Filmhu: Kitől hallottál a Cinefoundation Residence programjáról?
Faur Anna: Mundruczó Kornél vett részt ezen a programon pár éve, akkoriban együtt dolgoztunk a Deltában, ő mesélt nekem a Cinefondationről. Én akkor még főiskolás voltam, végül tavaly jelentkeztem, mert szerettem volna kicsit elmenni Budapestről.
Abszolút nyitott ez a program, bárki pályázhat, a világ bármely tájáról, így természetesen elég nagy a túljelentkezés. Ezért nem is gondoltam, hogy pont engem fognak beválogatni. Azután nyáron értesítettek, hogy tíz jelentkezőt – köztük engem - behívnak egy személyes interjúra. Az beszélgetés után már biztos voltam benne, hogy meg fogom kapni ezt a lehetőséget, mert nagyon kedvesek voltak velem. Később kiderült, hogy a szervezők korábban már látták Lányok című filmemet, és nagyon tetszett nekik, úgyhogy engem mindenképp be akartak választani, szinte lényegtelen volt, hogy milyen könyvet adtam be, vagy hogyan szerepeltem az interjún.
Filmhu: Pár napja vagy Párizsban. Milyenek a benyomásaid eddig?
F.A.: Ez egy iszonyú jó lehetőség, öt hónapig mást sem kell csinálnod, mint írni. Egy hatalmas lakásban lakunk a város közepén, minden adott ahhoz, hogy zavartalanul tudjunk dolgozni. Nincsenek kötött programok, rajtad múlik, hogy mit hozol ki ebből a programból. Kapunk fizetést is, havi 800 eurót, és franciául is tanulhatunk.
|
| Hat fiatal rendező a párizsi apartmanban |
Filmhu: Hogyan kell elképzelni a konzultációkat, találkozókat, amelyet a program leírásában hirdetnek?
F.A.: Időnként levetítik a filmjeinket producereknek, filmforgalmazóknak, két hetente vacsorákat szerveznek nekünk, ahová meghívnak fontos filmszakmai személyiségeket - ma lesz az első ilyen vacsora. Jövő héten egy japán film forgatására megyünk, mert az egyik lakótársamat nagyon érdekelte a dolog, úgyhogy megszervezték nekünk, hogy elmehessünk a párizsi felvételekre.
Ha elkészültek a forgatókönyvek, jövőre elvisznek minket a legnagyobb európai filmfesztiválokra. Minden segítséget megkapunk ahhoz, hogy sikerüljön népszerűsíteni a filmterveinket, és producert találni. Olyannyira, hogy egy grafikus is fog velünk dolgozni, aki minden filmhez stílusában passzoló brosúrákat tervez majd a fesztiválkörút előtt.
Filmhu:Mit gondolsz, mi a szervezők elsődleges célja ezzel a „sessionnel”?
F.A.: Semmi kényszer nincs, semmit nem várnak vagy kérnek számon, pusztán annyit, hogy amennyiben realizálódik a film, a végére írjuk ki, hogy a Cinefoundation támogatta.
A Cannes-i fesztivált szemmel láthatóan érdekli, hogy mi történik a nagyvilágban, milyenek a legfrissebb filmes trendek, és ennek nyomon követésére ideális módszer, ha meghívnak izgalmasnak tartott filmrendezőket a világ különböző szegleteiből, így megismerik őket, és rajtuk keresztül sokat megtudhatnak az adott nemzet filmgyártásáról. Természetesen a rendezőknek is nagy lehetőség ez, szinte az összes itt íródott, később leforgatott film elkerült a nagy nemzetközi fesztiválokra, sikeres fesztiválkörutat tudhat maga mögött.
Ez a 17. etap a Residence történetében. A párizsi lakásban, a szobánk ajtaján kint van egy tábla, rajta azon rendezők neveivel, akik abban a szobában laktak az utóbbi 17-évben, a program alatt. Ez a névsor is bizonyítja, hogy abszolút hatékony a kezdeményezés.
Filmhu: Hogy áll most forgatókönyved, amellyel a Residence-re pályáztál?
F.A.: Akárkik című filmtervemből egy treatmentet és egy szinopszist küldtem a jelentkezéskort. Amikor megtudtam, hogy beválasztottak, nekiestem a könyvnek, így egy első verzióval érkeztem Párizsba. Időközben sikeresen pályáztam vele az MMK-hoz és az NKA-hoz, mindkét szervezettől kaptam pénzt forgatókönyv fejlesztésre.
|
| Faur Anna jelenlegi szobájának eddigi lakói |
Filmhu: Hogyan kell elképzelnünk a közös munkát alkalmi lakótársaiddal?
F.A.: Alejandro Landes-szel, az equadori-columbiai fiúval vagyok eddig a legjobb kapcsolatban, ő a héten ideadta nekem a forgatókönyvét, és este hosszasan beszélgettünk róla. Szeretnénk a jövőben készíteni egy közös filmet, magyar-columbiai koprodukcióban. Ez persze a jövő zenéje, de mindketten komolyan tervbe vettük a közös munkát. Azt gondolom, hogy sokat fogunk tudni segíteni egymásnak a lakótársaimmal a forgatókönyvek fejlesztésében az elkövetkezendő időszakban.
Minden résztvevő nagyon fiatal, én vagyok a 2. legidősebb a csapatban. Az iráni fiúnak ez az első nagyjátékfilm terve, rajta kívül mindenki készített már egy sikeresnek mondható filmet, amelyeket a 2007-es évben mutattak be.
Filmhu: Milyen a kapcsolatod Párizzsal és a francia nyelvvel?
F.A.: Tanultam franciául, de meg akarom tanulni a nyelvet rendesen, ha már adódott ez a lehetőség. Párizst nagyon szeretem, és külön szerencsés ez a helyszín, mivel itt él első nagyjátékfilmem, a Lányok mindkét főszereplője. Fulvia Collongues-ra írom az új könyv egyik főszerepét is, így tudok vele konzultálni a szerepről, és rajta keresztül megismerhetek francia színészeket, akikben gondolkozhatok majd a későbbiekben. Helene Francois - a Lányok másik főszereplője - azóta elhatározta, hogy rendező lesz, épp a héten voltam bemutatkozó színdarabjának premierjén, ott is megismerhettem sok fiatal francia színészt.
Filmhu: Mikor szeretnéd leforgatni a filmet?
F.A.: A filmterv megvalósítása attól függ, hogy mikor-hogyan tudja a producerem, Sándor Pál előteremteni a szükséges pénzösszeget. Mindketten úgy tervezzük, hogy koprodukcióban szeretnénk megvalósítani a filmet, sokat várok az elkövetkezendő 4-hónaptól ezen a téren. Rajtam kívül még egy résztvevőnek van producere hatunk közül, így szerencsésnek mondhatom magam. A többiek annak reményében jöttek ide, hogy majd Európában találnak producert a filmjükhöz.
|
| Párizsban él a Lányok mindkét főszereplője |
Filmhu: Meglátásod szerint a Residence többi résztvevője milyen esélyekkel ugrik neki hazájában második filmjének?
F.A.: Miután én vagyok az egyetlen európai résztvevő, már az ideutazás kapcsán 'előnyöket élveztem', messze nekem volt a legegyszerűbb dolgom, hiszen az Európai Unió rendszere miatt szinte semmi plusz intéznivaló nem volt, csak felülni a repülőre, és ideutazni. A többieknek a vízumtól elkezdve egy csomó egyéb dolgot el kellett intézniük ahhoz, hogy Franciaországba utazhassanak. Én vagyok az egyetlen lány is, de ez azt hiszem abszolút nem fog gondot okozni.
Azt tapasztalom, hogy szerzői filmek megvalósítására Európa a legideálisabb hely. Azt gondolom - hallgatva a világ különböző országaiból érkezett filmesek eddigi tapasztalatait - hogy a magyarországi filmfinanszírozási rendszer egy unikális és rendkívül jól működő rendszer, hiszen az MMK az államtól függetlenül, szakmai szempontok alapján ítéli meg a támogatásokat. Iránban vagy Kínában például politikusok döntenek az állami pénzek elosztásáról, így ott leginkább politikai témájú filmekre lehet pénzt kapni. A másik gyakorlat, hogy befektetés céljával támogat az állam filmalkotásokat, ez kvázi egy hitel, amelyet vissza kell fizetni a film bevételeiből. Tehát a kultúra ilyen formájú állami támogatása nem igazán jellemző másutt, főként nem az Európán kívüli országokban.
Filmhu: És mi a helyzet Magyarország megítélésével?
F.A.: Jó érzés, hogy sokan ismerik az utóbbi években készült magyar filmeket, és az a Cannes-i filmfesztivál - de érezhetően sok külföldi fesztiváljáró szakember véleménye is - hogy van egy 'új hulláma' a magyar filmnek, amire érdemes odafigyelni. Szerencsére nem csak a meleg verés vagy a tv székház gyújtogatása ugrik be a külföldieknek a magyar szó hallatán.
Filmhu: Kacérkodsz a gondolattal, hogy esetleg Franciaországban forgasd le a filmet?
F.A.: Ez egy alapvetően magyar sztori, mindenképp magyar helyszíneket kíván. Azért nem zárkózom el tőle, hogy esetleg Párizsban is felvegyünk néhány jelenetet, amennyiben rábukkanok valami inspiratív helyszínre.
Úgy érzem, hogy filmrendezőként kötelességem reagálni az utóbbi évek magyarországi eseményeire, a mai magyar közállapotokra. A forgatókönyvemet is igen tudatosan írtam, egy abszolút mai magyar történetet mond el, korántsem politikai film, négy ember sorsát követi nyomon, de a háttérben persze ott van a mai magyar valóság. Úgy gondolom, hogy minden ember kötelessége, hogy a maga módján, a saját lehetőségei szerint reflektáljon a hazájában történő eseményekre, tapasztalt visszásságokra - az én eszközöm erre a filmkészítés.
