A fesztivál közönsége természetesen arra is kíváncsi volt, hogy a rendező személyesen hogy viszonyul az általa elmesélt történethez, mennyire határozza az meg jelenlegi identitását. Gárdos ezzel kapcsolatban fontosnak tartotta kiemelni, hogy a hallgatás, a felejtés utáni vágy és a szégyen milyen erősen jelen van az érintett generációk életében, amire jó példa, hogy csak édesapja halála után, annak 1946-ban írt visszaemlékezéseit olvasva utólag tudta meg, hogy apja a bergen-belseni koncentrációs táborban hullákat égetett, de saját zsidó identitásáról is csak iskolás korában, egy jól irányzott atyai pofont követően értesült.
A Hajnai lázat két alkalommal vetítik a görög kikötővárosban a fesztivál ideje alatt, de a helyiek a vászonra vitt történettel hamarosan más formában is találkozhatnak. A film alapjául szolgáló levelekből készült regény, melyet a Publishers Weekly és a Booktrade 2015-ben a Londoni Könyvvásár legfontosabb könyvének választott, nemsokára görög fordításban is megjelenik.
A Thessaloniki Filmfesztivál, amely a nemzetközi és görög versenyprogram mellett hagyományosan a balkáni régió elmúlt évének legjobb filmjeiből kínál erős válogatást, idén külön szekciót szentel az új osztrák filmnek és a 70 éves görög animációnak. Az alkotók közül ezúttal Arnaud Desplechin francia és Mircea Daneliuc román filmrendezők életműve került fókuszba, de a program a görög filmművészet legendás mestere, az operatőr-rendező Nikos Kavoukidis hat évtizedes pályája előtt is tiszteleg. A november 6. és 15. között zajló esemény az ország legrangosabb, nagy múltra visszatekintő mozgóképes szemléje, melynek megnyitóján – Gárdos Péter filmjének alapgondolatával összhangban – az elesettekkel, menekültekkel, rászorulókkal való szolidaritást és az ennek jegyében születő filmművészet fontosságát hangsúlyozták a szervezők.
