Fésős András: Kelj fel és járj

Trill Zsolt (fotó: Siményi G.)F.A.: Igen, bár ez most nem annyira látványos. Csak előre lehet menekülni. Megpróbálok előre dolgozni abból az anyagból, ami bennem van, hogy folyamatosan lehessen filmet forgatni már kész forgatókönyvekből. Amikor az ember filmet készít, az egyfajta önismereti próba is, megmutatja, mennyire vagy közel saját magadhoz. Ha úgy tetszik, halálpontosan megtudod, ki vagy. Ha egyáltalán megvan benned a vágy, hogy még saját magaddal szemben is pofátlanul őszinte legyél, s ha mersz a tükörbe nézni, akkor ez jó módszer. Ha valaki csak kvázi történeteket próbál megcsinálni filmen, azt nem szeretem. Nekem már sokkal fontosabb, sőt az egyetlen, ami számít, hogy őszinte és nagyon személyes legyen a film, amihez így közöm van, és ezáltal talán másnak is fontos lehet. Megkaptam azt a Balra nap nyugszik után, hogy nincs történeti beágyazottsága. Erre azt tudtam válaszolni, hogy ha személyes, s a filmben átjön a szándék, akkor eljut azokhoz, akiket érdekel. Mindig mindent valamilyen skatulyába próbálunk beilleszteni, és ha ez nem megy, inkább eldobjuk. Annak, hogy itt a történelmi valóságnak szociológiai, vagy akár annak fiktívvé formált értelmében lehet csak filmezni, értelmetlen, fölösleges dolog, nincs nagy jelentősége.