Az év haja (És mi van Tomival?)
Till Attilának újdonságot hozott ez év, először készített kisköltségvetésű függetlenfilmet, de játszótársai itt is mellette maradtak. Nem csak Stalter Judit producer, de Thuróczy Szabolcs is, akivel nem csak jó barátok, de a színész már az ötletelésnél is jelen volt. Az önéletrajzi ihletettségű film főszereplője, Sanyi bábművész és alkoholbeteg, aki egy AA-gyűlésen megismert társával igyekszik megtalálni egy harmadik alkoholista ismerősüket. Miközben Tomit keresik és próbálnak tiszták maradni, a Thuróczy által alakított Sanyi saját életével is számot vet, elrontott múltját is próbálja feldolgozni. Thuróczy alakítása még akkor is magával ragadó, ha az utóbbi évek legszürreálisabb parókáját viseli ezalatt a másfél óra alatt, amely leginkább a magyar bábművészet - azon belül is a Süsü-sorozat emberábrázolása - előtt tiszteleg. (MJA)
Az év zárómondata: „A MÁV-hoz türelem kell” (Kék Pelikan)
2024-ben állandó témát szolgáltatott a hazai vasúttársaság elkeseredett küzdelme az idővel, az évszakokkal, a sínekkel és a felsővezetékekkel. Bár a MÁV viselt dolgai már jóval korábban mémesedtek, az idei történet mégis odáig fajult, hogy maga a vállalat vezérigazgatója próbálta lebeszélni az utasokat, hogy a nagy nyári melegben vonatra szálljanak. A Kék Pelikan utolsó mondata így tökéletes időzítéssel érkezett és aki valaha is élvezte a magyar vasút kényelmét, az biztosan könnyen tud vele azonosulni. A rövid, de velős summázás ráadásul egy egykori MÁV-alkalmazott szájából hangzik el, majd a budai Bambi presszóról mintázott, szocreál beütésű helyszínre összeterelt animált szereplők kedvesen integetnek nekünk. Csáki László első egész estését persze nem csak az ötletes és emlékezetes befejezés miatt választottuk 2024 legjobb magyar filmjévé. (PVÁ)
Az év manővere (Január 2.)
Szilágyi Zsófia filmje ismét emlékeztetett minket arra, milyen iszonyú kemény fizikai és logisztikai munka a költözés, pláne ha nem egy óriási furgon, hanem egy egyszerű kisautó áll rendelkezésünkre az átcuccoláshoz. Ági és Klári egy nap alatt költöztet át egy egész életet a családi házból egy belvárosi garzonba, a tengernyi könyves doboz, ruhás zsák és rizsfőző mellé pedig valahogy be tudnak suvasztani az autóba egy méretesre nőtt fikuszt is, amihez Klári érzelmileg kötődik. Hosszú perceken át tetriseznek a kocsiban lévő dolgokkal, míg végül kisebb sérülésekkel, de sikerül berakni, és indulhat is útjára a következő turnus. Egy szép nagyra nőtt, éveken át gondosan ápolt növény bizony a család tagjává válhat. (PJ)
Az év állati alakítása (Árni)
Az Árni rendezőjével és főszereplőjével készült interjúnkban Vermes Dorka és Turi Péter sokat meséltek arról, milyen élmény volt a filmben kiemelt szerepet játszó óriáskígyóval együtt dolgozni. A címszereplő cirkuszos fiú szeretetre vágyik, ám a kietlen közegben végül a hüllővel tud csak bensőséges kapcsolatot kiépíteni. „A kígyó hihetetlen élőlény. Sokan félnek tőle, azt hiszik, hogy veszélyes és nyálkás, de valójában egyik sem, és ha betartod a szabályokat, például nem engeded a fejét a fejedhez közel, akkor nincs vele semmi baj.” – árulta el az interjúnkban a főszereplő, Turi Péter, aki arról is beszélt, hogy a kígyókat egyébként nem nagyon lehet trenírozni. „Azzal lehetett valamennyire irányítani, hogy a hőforrás felé néha elindult, de azt is csak akkor, ha épp kedve volt hozzá. De olyat sokszor csináltak, hogy az állatkoordinátorok odajöttek hozzánk és átrakták őt egy jobb pozícióba.” Így az Árni óriáskígyóinak misztikus, földöntúli jelenléte jó eséllyel nem a színészi kvalitásuknak köszönhető, sokkal inkább Turi Péter, valamint a rendező Vermes Dorka és az operatőr Lehr Juhász Péter érdeme. (PVÁ)
Az év sufni berendezési megoldása (Fekete pont)
A magyar iskolai közeg változatlanságát ragadta meg Szimler Bálint első nagyjátékfilmje, amit közel 120.000 néző látott már a mozikban, talán annak is köszönhetően, hogy a Fekete pont életkortól függetlenül sokakból előhívja a legkülönfélébb iskolai emlékeket, leginkább a keserédes nosztalgia nyomvonalán haladva. Szimlerék nemcsak a mindannyiunk számára fájóan ismerős poroszos oktatási rendszer mindennapjait mutatják meg, hanem az iskolai lét legapróbb, mégis nagyon tipikus pillanatait is. Ilyen például a folyosón lévő, jobb sorsra érdemes szobanövények kaspójaként szolgáló mézes üveg, amit csak egy rövidke vágókép erejéig látunk a filmben, ebből a beállításból mégis árad az iskolai felmosószer és a növények alatti poshadt víz semmihez sem hasonlítható szaga. A Fekete pontot év végi listánkon is előkelő helyen végzett: „Szép, groteszk és fájóan pontos” – összegeztük. Ehhez az élményhez pedig sokat hozzátesznek az olyan apróságok, mint a mézescsuporban sínylődő növények. (PVÁ)
Az év legjobban betalált kérdése (Kálmán-nap)
„És legalább ki tudott teljesedni?" - kérdezi a Kálmán nap Zitája Ernőtől, a mindenestől. Adekvált kérdés lehetne, ha nem a legszerencsételenebb pillanatban és helyzetben tenné a fel a nő az özvegy férfinak, és talán ez a szituáció, amelyben esszenciálisan megmutatkozik, hogy Hajdu Szabolcs mennyire ért az emberi lélekhez és a szituációk finom bemutatásához. Ernő ugyanis egy egyszerű, kétkezi munkás, aki egy hosszan tartó rákbetegség után, nemrég vesztette el a feleségét, Zita pedig egy olyan középosztálybeli nő, aki képtelen arra, hogy ne a saját szemüvegen keresztül nézzen bármit. A mondat hallatán hirtelen nem tudjuk, hogy szégyenkezzünk, sírjunk vagy nevessünk, de inkább nevetünk és azóta is gyakran emlegetjük. (MJA)
Az év skandináv bútora (Lefkovicsék gyászolnak)
Szinte beépült az életünkbe, mindannyiunk lakásában van legalább egy, de Lefkovicséknál szimbolikus jelentőségű. Breier Ádám első nagyjátékfilmjének már a bevezetőjében szó esik az ikonikus bútorról, amit Lefkovics Tamás felesége egy színdarabban néz ki magának, a boxedző pedig szeretete jeléül még a színházat is felhívja, hogy megtudja pontosan hol kapható a szekrénysor. Sajnos az asszony már nem tudja kiélvezni a modern bútor kényelmet. Azonban a film végén az ateista, morgós boxedző és a temetésre Izraelből hazarepült ortodox fia már együtt szerelik a szekrényt a megbékélés szimbólumaként. (MJA)
Az év tánca (A boldogság ügynöke)
Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai magányos bhutáni hőse szerelemre, családra és útlevélre vágyik. Amber Gurung a munkája részeként társával a festői szépségű, kislétszámú országot járja, hogy egy komplex számozási rendszer és egy hosszú kérdéssor segítségével felmérje, milyen boldogok Bhután lakói, miközben ő maga boldogtalan, de soha nem adja fel, hogy egyszer megtalálja a párját. Reménye és optimizmusa egyik legszebb szimbólumaként gyakran perdül táncra, amit videóra is felvesz és elküldi a lánynak, akinek éppen udvarol. Amber tánca a bollywoodi és bhutáni népszerű filmek koreográfiáit, idealizmusát és naivitását idézi, ami már önmagában sokat elárul erről az izgalmas, titokzatos országról. (PJ)
Az év sztárvendége (Wim Wenders)
A német mester, Wim Wenders személyesen hozta el 12 filmjét a Budapesti Klasszikus Film Maratonra, ahol Enyedi Ildikó laudációját követően a nemzetközi filmarchívumok szervezetének (FIAF) díját is átvette. A díj és a budapesti látogatás apropója, hogy Wenders az elmúlt években létrehozott egy alapítványt, amely saját filmográfiájának jogtulajdonosává vált, így többek között a Maratonon vetített Párizs, Texas, a Berlin felett az ég és az Alice a városokban is felújított formában őrződik meg az utókornak. A rendező a közönségtől sem zárkózott el, a vetítéseket követően több beszélgetésen is részt vett, ahol szabadon lehetett kérdezni az alkotásokról. Látogatást megelőzően a Filmhu számára exkluzív interjút is adott, ami itt olvasható. (HB)
Az év metamorfózisa (Spread My Fuzz and Fly Away)
Mazzag Izabellának a Mi Vagyunk Azahriah mellett még egy játékos szösszenetre is futotta idén, ami még egy annál is különösebb átváltozást tartogat, mint amikor a doku-fikciós film címszereplője Ionescu Raul testében ébredt. A Friss Húson bemutatott kisfilm helyszíne egy teniszpálya, főhőse pedig egy idős gondnok, akinek nagyon elege van főnökének mikromenedzseléséből, így a sportolók beengedése helyett inkább az labdaadogató géppel passzolgat. Annyira belefeledkezik a játékba, hogy végül ő is felveszi a teremtés talán legtökéletesebb formáját – teniszlabdává változik. (HB)
