Most épp a szomszédoknak és anyuméknak voltam postán és bevásárolni, természetesen teljes védő ancúgban. Nehezen viselem ezeket a grátisz testtakarásokat, de mások miatt kitartóan viselem. A vírus nagyjából egyidőben jelent meg Magyarországon a tervezett picture lockunk dátumával, ami első körben "home office-ba" taszított minket, így a stúdiókörülményeket (Post Office Films) laptopra és az itthoni mono hangszóróimra cseréltük.

Kis Hajni Horváth Zorka és Dietz Gusztáv főszereplők között a Külön falka forgatásán / Fotó: Konda Brigitta

Miután nyilvánvalóvá vált, hogy semmilyen jövőbeli fesztivál immáron nem helyez nyomást a filmre, hibernáltuk pár hétre a vágást, és kitoltuk a picture lock időpontját is. Ez nem érint rosszul, sőt, jó lesz friss szemmel ránézni az anyagra. Sokáig vizionáltam milyen módokon fogom kipihenni az elmúlt három év őrült futását az első nagyjátékfilmünkkel, de talán nem nagy titkot árulok el, hogy nem így képzeltem. :)

Azonban egyelőre jól viselem ezt az új állapotot, régóta vágytam már rá, hogy bűntudat nélkül nézzem a plafont, akár órákig. Bár lassan munkanélkülinek számítok, leszámítva, hogy jelenleg jelképes összegért dolgozunk a film hangján és zenéin. Emellett végre sokat olvashatok ma már démoninak számító könyveket (Mircea Eliade: A jóga) és pótolok rég halogatott filmeket (pl.: Radu Jude: Aferim!). Valamint elkezdtem jegyzetelni egy új filmtervhez, és talán soha ennyit nem meditáltam, mint az elmúlt időszakban.

Az egyenlőtlenségek most még inkább üvöltve tátonganak körülöttünk, és ezt látni nagyon fájdalmas. Próbálok első körben a közvetlen környezetemen segíteni, a házban, az utcámban, ahol élek. Folyamatosan figyelem, agyalok mi a helyes most, hogyan tudok a leghasznosabban jelen lenni a társadalomban.
 
Kis Hajni első nagyjátékfilmje, a Külön falka munkacímen futó családi dráma, melynek forgatása tavaly év végén ért véget. A Diák-Oscar jelölt Szép alak, és a Last Call című vizsgafilmjét az évtized legjobb rövidfilmjei közé is beválogattuk.

A cikksorozat korábbi részei: