Ezen a rendezvényen kapott külön elismerést Szia, Sári!, Haragonics Sári önéletrajzi projektje, melyet a rendező személyes szinopszisában így foglalt össze: „11 évvel ezelőtt elvesztettem anyukámat, ami hatalmas trauma volt a családunk életében: nekem, apukámnak, az öcsémnek és az unokabátyámnak. A hiánya érzelmi gátakat hozott létre, amivel mindannyiunknak meg kellett birkóznunk. Úgy döntöttem, hogy a kamerámmal követem a családi dinamikánk változásait, mert hiszek abban, hogy a megfelelő és odaadó figyelem gyógyító hatással bír.
A film olyan társadalmi tabukat érint, mint a férfiak mentális egészségügyi problémái, a nemi szerepek változása társadalmunkban, a veszteséggel való megküzdés és a transzgenerációs örökség.
A Szia Sári! egy kreatív dokumentumfilm 3 különböző korú férfiról - 20, 40, 60 - és rólam, ahogy egyengetem az életüket. A film különböző audiovizuális eszközökkel dolgozik: szituatív jelenetek napjainkból, a családom által küldött hangüzenetek, álom napló, melyben anyukámhoz beszélek és az 1980-as évek óta rögzített családi archívok.”
Haragonics Sári a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett dokumentumfilm-rendezésben MA diplomát. Szembenézés c. diplomafilmje elnyerte a ZOOM-IN verseny fődíját, a Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon 2015-ben. Az Anyáim története című, Dér Asiával közös munkáját 2020-ban a Hot Docs Canadian International Documentary Festival-on mutatták be. Jelenleg a Szia Sári! című személyes dokumentumfilmjén dolgozik, amely édesanyja hiányáról szól, továbbá, hogy ez hogyan befolyásolja családjuk dinamikáját.
