Még ugyanebben az évben, 2016-ban debütált a színházban a folytatás Kálmán-nap címen, majd 2019-ben jött a harmadik rész, az Egy százalék indián. „Az Ernelláék sikere miatt folyamatosan felmerült bennünk, hogy ezeket a színdarabokat is filmre visszük. Végül a pandémia alatt állt össze egy rendszer, amely alapján meg tudjuk őket csinálni. Az Ernelláék formanyelvét folytatva ezeket is egyszerű körülmények között lehet leforgatni. Egyetlen lakás kell csak hozzájuk” - mondta el Hajdu a Filmhunak.
Ernelláék Farkaséknál
Mindhárom mű középpontjában egy középkorú pár áll, és egy-egy család életébe enged betekintést. Az első rész a gyereknevelés, illetve a kivándorlás és hazatérés témáit bontja ki, a másodikban az intimitás hiánya okoz párkapcsolati válságot, a harmadik pedig az identitásra, öröklött magatartásformákra és a modern kori nemi szerepekre fókuszál.
Ezt anno az Ernelláék kapcsán mondta Hajdu, de alighanem a másik két filmre is helytálló a leírás: „Megpróbálunk magunkról beszélni. A vágyainkról, a kételyeinkről, a szorongásainkról. A hétköznapjainkról, a családról, a gyerekekről, a szüleinkről. Talán ha magunkról beszélünk, sok mindenki másról is beszélünk. Nem vagyunk különlegesek. A problémáink hasonlóak.”
„Ha nem is direkt folytatásai az Ernelláéknak, de a felvetett témák szintjén sok áthallás van a három film között” - árulta el az író-rendező. Közös bennük, hogy mindháromban Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya alakítja a középkorú párt, viszont nem ugyanazokat a személyeket formálják meg, mindegyik filmben máshogy szólítják egymást. Hajdu és Török-Illyés a magánéletben 22 év után különváltak, a munkakapcsolatuk viszont folytatódik, amely olyan remekműveket eredményezett, mint a Macerás ügyek vagy a Bibliotheque Pascal.
Hajdu Szabolcs a Békeidő című filmben
„A színházi előadásokban sokszor cserélődtek a színészek terhességek miatt, a filmekben az eredeti szereposztás fog játszani, azok, akik az elejétől kezdve részt vettek a történet kialakításában, és tulajdonképpen létrehozták a karaktereket.” Ez azt jelenti, hogy a Kálmán-nap további szerepeiben Földeáki Nórát, Gelányi Imrét és Szabó Domokost láthatjuk majd, az Egy százalék indiánban pedig Gelányi Imre, Tankó Erika, Tóth Orsi és Szabó Domokos tűnik fel Hajdu és Török-Illyés mellett.
„Hiába játszottuk már őket sokszor, kisszínházas közegben viszonylag kevés emberhez jutnak el ezek a darabok. Az Ernelláéknál is az volt az elsődleges megfontolás, hogy szerettük volna több emberhez eljutni, és a film erre jó eszköz, hiszen jóval nagyobb a szórása, mint a színháznak” - érvelt a rendező a mozgóképes adaptáció mellett.
Az Ernelláékat Hajduék a saját lakásukban forgatták le, a két másik filmhez egy-egy másik lakás fogja adni a helyszínt. „Alapvetően szigorúan tartjuk majd magunkat a kialakult szöveghez, esetleg egyes dialógrészletek kimaradnak, ha azt a helyszínváltoztatás szükségessé teszi, vagy ha azt párbeszéd nélkül, a film nyelvén is meg lehet oldani.”
Egy százalék indián
Az univerzumépítés kapcsán először nagyszabású hollywoodi filmfolyamok, például a Marvel szuperhősmozijai vagy a Star Wars juthat az emberek eszébe, de tulajdonképpen Hajdu is ezt csinálja, csak kicsiben. „A Békeidővel együtt akár egy furcsa tetralógiát is alkothatnak. Földeáki Nóra és az én történetszálam a békeidőben nagyon emlékeztet a színdarabok világára, sőt, a Kálmán-nap egyik jelenetét meg is idéztük, a lakásszínházas rész abból a színdarabból lett átemelve.”
A filmek összekapcsolása azonban nem egy tudatos döntés a részükről: „Egymásra rakódtak a dolgok, és önmagától kialakult.” A Békeidőhöz hasonlóan, amelynek az ötlete és a jelenetek alapjai a kolozsvári Filmtett Egyesület nyári alkotótáborában születtek meg, most is diákok fognak csatlakozni az alapstábhoz. A rutinosabb részlegvezetők mellett a freeSZFE tanulói dolgoznak majd. Ahogy Hajdu előző filmje, úgy ez is félig-meddig oktatási projekt lesz.
A filmek alacsony költségvetése egyrészt privát magyar forrásokból, másrészt a Szlovák Audiovizuális Alaptól elnyert támogatásból állt össze, így magyar-szlovák koprodukciókként fognak megvalósulni. A szlovákiai partner Prikler Mátyás, aki a Délibáb egyik producere volt, majd Hajdu főszereplésével forgatta le a Hatalom című nagyjátékfilmjét tavaly. „Ez egy hosszú távú és harmonikus együttműködés” - jellemezte kettejük kapcsolatát.
A Kálmán-napot és az Egy százalék indiánt a következő fél évben tervezik filmre rögzíteni: „Ugyanazzal a stábbal, közvetlenül egymás után forgatjuk le, egyszerűbb egy projektként kezelni a két filmet.”
Amíg sajnálatos módon sorra kapják a visszautasításokat az NFI-től a tehetséges és többször bizonyított magyar rendezők (néhány név: Pálfi György, Török Ferenc, Szász Attila, Sopsits Árpád, Reisz Gábor), addig örömteli fejlemény, hogy Hajdu és összeszokott alkotócsapata a rendszeren kívül megtalálta az érvényesülés ösvényét, és töretlen kedvvel készítik a magyar valóságra reflektáló alacsony költségvetésű drámáikat. Fontos és hiánypótló feladatot látnak el ezek a filmek, tükröt tartanak elénk, melyben saját tökéletlenségünkre ismerhetünk rá, illetve arra ösztönöznek, beszéljük ki a családjainkba és a társadalmunkba beékelődő feszültséggócokat.
