Nincs kegyelem.

Szász János Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című filmje monolitikus, lassú, elegáns, titokzatos, tele remek alakításokkal, amelyek közt a női főszereplő fizikálisan is bizonyára rendkívül leterhelő játéka az igazán kimagasló. Férfi és nő általános viszonyainak ez az extrém körülmények közé helyezett tárgyalása nagyszerűen domborít ki olyan dolgokat, amelyekről a mai, politikai korrektség által megroggyantott kultúrában már nem szokás beszélni: a két gyökeresen, már-már különböző állatfajokként funkcionáló nem valódi természetét. Az Ópium valószínűleg a Szemle eddigi legjobb conversation piece-e: problematikájáról, elméleteiről órákig lehetne vitatkozni. Hatása nálam mégsem ért fel a témát egy teljesen más szemszögből megközelítő Márai-film erejével. És ott a katarzis is erősebb volt.