- Készítettél egy kollázsszerű képregényt, majd írtál belőle egy forgatókönyvet. Aztán teljesen ismeretlenül megkerested Muhi András producert, ő pedig lehetőséget adott neked. Mesebeli történet.

- Az MMK-hoz akartam pályázni a forgatókönyvvel, ehhez pedig kellett egy ajánlás. Egyik ismerősöm javasolta Muhi Andrást és az Inforg Stúdiót. Két kisebb videómmal és a forgatókönyvvel megkerestem Andrást: tetszettek neki, de nem ígért semmit, csak annyit mondott, hogy érdemes pályázni a film tervével. Végül is sikerült pénzt kapni az MMK-tól. Az Inforg mellett beszállt a Triofilm, egy nemrég alakult, agilis fiatalokból álló produkciós társaság is, őket a film operatőre, Dobóczy Balázs szervezte be. ők biztosították a nyersanyagot, és a stáb legtöbb munkatársát is ők hozták.

- Videó szakra jársz, így nem ismeretlen előtted a mozgókép médiuma, celluloiddal azonban nem akadt eddig dolgod. Nem dolgoztál még stábbal, a videóid egyszemélyes munkák. Komoly feladat lehetett minden előképzettség és rutin nélkül levezényelni egy forgatást.

- A színészek személyét illetően voltak elképzeléseim: közülük Ruttkai Bori szerepel is a filmben. A másik két szereplő közül Parti Nórával Bakos István, a Triofilm producere hozott össze, Varga Elemért pedig – aki modellként dolgozik, tehát nem hivatásos színész, viszont a szerepre nagyon alkalmas, karakteres személyiség – Muhi András javasolta.

- Hogyan birkóztál meg a forgatáson felmerülő problémákkal?

- Nem mindent kellett élesben megtanulnom, hiszen már jóval a forgatás előtt sok mindent megbeszéltünk. A díszleteket az utolsó szögig én terveztem, és a forgatáson is szabad kezet kaptam. Már a forgatás előtt határozott képem volt arról, hogy miként is képzelem el a filmet, a beállítások megtervezésénél ezekre az elképzeléseimre támaszkodtam. Ez nem ment zökkenők nélkül. Egy sor tanácsot és javaslatot kaptam munka közben, hogy úgymond „szakmai szempontból” ez vagy az nem működik, de azért próbáltam tartani magam az ötleteimhez. Voltak pillanatok, amikor a javaslatokat tekintetbe kellett vennem a jeleneteknél, hogy az anyagot gördülékenyen lehessen majd vágni, de nem mindig értettem egyet velük. Persze ezekben az esetekben is felvettünk olyan vágóképeket, amelyek megkönnyíthetik az utómunkákat. Majd meglátjuk, hogy szükség lesz-e rájuk vagy sem.

- A forgatókönyvet elolvasva, és a díszleteket látva furcsa, skizofrén állapotba kerültem. A forgatókönyv téren és időn kívül játszódik (a cselekmény éppúgy elhelyezhető napjainkban, mint akár háromezer vagy százötven évvel ezelőtt), a szecessziós stílben készült díszletek viszont a 19-20. század fordulóját idézik. Ugyanakkor a film témája igencsak mai. Honnan ez a különös időeklektika?

- A történetben szerepel egy élőlénygyártó vállalat, amely mesefigurák alapján emberkevercseket tervez különböző testrészekből: a film hősei is ilyenek. Ezek a lények emberek ugyan, de – már pusztán amiatt is, hogy kevert „alkatrészekből” állnak össze – mégis nehezen azonosíthatóak a hagyományos emberfogalommal. A figurák e különös identitását próbáltam jelezni egy régmúlt, lerohadt világ romjain felépülő környezetükkel, és a stíluskeveréssel. A díszletek – amelyekhez sok mindent a nagyanyám ránk hagyott dolgaiból használtam fel – annyira kevertek, amennyire maguk a figurák is azok. A tárgyak megtervezésekor ezért is használtam sok műanyagot. Tehát nem szecessziós a miliő, inkább nagyon kevert stílusú. Mindez az eredeti képregény kollázsszerű világát igyekszik felidézni. Felmerült az is, hogy megváltoztatjuk a bútorok arányait, de ezt később elvetettem, részben, mert sok pénzbe került volna, részben, mert még kísérletezni kellene az ötleten.

- Az animációs betét milyen hosszú, és mi a szerepe a filmben?

- A betét a hozzávetőleg húszperces film egy percét teszi majd ki. Papírkivágásos animációval készül. Ez lesz a filmbeli vállalat reklámfilmje.

- Az animáció netán azt célozza, hogy még erősebb legyen a filmen végignyomuló eklektika?

- Az animáció mellett Super 8-as felvételek is lesznek a filmben. Azt hiszem, ha teljesen egynemű módon csinálom meg a filmet – például kizárólag animációval, vagy csak élőszereplőkkel –, akkor a történet veszít az erejéből.