Induláskor az volt a célunk, hogy bemutassuk és értékeljük a fogyatékossággal élő emberek által készített filmeket, valamint azokat a professzionális alkotásokat, amik róluk szólnak. A fesztivál életében a legnagyobb változást a pandémia hozta el. A koronavírus-járvány idején kénytelenek voltunk online megrendezni az eseményt, és több mint kétszáz magyar és külföldi nevezés érkezett a versenyre, így a fesztivál gyorsan nemzetközivé nőtte ki magát.
Az idei Nemzetközi Speciális Filmfesztiválon 63 film látható 33 országból. Nagyságrendileg hány nevezés érkezett és milyen szempontok szerint válogatták ki a bemutatásra kerülő filmeket?
Idén is körülbelül kétszáz nevezés érkezett. Egy előzsűri vizsgálja meg, hogy a beküldött alkotások megfelelnek-e az általunk meghatározott formai követelményeknek, és hogy az adott film mennyire mutatja be a fogyatékossággal élők életét, problémáit, motivációit. Az idei fesztivál szlogenje, hogy „Minden történet számít”. Szeretnénk tered adni az olyan, amatőr filmeknek, amik lehet, hogy technikailag nem képviselnek olyan minőséget, mint a nemzetközi alkotások, de fontos üzeneteket hordoznak és meg tudják érinteni a közönséget.
A speciális filmekre általában a rövidebb játékidő a jellemző. Ezek az alkotások többnyire 15 percnél rövidebbek, míg a professzionális filmeknél gyakran előfordulnak az egy–másfél órás művek is. Évente 20–22 díjat osztunk ki, főként pénzdíjakat támogatóink jóvoltából. Kiemelkedő kategóriák az Aranyszárny Nagydíjak a legjobb nemzetközi, illetve speciális filmeknek és a kreativitásért, valamint az Arcaink és az Együtt Nagydíjak. Minden díjat két szekcióban megosztva adunk át, egy profi és egy speciális alkotócsoport számára, teljesen azonos értékben.
Forrás: Nemzetközi Speciális Filmfesztivál
A filmek mellett milyen kísérőprogramok várják az érdeklődőket a fesztiválon?
A kísérőprogramok még szervezés alatt vannak. Idén a terveink között szerepel olyan panelbeszélgetés, ami a fogyatékossággal élőket nevelő édesanyákra fókuszál. Egy animációs filmes panelbeszélgetés is várja majd a közönséget, ahol Ternovszky Béla lesz a vendégünk, a Nemzeti Filmintézet Filmarchívuma pedig egy animációs workshopot tart majd a fesztiválon.
Meg lehet határozni, hogy mi az, ami a fogyatékossággal élőket leginkább foglalkoztatja a filmjeikben és milyen közös látásmód jellemzi ezeket az alkotásokat?
A fogyatékossággal élők egyre nagyobb számban készítenek animációs filmeket. Lehet, hogy ennek az az oka, hogy nagy a monotonitástűrésük. Szeretnek sokáig dolgozni egy aprólékos munkán. A fogyatékossággal élők filmjei előszeretettel hívják fel a figyelmet társadalmi jelenségekre, például a környezetvédelemre. Általában a saját életüket mesélik el egy munka, egy szerelem vagy egy barátság történetén keresztül. Jellemző ezekre a rövidfilmekre, hogy csattanóval zárulnak és fontos szerepet kap bennük a humor, a hit és az életigenlés. A pszichiátriai betegek inkább a dokumentumfilm műfajában mesélik el a történetüket. A saját életüket vagy a környezetükben élők sorsát mutatják be. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy az emberek a nehéz élethelyzetekből képesek meglátni a jót és a pozitívat. Az utóbbi években a fesztiválon egy speciális zsűri is értékeli a filmeket. Fogyatékossággal élő fiatalok is megnézik a versenyszekció összes alkotását. Több profi professzionális filmkészítő is jelezte már, akik a fogyatékossággal élőkről készítettek filmet, hogy számukra különösen nagy tétje van a Nemzetközi Speciális Filmfesztiválnak, hiszen itt pontosan az a közeg nézi meg az alkotásaikat, akikről azok szólnak.
Forrás: Nemzetközi Speciális Filmfesztivál
„Mára már a filmkészítés számos jótékony hatása ismert és dokumentált a fogyatékossággal élő emberek életében” – említette egy korábbi beszélgetésben. Milyen pozitív hatásokat figyeltek meg a fogyatékossággal élő személyeknél, és mennyire lehet terápiaként használni a filmkészítést a bentlakásos intézményekben?
A sok jótékony hatás közül a közösség és az élmény fontosságát szeretném kiemelni. A filmezés során a fogyatékossággal élő emberek együttműködő csoportban dolgoznak, közösen oldanak meg feladatokat egy közös cél érdekében. Ez önmagában is nagyszerű dolog. A filmek bemutatása, valamint a fesztiválokon és szemléken való megmérettetés olyan tapasztalatokat ad számukra, amelyek erősítik önértékelésüket, és pozitív irányba befolyásolják életminőségüket. Kiemelten fontosak a kommunikációs lehetőségek is. A történetmesélés minden ember számára lényeges: lehetőséget ad arra, hogy megosszák élményeiket, gondolataikat, és a film egyetemes formanyelvének köszönhetően ők maguk is könnyen kapcsolódhatnak mások mozgóképes alkotásaihoz. A film napjaink egyik legnagyobb hatással bíró eszköze, ezért különösen fontos, hogy a fogyatékossággal élő emberek számára is elérhető legyen. Hiszen a történeteik nemcsak értékesek, hanem mindenki számára tanulságosak is.
Till Attila Tiszta szívvel című filmje talán az egyik legismertebb magyar alkotás a témában. Milyen szerepe lehet a professzionális nagyjátékfilmeknek a fogyatékossággal élők helyzetének tematizálásában?
Ezt a filmet ugyan nem nevezték a Nemzetközi Speciális Filmfesztiválra, de nagyon fontosak az ilyen alkotások, mert fel tudják hívni a társadalom figyelmét a fogyatékossággal élők helyzetére. Ehhez kapcsolódik, hogy idén egy premierrel veszi majd kezdetét a Nemzetközi Speciális Filmfesztivál november 7-én. Hernáth Csaba és Korn Anita Hajrá Tete! című életrajzi dokumentumfilmje Illés Fanni paralimpiai, világ- és kétszeres Európa-bajnok paraúszó történetét mutatja be. Nagyon fontos, hogy ilyen motiváló személyeket is bemutassunk a fesztivál közönségének.
.jpg)
Forrás: Nemzetközi Speciális Filmfesztivál
Mik a távlati céljaik a fesztivállal?
Szeretnénk, ha ez a filmfesztivál ismert és elismert filmes programmá válna, hiszen az ismertség elengedhetetlen ahhoz, hogy küldetésünk minél szélesebb közönséghez jusson el. Célunk, hogy komoly szakmai találkozóhellyé fejlődjön, amelyre évről évre számítanak a filmes és szociális ágazat szereplői, de nem csak ők, hanem a nem érintett érdeklődők is. Szeretnénk minél több filmszerető embert, fiatalt és diákot bevonzani, akik nyitottak ezekre a filmes különlegességekre és a nem mindennapi történetekre. Bízunk benne, hogy a Nemzetközi Speciális Filmfesztivál nemcsak idehaza, de nemzetközi szinten is a komoly és mérvadó filmfesztiválok sorába emelkedik.
Mi az, amire a legbüszkébb a fesztivál történelméből?
Nehéz egyetlen pillanatot kiemelni. Óriási büszkeséggel tölt el minket, hogy 2015 októberében Törőcsik Mari nyitotta meg az első Nemzetközi Speciális Filmfesztivált. Már beteg volt, de eljött a megnyitóra, és azóta is egyfajta áldásnak érezzük, hogy ő indította útjára ezt az eseményt. Nagy öröm, hogy a magyar filmszakma folyamatosan támogatta a küldetésünket és a munkánkat, két éve pedig újabb együttműködéseket kötöttünk, és nyilvánvalóvá vált, hogy a speciális filmezés a magyar filmkultúra szerves részévé vált, amivel foglalkozni kell. Úgy érzem, hogy nagy lendületet kapott a fesztivál és hasonló erővel fogjuk tudni folytatni a munkát. Kezdetben egyedül, munka mellett dolgoztam ezen az eseményen, mostanra pedig létrejöttek a feltételei, hogy több emberrel együttműködve, még magasabb szinten tudjuk szervezni a fesztivált.
