Miklauzic Bence Ébrenjárókjában a budapesti estben kalandozunk a „nem alvókkal”, Dariusz Gajewski figuráit Varsó utcáin követjük nyomon. Kallódó emberek tartanak egy-egy cél, no meg a közös végzet felé a lengyel főváros téli zimankóval súlyosbított éjszakájában. A Varsó hősei egymástól teljesen független epizódok szereplői, akik időnként egészen furcsa módon keresztezik egymás útját. Valami meghatározhatatlan erő ugyanazt a szerencsétlen tolvajt és ugyanazt az átmeneti amnéziában szenvedő öregurat veti az útjukba. De ez még nem minden! Victoria, aki egyetlen kézitáskánál alig nagyobb poggyásszal stoppol Andalúzia felé, egy pitiáner bűnözővel autózza végig a napot. Romantikus ródmúvijuknak autóbaleset vet véget. Áldozatuk Pawel, a nevelőintézetből frissen szabadult munkanélküli, aki viszont Klarával, az elhagyott szerelmessel, került bensőséges kapcsolatba a nap folyamán. A szerencsésen végződő karambol előidézője az almákat szállító teherautó sofőrje, aki a nagyvárosban tanuló lánya helyett egy annak személyazonosságát használó idegent talál. A szálak összefonódnak, de csak egy röpke halálközeli randevú erejéig. Aztán mindenki megy tovább a maga útján.

 Maga a cselekmény nem bonyolult, nem összefüggő és egyáltalán nem törekszik folyamatosságra. Gajewski filmje panoráma a teljesség igénye nélkül fókuszált közelképekkel. Nem is a múlt vagy a jövő a fontos, hogy ki honnan érkezett, s merre tart, csak a kimerevített pillanat pengeélén táncoló benyomás. És erre kitűnően rásegítenek a Mateusz Bednarkiewicz-el közösen jegyzett forgatókönyv dramaturgiai fricskái, illetve Wojciech Szepel időnként oda nem illőnek tűnő képei. A hatalmas hóesésben sorsát, mint piros bőröndöt maga után vonszoló lány japán turistába botlik a kihalt hídon. Egy fotóért cserébe megtanulja a boldogság japán nevét. Közel ugyanebben az időben egy másik kóborló, aki a hideg ellen déli tüzű flamencolépésekkel védekezik, pisztolyt kap szerelmi zálogul, ami a megfelelő dramaturgiai pillanatban el is sül, igaz, csak képletesen. És végső tanulságként még egy hosszúnyakú zsiráf is megjelenik, hogy végleg porig rombolja a képzelet és valóság határán húzódó féltve őrizgetett falat.