Gilliam és Grimm

A fantázia...
Matt Damon és Heath LedgerValószínűleg sokan meglepődnek majd a legutolsó Gilliam-mozin. „A filmjeim általában különböznek egymástól, minden esetben ezt próbálom elérni.” Ami most is sikerült. Az animáció felől érkező amerikai rendező igyekszik mindent gondosan saját maga megtervezni és végrehajtani, ennek is köszönhető, hogy a film egyik jelenete áldozatul esett a vágásnak. A jelenet nem látható a mozikban, ám a DVD-verzión rajta lesz. „Igazán nagy, látványos, költséges képekről van szó, amelyeken látható, hogy valami furcsa történik az erdőben. Viszont ezzel az erős felütéssel nehéz lett volna folytatni a történetet. Fájdalmas volt ugyan, de kikerült a filmből.”

Filmalkotóként Gilliam nem akarja megtagadni saját munkáját, de érződött, hogy a Grimm testvérek sajátos története nem „igazi”, hanem inkább mostohagyermek. „A film végső vágásába nem szólt bele a stúdió, és ez a legfontosabb. Bárhogy is sikerült a Grimm, amilyen lett, az én választásom eredménye.”

Gilliam, akárcsak korábbi interjúiban, ismét megemlítette, hogy a forgatást bizony komoly konfliktusok kísérték. A projektet finanszírozó stúdiófőnökök, sok mindent szerettek volna megváltoztatni, amivel a rendező nem értett egyet, és hozzá is fogott egy másik film, a Tideland forgatásához. „Éppen a Tidelandet vágtam, amikor felhívtak, hogy fejezzem be a Grimm testvéreket, én is ezt akartam. Harvey és Bob Weinstein nagyon agresszív figurák, nem akartam velük harcolni, hogy azzal ők még erősebbek legyenek, úgy döntöttem, nem küzdök, ami nagyon hatásos keleti harcművészeti technika. Tavaly befejeztem a végső vágást, átadtam a filmet, hogy csináljanak vele, amit akarnak, kockáztattam, de bejött.”

A Münchausen báró kalandjai rokon problémát jár körül, a valóság és fikció viszonyával foglalkozik hasonlóképpen a Grimmhez. „Próbálom megfejteni, hogy a realitás és a képzelet miként viszonyul egymáshoz. Úgy érzem, hogy a másik filmem, a Tideland sokkal inkább szól erről. Valamiképpen mindenhol ennek a két világnak a viszonyával találkozunk.”

... és a valóság!?!

Valóság és képzelet határait jelezve Gilliam gyorsan összefoglalta, hogy a Grimm-filmben nem az igazi „néprajzkutatók” történetét igyekezett megfilmesíteni „Ők nem kitalálták, hanem összegyűjtötték a korabeli meséket, mielőtt meghaltak azok ismerői. A Grimm játék azzal, hogy mennyi ötlet, gondolat sűríthető bele egy történetbe. Ebben a világban a Grimm testvérek bármerre néznek mindenfelé tündérmesékbe botlanak, de a Grimm nem életrajzi film, nem olyan meséket akartam újra elmondani, amelyeket már mindenki ismer.”

A változás világa felé

„Ezek a történetek lehetőséget adnak, hogy másként lássuk a világot, elég a formájukra, struktúrájukra gondolni - hasonlóan tündérmeseszerű A Halászkirály legendája. Ez vonzott, hogy kísérletezzek, hogy eljátsszak a világukkal. Ugyanakkor emlékeztethetem az embereket arra, hogy a tündérmesék mennyire sötétek, mennyire erőteljesek, félelmetesek és fontosak. A szülők feltevése, hogy a gyerekeket óvni kell, távol kell tartani a durva dolgoktól, sőt ma már a felnőttek is igénylik ezt a távolságtartást. A film lehetőség arra is, hogy emlékeztessem az embereket, régen a gyerekek ezeken a sötét, félelmetes meséken nőttek fel, és ennek fontos szerepe volt!”

A Grimm-történet kapcsán szóba került a vele szinte egy időben készült Tideland, amely Gilliam szerint személyes történet, de nem teljesen. A Mitch Cullin novellájából készült film születését részben a Grimm-sztorinak köszönheti, ugyanis Gilliam annak elvállalása után foghatott hozzá a kisköltségvetésű film leforgatásához. „Ezért sokkal könnyebb dolgom volt a Tidelanddel, senkivel nem kellett harcolnom, nem volt szükség nagy stábra vagy speciális effektekre, és ismét gerillafilmesnek érezhettem magam.”

A Tideland a valóságban játszódik „egy kislányról szól, akinek az élet és halál problémájával kell valamit kezdenie. A kislány trükkje, hogy saját világot teremt, ahogy ezt a gyermeki képzelet folyamatosan teszi.” (Egy ujjára tűzött babafejjel beszélget, ahogy egy augusztusi interjúban olvasható – szerk.)

A félelem és rettegés Las Vegasban kapcsán Gilliam elmondta, munkáiban leginkább azzal foglakozik, miként teremthető újra a valóság, miként lehet hozzá alkalmazkodni. „A filmjeim soha sem a valóság előli totális menekülésről szólnak, mert a szereplőket mindig elkapják, és folyamatosan visszahúzzák őket a valóságba, ami szörnyű élmény.” Szerinte hasonló érzés a filmkészítés világából visszatérni a valóságba.

Igazán gonosznak lenni

Az ember, aki megölte don Quijotét forgatásán

Gilliam majdnem ugyanannak a generációnak a tagja, amelyhez Lucas és Spielberg is tartozik. Elismeri, hogy szeretne hasonló megaprodukciókat készíteni, ugyanakkor gondolkodásukban saját elképzeléseihez képest meglehetősen távoli filmes alkotóknak tartja őket. „Ugyanazokat a számomra nézhetetlen csillogó produkciókat készítik. Képtelen vagyok megnézni a Csillagok háborújá-t, mindig ugyanarról szól!”

Az ördögi dolgok ábrázolásában is különbözik az említett hollywoodi nagyágyúktól „Darth Vader nem egy ördögien gonosz figura, hanem egy férfi fekete kalapban! Az igazi Ördög Michael Palin a Brazilban, barátnak, kedves embernek tűnik, aztán megkínoz.” Ami viszont a kivitelezést és a technikát illeti,  Gilliam első osztályú szakembernek tekinti Spielberget és Lucast.

Végül megtudtuk, hogy a Lost in La Mancha nem veszett el örökre, mert Gilliam igyekszik ismét megfilmesíteni. (Eredetileg 2000-ben forgott volna el a Don Quijote-projekt, de akkor egy hatalmas vihar megsemmisítette a díszleteket. Végül arról készült dokumentumfilm, hogy hogyan nem készült el a film.) Egyelőre jogi eljárás folyik a forgatókönyv visszaszerzésért, és a másik probléma, hogy a főszereplő Johnny Depp A Karib-tenger kalózai-nak folytatásával van elfoglalva, „Lehet, hogy egész életében azt a filmet fogja forgatni?!” és nem tudni, hogy mikor lesz ideje legközelebb a La Mancha kedvéért kamera elé állni.