Fotó-, film- és képzőművészettel egyaránt foglalkozik. Egy interjúban azt mondta, már 3-4 éves korában nagyon szeretett rajzolni. A film és a fotó világa mikor kezdte el érdekelni? 

Gyerekkoromban a televízió előtt a film volt a vízió, a mozi, a fénysáv, ami által megjelent egy olyan világ, aminek szemlélői és egyben láthatatlan szereplői is voltunk. Mikor a Pécsi Művészeti Gimnáziumba kerültem (1964-68), a Dr. Doktor Sándor Művelődési Házban időnként kulturális előadásokra lehetett menni. Itt láttam például a francia új hullám egyik filmjét, Jean-Luc Godard Éli az életét című alkotását, de a Nagyítás című film is Pécshez kötődik. 1971-ben a Pécsi Moziüzemi vállalathoz kerültem, ahol 2x9 méteres transzparenseket is festettem. Szerencsére hagyták, hogy kreatív formában fejezzem ki a film tartalmát, így nem egyszerűen csak kivetítettem a fotót és megfestettem, hanem a film lényegét is kifejeztem. Ez nem volt szokásos akkor sehol. 

Debrecenben rendeztek is akkoriban egy országos mozifilmtranszparens kiállítást, ahova elvitték az aktuális munkámat. A munkahelyemnek még az is előnye volt, hogy bejárást nyújtott minden filmvetítésre. Ekkoriban itt tartották a Filmszemlét is. A kétéves munkaviszonyom alatt festettem például a Szelíd motorosok, a 22-es csapdája stb. filmek reklám transzparenseit.1973-ban aztán hírt kaptam arról, hogy Kecskeméten van egy rajzfilmstúdió. Úgy gondoltam, ha oda megyek, akkor maradandóbb dolgokra is lehetőséget kapok és véget ér a „tablók tapétázása, a transzparensek megfestése, újra tapétázása, megfestése…”-időszak.

Számomra nincsenek a vizualitás világában műfaji határok, csak szín és forma, eredetiséggel, mondandóval vagy enélkül, hatást keltő látvánnyal, minőséggel” – említette egy interjúban. Mikor és minek a hatására alakult ki önben ez a látásmód? Voltak előképei?

Minden tehetséges fiatalban ott van az új megoldások vágya és létrehozásának ereje. A látásmódom ösztönösen kreatív és öntörvényű. Animációban Reisenbüchler Sándor, rövidfilmben Huszárik Zoltán munkái álltak legközelebb hozzám, nyilvánvalóan a képzőművészeti látásmód kapcsán. Magamat idézve: a mozgókép az én felfogásomban vizuális értékeket hordozó állóképek megmozdult változata. De ez nem azt jelenti, hogy más felfogásban készült filmet nem értékelek.

Léteznek nagyon jó és nagyon ritka „szöveges" filmek is. Az érték egyik jellemzője, hogy ritka. A jó művek ritkák, kisebbségben vannak, ezért a művészet megítélése sohasem lehet demokratikus, ez a művészet végét jelentené, hanyatlása pedig akkor kezdődik, amikor a művészet értékrendjét érdekcsoportok határozzák meg. Az európai filmek közül több is van, ami közel áll a látásmódomhoz. Ilyen például a Te, aki élsz, svéd-francia-német-dán-norvég koprodukcióban készült, tragikomikus szkeccsfolyam, vagy Terence Davies Az idő és a város című filmje, aztán Fellini filmjei, David Lynch Radírfeje is emlékezetes számomra.

Hegedűs 2 László

Mi adja az ihletet, a kiindulópontot, amikor nekilát egy animációs film elkészítésének? 

Attól függ. Amikor szerzői filmet készíthetek, akkor kialakul bennem egy látvány, aminek az inspiráló magja a társadalmi, a személyes, és a fogalmi élet. Ilyen volt az első filmem is, a Vázlatok. A film képes forgatókönyve már 1977-ben készen állt, de külön kérésre halasztanom kellett a Magyar népmesék háttérvilágát meghatározó, első négy epizódjának elkészítése miatt, amit aztán ki-ki tehetsége és ízlése függvényében folytatott. A Vázlatok-at és a rendezőjét meghívták a Lille-i Nemzetközi Filmfesztiválra. Ennek köszönhetően Párizsban tölthettem egy hetet disszidens iskolatársamnál, Major Kamillnál. Hazaérkezésemkor már várt egy „behívó” a rendőrségre. Ezt követően a stúdióban közölték velem, hogy több szerzői filmet nem készíthetek, így aztán még két adaptációs munkám készült el. 

1983-ban a Mujkáló Zlotari, egy cigányballadát feldolgozó egyedi filmem, amit Hankiss Elemér a Pannónia Filmstúdió Művészeti Tanácsának elnöke, a kecskeméti stúdió csúcsteljesítményének nevezett. Most éppen a magyar animáció 111 éves alkalmából a Műcsarnokban rendezett kiállításon látható. A másik adaptált filmem pedig Lázár Ervin Két reggel című, gyerekeknek (és felnőtteknek) szóló rajzfilmje. Ennek tartalma az idő múlásával sem veszített aktualitásából, és vizuálisan sem öregedtek el a filmjeim. A tiltásnak az volt a hozadéka, hogy Lázár Ervin barátként maradt meg és amikor Gárdos Péterrel elkészítették a Porcelánbaba filmjüket, az ősbemutatóhoz kisérőfilmként a Poézis című filmemet választották. Ekkor már független rendezőként az Inforg Stúdió fogadott be. Itt készülhettek el a műfajában és technikájában egyedi mozgóképverseim, melyek mozgóképmontázs formában, a manuális és digitális képalkotás szimbiózisában vizuálisan fogalmazza meg az alkotás, a létezés, a lét képleteit.

A Pannónia Filmstúdióban többek között az Egér a Marson című nyugat-német-magyar koprodukcióban készült filmsorozat grafikai világán is dolgozott. Hogyan emlékszik vissza erre a munkára?

Háttértervező kivitelezőként vállalkoztam a feladatra. Ennek köszönhettem az első külföldi utamat is, mivel nemzetközi volt a sorozat, előtte az akkori Jugoszláviába kellett utazni, pontosabban Zágrábba egy megbeszélésre. Igazából nem állt közel hozzám az, amit vártak tőlem, ezért vállalva önmagamat olyan háttereket készítettem, amik inkább a képzőművészethez álltak közelebb, mint a figurához és az elváráshoz, ami számomra a meséktől függetlenül fantáziátlanok voltak. Ha az elvárt látványhoz igazodom, akkor a Magyar népmesék, a Fehérlófia képi világának tervezésére, kivitelezésére sem kértek volna fel. Az Egér a Marson háttereinél flakonos spré festéket használtam. Ez is új volt akkor, később ezt kérésemre festékszórópisztolyra válthattam, a népmese sorozat kezdő epizódjait, majd a Fehérlófia háttereit már ezzel készítettem az akkori Pelikán temperafestékkel kiegészítve, de egyéb, addig nem használt anyagokat is, például hypo fertőtlenítőszert is használtam.

Vázlatok 1977-1979

Jankovics Marcell egész estés filmjében, a Fehérlófiában is közreműködött. Milyen szempontok alapján álmodta meg a film háttérvilágát és milyen szakmai kihívást jelentett ez a feladat? 

Itt is, mint szabadkezű háttértervező, kivitelező vállaltam el a megbízást, ami fizikailag is megterhelő volt. Fiatal voltam, bírtam, de akkor már a feleségem, Debreczeni Katalin is segítségemre volt. Én képtelen lettem volna azt a rengeteg sablont elkészíteni, ami ahhoz kellett, hogy festékszóró pisztollyal a formák, minták, színátmenetek egymásmellettiségét megvalósítsam. Mikor elkészült egy-egy háttér, minden héten vitték fel a stúdióba és ehhez a szín és formavilághoz, látványához igazodva készültek a további munkafázisok. Ezt a technikát akkor csak én alkalmaztam, előzménye pedig a már említett Egér a Marson és a Magyar népmesék kezdőepizódjai voltak. Ma már ez a vizuális lehetőség számítógépen érhető el. Ezért is volt akkor hatásos, mivel az impozáns, egyedi technikájú filmgrafikák meghatározták a film látványvilágát, enélkül nem lehetett volna olyan, mint amilyenné vált általa. A filmet Los Angeles-ben beválogatták minden idők 50 legjobb animációs filmjei közé. Ez volt az utolsó filmgrafikai munkám. Nem véletlen, hogy ezt kevesen tudják. 1986-ban a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műterme megszüntette a munkaviszonyomat. 

Milyen volt a kapcsolata Jankovics Marcellel?

Nagyon hullámzó, azt máig sem értem, hogy miért nem kapok jogdíjat a tervezői munkámért, miközben a népmeséknél, diafilmnél ugyanezt a munkát végeztem és jogdíjat is kaptam érte. Igaz, hogy utóbbinál csak az utolsó öt évre visszamenőleg.

Mit adott önnek a Pannónia Filmstúdiónál eltöltött időszak?

Olyan munkalehetőséget, ahol vizuális kreativitásomat hasznosíthattam, valóssá tehettem. . Utólag már tudom, hogy ehhez a lehetőséghez a valóság is hozzá-, vagy inkább közbeszólt.

Vázlatok 1977-1979 

1979-ben készítette el a Vázlatok című filmjét. Azt mondta, hogy ennek az alkotásnak köszönheti, hogy meghívták Franciaországba. 

Visszatérve a már említettekhez, a Lille-i Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója ezt a filmet hívta meg velem együtt a fesztiválra, amikor a Pannónia Filmstúdióban filmeket nézett a filmfesztivál programjába. Így juthattam ki, megjegyzem, hogy ez három nappal előtte még teljesen bizonytalan volt. A korabeli filmekhez viszonyítva a Vázlatok vizuálisan teljesen egyéni felfogásban készült. A képfeldolgozása megelőzi a számítógépes képi megoldások lehetőségeit. Amikor a Balázs Béla Stúdió az 50. évfordulóját ünnepelte, a Műcsarnokban rendezett kiállításon is szerepelt ez a film. A forgatókönyv ezekkel a mondatokkal zárul: „EZ A FILM NEM SZÓL SEMMIRŐL. EZ A FILM NEM SZÓL AZ ATOMHÁBORÚ VESZÉLYÉRŐL. NEM SZÓL A HARMÁNIA MEGBOMLÁSÁRÓL. NEM SZÓL A SZENNYEZŐDÉSRŐL. NEM SZÓL A NEVELŐ SZÁNDÉKRÓL. NEM SZÓL A PROBLÉMÁRÓL.” Miközben a film, az alkotói folyamaton át, vizuálisan mégis erről szól.

Egy interjúban megjegyezte, hogy ez a filmje sokak számára nem keltett figyelmet a mai napig. Ezt nagy csalódásként éli meg?

Nem csodálkozom ezen, ha valakinek ez volt a véleménye. Ízlések és pofonok, avagy a hozzá nem értés, szűk látókör, szakmai féltékenység, elhallgatás, kirekesztés, magán és társadalmi érdekek…, ami nem csak a vizuális élet sajátja. A filmet Bódy Gábor a megfilmesítési ajánlásában két oldalban elemezte.

Az 1983-ban elkészült Mujkáló Zlotari című animációs rövidfilmje – melyet a 2022-es Budapesti Klasszikus Film Maratonon is bemutattak – egy cigányballadát dolgoz fel Vidovszky László zeneszerző, Szacsvay László színművész és Csenki Imre zeneszerző közreműködésével. Hogyan született ez az alkotás?

Ahogy már említettem, Párizsból hazaérve nem készíthettem alkotói filmet. Csenki Imrével valamilyen rokonságban voltunk, és neki volt egy gyűjteménye a cigány balladákról. Szülői közvetítéssel voltam is nála, a Párisi udvarban lakott. Vidovszky Lászlót és Szacsvay Lászlót Vécsy Vera, a kecskeméti stúdió nélkülözhetetlen szakembere ajánlotta. Nem tévedett. A ballada szövege adott volt, ehhez készítettem az animációt. Ennek az volt az megszokottól eltérő és egyedi megoldása, hogy „egy kamera állásból” történik minden (mint a Két reggel című filmnél is), mégis sodró lendületű és nagyon mozgalmas. Az elhangzó szöveg kézzel írott formája képi elemként rákerült, részévé vált a filmnek.

 

Említette, hogy David Lynch kezdeti munkái közel állnak önhöz. A filmjeire mennyire volt hatással?

Jó hatással volt rám, abban az értelemben, hogy ilyen is létezhet. Közel áll hozzám a szürrealizmusnak, nem a Salvador Dalí-féle „rokokó” változata. Még 1980-ban készítettem egy hangulatában közel álló 16 mm-es filmet (operatőre Medvigy Gábor), máig nem lett bemutatva sehol, legfeljebb a BBS általi átmásoláskor volt látható. Az akkori társadalmi hangulatot árasztja szürrealitás jelenetekben. 2019-ben a Műcsarnok által, a Budapest Fotófesztivál keretében rendezett David Lynch-fotópályázatán díjazott munkával szerepeltem.

Májusban tölti be 75. életévét. A születésnapjához közeledve tartott összegzést, számvetést a pályájáról?

Próbálkozom rendezni dolgaimat, nem a születésnapomhoz, hanem a nemlétezéshez egyre közelebbre érve. Jelenleg ez reménytelennek látszik, mivel sokminden megvalósításra vár(na), miközben a létezés hétköznapi fenntartása anyagi szempontból pusztító hatású az alkotómunkára és az összegzésre nézve. Idő függő. De segítek magamnak.


Az animációs filmes munkái közül melyik alkotására a legbüszkébb?

Ismerve az életet és az életemet, úgy együtt az egészre, hogy sok minden ellenére sikerült létrehoznom őket.

Az elmúlt években olyan sikeres magyar animációs alkotások jelentek meg, mint a Műanyag égbolt, a Kojot négy lelke, a Kék Pelikan, a 27, vagy a Wish You Were Ear , emellett áprilisban mutatták be a Dargay Attila eredeti karakterterveinek felhasználásával készült Csongor és Tündét. Milyennek látja a magyar animáció helyzetét?

A MOME és társegyetemei biztosítják a magyar animáció jövőjét. Korábban ez központosított volt. Ma már jóval több lehetőség van arra, hogy bizonyitani, bemutatni, láttatni lehessen azt, amit vizuálisan létrehoznak. Persze a kapcsolatokon és az emberi jellemen is sok minden múlik. Számomra Márainak az egyik mondata a mérvadó: „Egy embernek egyféle rangja van csak, a jelleme.

Min dolgozik jelenleg? 

2015-ben megjelent a Facebookon (pontosabban az én oldalamon) Marilyn Monroe öltözőjében, sminkelés közben Franz Kafka. Ennek a sorozatnak egy videó elkészítésével lesz vége, remélve, hogy ehhez és a bemutatásához támogatást is kapok.

További részletek Hegedűs 2 László munkásságáról a hivatalos oldalán olvashatóak.