Egy meteor rosszul sikerült kiiktatásának következtében óriási szörnyekké mutálódott állatok lepik el a Földet, az emberek pedig – már akik túlélték a katasztrófát – kisebb csoportokban a föld alá kényszerültek. Főhősünk Joel (Dylan O’Brien) 7 év földalatti rejtőzködés után dönt úgy, hogy elhagyja kolóniáját és egy látszólag öngyilkos kísérletnek ígérkező útnak indul, hogy megtalálja egykori szerelmét, Amiee-t.

A film alapszituációja persze nem egyedülálló, sőt, sok előképből merít ötletet. Például a meteor becsapódást követő természeti katasztrófa vagy a mutálódott DNS-ű állatokból létrejött fantasztikus lények az Expedícióból (2018) már ismerősek lehetnek egyeseknek. A Szerelem és szörnyek azonban a misztikus horror helyett inkább a Zombieland (2009) vicces és pörgős hangulatát viszi tovább, a mozgalmas cselekményszálat pedig az előzmények túlzott részletezése nélkül is könnyen követni tudjuk.

Joel kissé esetlen, hősszerelmes karakterével hamar egy hullámhosszra kerülünk, így a film elejétől kezdve vele együtt izgulunk, nevetünk vagy éppen azért szurkolunk, hogy az egyre nagyobb bonyodalmakba keveredő főszereplőnk épségben eljusson kitűzött úticéljához. Kalandjai során a halálos fenyegetést jelentő különös lények mellett természetesen több segítőre és útitársra is talál, először egy kutya (Boy), majd egy talpraesett páros, Clyde (Michael Rooker) és a vagány, 8 éves Minnow (Ariana Greenblatt) személyében, akik a maguk módján mind hozzásegítik ahhoz, hogy ő is szalonképesebb túlélővé váljon. A könnyed hangulat miatt előre sejthető, hogy Joel és Boy utazása kevésbé fog drámai véget érni, mint mondjuk Will Smith és négylábú társának története a Legenda vagyokban (2007), de azért így is tud meglepetéssel szolgálni a film.

A film látványvilága tudatosan nem akar minket Avatar szintű mesevilágba repíteni és pont ettől az „egyszerűségtől” lesz magával ragadó. Persze szó sincs arról, hogy a vizuális effektek ne lennének kellően átgondoltak, hiszen idén Oscarra is jelölték az előbb említett kategóriában. Bár a szörnyek csak túlméretezett rovarok vagy egyéb apró állatok (csiga, béka, rák) formáiban jelennek meg, külalakjukban mégis rejtőzik valami félelmetes és kiszámíthatatlan amellett, hogy feltűnésükkel kivétel nélkül izgalmas fordulatokat hoznak a filmbe. Az egyedi látványvilág már a nyitójelenet kézzel rajzolt és közvetlen stílusban narrált történeti gyorstalpalójában megmutatkozik – ez aztán Joel saját rajzaiban is visszaköszön –, a későbbiekben pedig éjszakai égbolton úszó medúzákkal és más természeti fantáziaképekkel dúsított, káprázatos jelenetekkel teljesedik ki.

A Szerelem és szörnyektől pontosan azt kapod, amit a cím sejtet, egy kis csavarral megspékelve. Sármja valahol a már jól bejáratott karakterek archetípusaiban, a néha ijesztő, de valahol mégis vicces szörnyekben és az ügyesen ütemezett történetmesélésben rejlik. Mivel lassan már mi is több mint egy éve világvége hangulatban érezzük magunkat, talán pont ezért fog sokaknak jól esni ez a kicsit üdítőbb és reménytelibb posztapokaliptikus vígjáték.

 

Képek forrása: Netflix