Ezt a filmet pszichoterápia helyett csináltam

Az inkább ''very low budget'' volt, most azért volt valamennyi költségvetésünk. Nem akartam, és nem is tudtam volna még egyszer azt megcsinálni, amit a Fekete leves-nél, hogy pénz nélkül, csak szerelemből forgatunk filmet. Ezúttal sikerült elkerülni, hogy újból teljesen lemerítsem a szívesség-kreditemet. Csutak Tamás és Varga Gergely voltak a producerek, hittek benne, hogy ebből az ötletből létrejön egy film.

Miben érzed eltérőnek a korábbi munkáidtól?

Sok szempontból kísérleti film, formavilágát és elkészítési metódusát tekintve is. Szerettem volna az improvizációs módszert eggyel továbbvinni annál, mint ahogy a Fekete leves-ben használtuk. Ott a storyline nagyon pontosan le volt fektetve, mert egy bűnügyi történetben logikusnak kell lennie a cselekmények, tudtuk mi fog történni az elejétől a végéig, csak a dialógusok nem voltak megírva, míg ennél a filmnél bármerre vihettük adott jelenetben az irányt, nem kellett kapcsolódási pontok miatt korlátoznunk magunkat.

Péterfy Bori a filmben (fotó: Shooteasy)

A Fekete leves-ben van egy konkrét jelenet, amivel megelőlegezted a mostani témát, szinte ugyanazok a kapcsolati problémák kerülnek szóba Parti Nóra és közted a kórházban...

Azt a szálat tovább is hoztuk a Nórival. Gyakorlatilag azt, amit annak idején a kórházban befejeztünk, három évvel később folytatjuk. Nóri volt az egyik első, akinek felvettük a jelenetét, már akkor sejtettem, hogy ezt szeretném nyitójelenetnek is.

Akkor az már adott volt, hogy vele folytatjátok, és Fátyol Herminával is együtt dolgoztatok korábban. A többi szereplőt, például Péterfy Borit mi alapján kérted fel?

Már benne voltam a film készítésében, amikor egyszer összefutottam Péterfy Borival az utcán. Köszöntünk egymásnak, aztán bevillant, hogy várj csak, van kedved szerepelni ebben a filmben? Beszéltünk róla, és volt kedve. Van, akit így spontán kértem fel, volt, akivel már dolgoztunk együtt különböző dolgokon, ahogy Herminával, akivel már gyakoroltuk ezt az improvizációs módszert és nagyon sokat segített a kitalálástól a befejezésig. Mindenképpen az volt a fő kérdés, hogy kivel tudok belemenni ilyen témákba – ehhez kell egyfajta barátság, nyitottság és a közös munkára való hajlam.

Szinte mindannyian magatokat alakítjátok, legalábbis saját névvel szerepeltek a filmben. Mennyire alapultak a saját kapcsolataidon ezek a történetek?

Ezt a saját neves dolgot még a Fekete levesben találtuk ki, a könnyebbség kedvéért. Ismerjük egymást, könnyebb kimondani egy szituációban a másik nevét, mint azt megjegyezni, hogy most Lacinak vagy Gézának hívják a szereplőt. De nem akarom azt mondani, hogy ez a karakter száz százalékig én vagyok, ugyanakkor nagyban építettünk arra, hogy kinek mennyire egyezik a szerepe a saját személyiségével. Hiszen a reakcióit mindenki hozott anyagból tudja megoldani. Az élményanyag közös volt, nyilván mindannyian átmentünk már az életünkben sokféle kapcsolati történeten. Csalódásokon, örömön, keserűségen, és ezeknek a hozadékát fel tudtuk használni. Persze ez nem egy dokumentumfilm, minden esetben felépített karakterekről, színészi jelenlétről és életszerű, de kitalált cselekményről van szó.

Minden történetszál helyben rögtönzött?

A különböző szereplőkkel nagyjából mind végigmentünk a kapcsolati folyamatokon, és abból az ívből vettem ki aztán bizonyos elemeket, amikből következtetni lehet, hogy mi történt a két találkozás között. Azt viszont, hogy ki a karakter és hogyan viszonyul a másikhoz, mindenki író/rendezőtársként találta ki velem együtt, mert amit mondott, azt ő abban az adott pillanatban írta, illetve szerezte, mert le nem sok mindent írtunk. Azt pedig egyikünk sem tudta, hogy mi fog történni a következő pillanatban.

Egy-egy jelenetben a festő és a zenész éned is megjelenik, a film címét is egy számod inspirálta. Szeretted volna mindezt összekötni?

Olyasmik jelennek meg benne, amiket amúgy is csinálok. Eredetileg festő vagyok, annak is tartom magam, hobbiból filmezek – bár költséges és nehéz hobbi, de amikor csinálhatom, az nagyon jó szórakozás. Festeni viszont lehet egyedül, ahhoz nem kell semmi. Zenéltem is egy időben a Búcsúkoncert zenekarral, de abba is úgy kerültem bele, mint Pilátus a krédóba – egyszer csak és véletlenül. A cím valóban egy Búcsúkoncert szám, a szövege is ennyi, Szeretlek mint állat!, nem vittem túlzásba a költészetet. A lényeg az volt, hogy lássuk, ez a fickó egy ilyen széttépett művész – ami a valóságban rám már nem igaz, évek óta kínosan józan vagyok minden szempontból. Abban az időszakban viszont, ami a film mintájául szolgál, még nem voltam.

A filmbeli énedet minden nő pszichológushoz akarja küldeni, miközben a hibáit vágják az arcába. Ebben volt egy kis terápiás jelleg is számodra?

Ez egy terápiás film, gyakorlatilag a pszichológushoz járás helyett csináltam. És nem csak nekem volt terápia, hanem a színésznőknek is. Az, hogy a szemébe mondhattak mindent egy olyan állatorvosi ló férfinak, aki magában hordozza az összes elkövethető párkapcsolati hibát. A filmet majdnem két évig vágtuk, ez is hozzásegített ahhoz, hogy próbáljak már ne olyan lenni, mint ez a karakter. 

Novák Erik (fotó: Horváth Bálint)

A közvetlenség a filmre másképpen is jellemző, fejkamerával vetted fel az egészet. Miért választottad ezt a formát?

Ez egy kreatív döntés volt. Már a Fekete leves-ben is kísérleteztem ilyennel, volt egy kínai kémkamera abban a szemüvegben, ami akkor rajtam volt, csak aztán nem kerültek bele ezek a felvételek mert nem volt elég jó a képminőség. Most azért jobb technikával dolgoztunk. Nagyon szerettem volna szubjektív nézőpontot hozni, vizuálisan megteremteni azt a fajta nézői azonosulást, hogy nem kívülről, hanem közvetlenül a főhős fejéből látjuk a szituációt. Próbálkoztunk az elején azért a hagyományos módszerrel, stábbal is forgattunk, de a filmben végül csak ezek a szubjektív képek maradtak, ez az én döntésem volt.

Tehát a jelenetekben mindig csak ketten voltatok ott az adott partnereddel?

Ezekben a jelenetekben, amik belekerültek, igen. Meg a járókelők, de ők nem tudták, hogy éppen filmezünk.

Egy ilyen utcai, kicsit gerilla-jellegű forgatáson biztosan adódhatnak váratlan helyzetek. Előfordult veletek ilyesmi?

Ezek éles, tervezett forgatások voltak, most nincsenek olyan vicces sztorijaim, mint amikor kiszállt a rendőrség a Fekete leves forgatása közben.

Összességében könnyebbé vagy éppen nagyobb kihívássá teszi ez a forma a filmezést?

Attól függ, melyik szempontból nézzük. A jelenléten van a hangsúly, amit az adott jelenetben szereplő számára is szerettem volna megkönnyíteni, ezért is hagytam el a hagyományos stábot. A konfliktusok adott pontjainak megélésében biztos könnyebbség volt, hogy nem kellett mondjuk arra odafigyelni, hogy ne nézzenek bele a kamerába – hisz pont az volt a dolguk, hogy belenézzenek, mert ilyenkor a néző szemébe is néz, és neki mondja. Másrészt egy improvizáción belül nincs lehetőséged a szó klasszikus értelemben vett rendezésre, mert benne vagy, és nem eshetsz ki belőle. Mivel nem tudod, hogy hol akarsz majd vágni, az sincs, hogy akkor most álljunk meg egy pillanatra. Maximum az egészet lehet újravenni.

Gyakorlatilag három feladatot kellett egyszerre csinálnom, azon felül, hogy fel kellett venni, benne kellett lenni a helyzetben, improvizálni, reagálni, vezetni vagy éppen a másik által vezettetni hagyni a szituációt. Viszont így meg lehet spórolni azt az energiát, amivel egy stábos forgatás járna, ami a hasznos forgatható anyag mennyiségét is szűkítené az olyan fázisokkal, mint hogy most berendezés, sminkelés vagy zárás van és így tovább – egy megírt forgatókönyvön alapuló filmnél nyilván szükség van minderre, ez viszont egy karakterek közötti viszonyrendszer pontos vázlatán alapuló, de teljes mértékben improvizatív folyamat volt.

Fátyol Hermina a filmben (fotó: Shooteasy)

Ha a vágás is két év volt, akkor a film mióta készül?

Elég régóta, majdnem öt éve. Pontosan az volt jó benne, hogy az élet is beleírt azzal, hogy kivel mi minden történt menet közben. Volt, akivel ez legalább három éves munka volt, például a Herminával és Farkas Franciskával. Ami közben történt az ő életükben, és az én életemben is, az valamilyen módon megjelenik a filmben.

Mennyi anyagot vettetek fel ezalatt?

Óriási anyagot, jóval-jóval több mint száz óra volt, amit pedig kiválogattunk belőle, az meg nagyjából harmincöt. Ebből kellett összevágni egy másfél órás filmet.

Volt olyan, akivel forgattatok, de végül nem került bele?

Volt teljes karakter is, aki kimaradt, és volt olyan, akit nagyon szerettem volna, de aztán nem került bele. Jóval több anyag készült, és sok nekem nagyon kedves jelenetet kellett, hogy kihagyjak, egyszerűen a filmidő miatt.

A vágást kivel csináltad?

Papp Vivivel, aki például az Ernelláék Farkaséknál-t is vágta. Az eddigi filmjeim vágójánál, Csillag Manónál egy időre kimerítettem a szívességek tárházát a hosszú, végeláthatatlan vágási folyamatokkal. Vivivel nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, fontos volt az is, hogy női szem lássa ezeket az anyagokat. A dramaturg, Laboda Timi szintén segített a külső női szem oldaláról.

Kiben látod a film célközönségét?

Úgy gondolom, hogy bárki, akinek a hűséggel, a monogámiával, a kapcsolatokon belüli őszinteséggel vagy hazugságokkal van ügye, az minimum tanulságosnak találja. A kapcsolati problémák szintjén, ha megoldásokat nem is, de elgondolkodásra alkalmas kérdéseket felvet. A megoldásokat mindenkinek magának kell leszűrnie, ha végig tudja nézni. Mert ezt munka végignézni, nem egy könnyed popcorn-moziról van szó, főleg a sajátos vizualitása miatt. Itt dolgozni kell, már csak azért is, hogy végig bírd nézni. Szerintem erősen megosztó film lesz, közömbösen nem fognak hozzá állni. De nincs belőtt célközönség.

Cseh Bori a filmben (fotó: Shooteasy)

A Fekete leves-t annak idején ti magatok tettétek fel a fájlmegosztó oldalakra, aztán rábíztátok a nézőkre, hogy támogassák, ha kedvük tartja. Ezzel egy újfajta forgalmazási megoldást akartatok meghonosítani. Mennyire jött ez be?

Nem működött, a bevételi oldalról nem jött be. Mi hittünk abban, hogy ez termel annyi bevételt, hogy mindenkit a beszállásának arányában ki tudunk fizetni, de ez nem sikerült. A neten nagyon sokan látták, ott félmillió felett van a megtekintése a különböző oldalakon, de mindenki ingyen nézte meg.

A Szeretlek, mint állat! forgalmazását hagyományosabb keretek között tervezitek?

Elég nehéz lesz a dolgunk, mert ezt lett a nagyon kevés magyar filmek egyike, ami nem kapta meg a művészfilm besorolást. A Filmiroda art-bizottsága elutasította, kétszer is, mert fellebbeztünk. Emiatt viszont nehéz bekerülni az art-forgalmazásba, mert a mozik nem kapnának utána támogatást, ha játszanák.

Mivel indokolták az elutasítást?

Például azzal, hogy „nem megfelelő viselkedési mintákat tartalmaz”, illetve hogy ez a forma nem is annyira egyedi, mint ahogy én azt képzelem, mert ilyet már csináltak előttem, de még ezen kívül két oldalon részletezték, szóval nem szerették meg.

Wahorn Matzaa a filmben (fotó: Shooteasy)

Nem igazán értem, hogy ezek miért kizáró okok arra, hogy valami művészfilm-e.

Mi is csodálkoztunk. Ezek után nem tudom, hová lehet sorolni a filmet, de az ezek szerint biztos, hogy nem művészfilm. Viszont tizennyolcas karikát kapott, ebben is elég kevés magyar filmmel egyezik. Még a Fekete leves is csak tizenhatosat érdemelt ki, pedig ott aztán tényleg ''nem megfelelő viselkedési mintákat'' sorakoztattunk fel.

Találtatok alternatív utat a bemutatására?

Sipos Kornél, a Mozgó Mozival elvállalta a forgalmazását, ő viszi majd vidékre. Pop-up vetítéseket akarunk csinálni, például még most áprilisban, a galériában, ahol éppen a festményeimből van kiállítás. Event alapú forgalmazás is lesz, a negyedikei bemutatón a film zenéiből lesz koncert a Puszi együttessel, Péterfy Borival és Wahorn Matzaa-val. És aztán talán szűk előadás számban bejutunk kőmozikba is.

Mi a következő filmes terved?

Mindig úgy van, hogy jön egy ötlet, amire az ember nagyon rákap, de most egyelőre még ez sem zárult le, megvárom, hogy mi lesz belőle. Azt nem tudom, hogy rendes költségvetésből mikor forgathatok legközelebb filmet, viszont Gauder Áronnal nagyon szeretnénk folytatni a Nyócker!-t, így tizenöt év után. Ezzel pályázunk is a Filmalaphoz. Elég erős ötleteink és mondanivalónk van, a Nyócker! sajátos humorában oldva egy alternatív történelmet szeretnénk rajzolni.

A Szeretlek, mint állat! díszbemutatója 2019. április 4-én, a Trip hajón (1011 Budapest Szilágyi Dezső tér 2-es móló) lesz.