monori Abigél jegyzi, holott a forgatás kezdetén még egy nagy presztízsű, ismert forgatókönyvíró szerepelt szerzőként) leginkább egyszerű, bohózatokba illő, ártalmatlan gegekre épít, de legalább tartalmaz néhány jópofa utalást a magyar filmekre, amiben a Macskafogónál azért ritkábban merészkednek mostanság távolabb a kortárs alkotók. A bűnügy is esetlen, főhősünk a legritkább esetben jön rá bármire saját magától, a nyomokra mindig mások hívják fel a figyelmét. Mintha az alkotók abban bíznának, hogy a sok ismerős arc kedves látványa, a nosztalgia öröme elfeledteti nézőikkel a logikai buktatókat. Az is zavaró, hogy a főhős belső monológja végigkíséri a játékidő minden percét, a legtöbbször mindenki számára nyilvánvaló dolgokat sulykol, sokszor pedig üres fecsegéssel tölti ki azokat a snitteket, vágóképeket, amiknek jobbat tenne a csend. Az egésznek ráadásul háromszor van vége.
A film ugyanakkor tagadhatatlanul jól néz ki, és bár a whodunnit-hagyományoknak megfelelően javarészt egy helyszínen, az idősek otthonán belül és annak közvetlen környékén játszódik. Balázs István Balázs operatőr munkájának köszönhetően nem válnak egyhangúvá a belső terek, kellemes, otthonos érzés ebben a vidéki kúriában lenni, ahol annak ellenére, hogy odakint nyár van, valamiért mindig lobog a tűz a kandallóban. A ház körüli kertben izgő-mozgó bogarak és lusta csigák visszatérő motivikus látványát viszont sajnos teljesen agyoncsapja a fentebb említett szüntelen locsogás. A fiktív Radeczky-sorozatból bevágott pillanatokat viszont külön dicséret illeti abból a szempontból, hogy megtévesztően pontosan sikerült reprodukálni velük a 70-es, 80-as évek videoszalagra rögzített tévéjátékainak rendkívül alacsony képminőségét.
Halálra senki sem fogja magát izgulni a színészotthonbeli gyilkosság kiderítésén, Kern rajongóinak viszont nem lehet oka a panaszra, a Ma este gyilkolunk leginkább az ő jutalomjátéka. Kár, hogy alig lehet látni ilyen sok nagyszerű magyar színművészt együtt játszani, lehet, hogy ez a kivételes alkalom az első és utolsó is egyben.
A Ma este gyilkolunkat premier előtt a Magyar Mozgókép Fesztiválon láttuk, a mozikba október 31-én érkezik az InterCom forgalmazásban.
