Napi szinten annyi minden történhet egy forgatáson, annyi tűzoltás van, hogy még a legfelkészültebb rendező is elveszhet a jelenetek kontinuitásában, ezért jó, ha a forgatókönyvíró kinn van a forgatáson is. De mi előzi meg a sorozatok gyártási munkálatait? Sokszor a tapasztalt filmesek, rendezők, írók, producerek számára sem világos, miben különbözik egy sorozat írása, fejlesztése, előkészítése egy nagyjátékfilmétől, pontosan mit jelentenek a sorozatkészítői szerepkörök, és mik az elvárások velük szemben. Ezeket a kérdéseket segített tisztázni a Friss Húson három forgatókönyvíró, Besenyei Katalin, Gasztonyi Kálmán és Tasnádi István, valamint az őket kérdező Berecz Márton moderátor.
Besenyei Katalin Magyarország egyetlen nemzetközi tévésorozat-forgatókönyves pályázatán, a Hypewriteren fődíjat nyert – az ötletéből készült Angyaltrombiták pilotját Enyedi Ildikó rendezte –, így ő javarészt erről a projektről osztotta meg a tapasztalatait a beszélgetésen. Tasnádi István a drámaírás és a színház felől érkezett a sorozatok világába, ő jegyzi többek között a Made in Hungária és a Nyugati nyaralás forgatókönyvét, valamint dolgozott a Terápián, az Aranyéleten, a hamarosan érkező Tündérkerten és A Nagy Fehér Főnökön. Gasztonyi Kálmán nevéhez fűződik az Ostrom című rövidfilm, a Mellékhatás, és ő a Válótársak című heti sorozat írója is.
Tasnádi István több mint tíz évvel ezelőtt, „a nagy sorozat-boom” hajnalán, véletlenül keveredett bele a sorozatírásba, ekkor még egyáltalán nem látszott, hogy ez egy létező szakma, sőt, maga a sorozat fogalma is mást jelentett, mint ma. Kifejezetten riasztó volt számára ez a terület, mert ekkoriban még „csak a pénzkereset miatt ment el az ember sorozatot írni” – mondta. A Terápia magyar adaptációja volt az első tévés munkája, amit azért vállalt el, mert nagyon igényesnek tartotta az alapanyagot, de legfőképp azért kezdett a feladat iránt érdeklődni, mert nagyon hasonlított egy színházi darab megírásához – mintha huszonötperces egyfelvonásosokat kellett volna írnia.
Gasztonyi Kálmán az első olyan SZFE-s forgatókönyvíró-osztályba járt, akik már a Mad Men, a Drót és a Maffiózók robbanása idején tanulták a szakmát. „A tanáraink nagyon komolyan vették ezt, tudták, hogy a sorozatírás komoly útja lesz a mozgóképgyártásnak és -fogyasztásnak. Minket erre komolyan felkészítettek.” Harmadéves volt, amikor a gyakorlatban is szerette volna kipróbálni a sorozatírást, ekkor a Barátok közt és az Éjjel-nappal Budapest merülhetett fel lehetőségként. Mivel csak az utóbbi írói stábjában volt üresedés, ide került be, miután próbaanyaggal jelentkezett. Dialógus nélküli treatmentből forgatták a sorozatot, és leginkább a gyártási folyamatot lehetett jól megtanulni ebből a munkából, komoly gyártási tapasztalatot adott.
A Nagy Fehér Főnök
Besenyei Kata Kolozsváron a Sapientiára járt, majd Bukarestben tanult. Budapestre kerülve az első munkáit díszletfestőként, szkriptesként kapta, casting asszisztensként is dolgozott, de tudta, elsősorban írással szeretne foglalkozni. 2021-ben jelentkezett a Paprika Studios és az RTL közös pitch programjára, a Hypewriterre, amit meg is nyert. Az akkori zsűritag, Enyedi Ildikó neve néhány hónappal később merült fel, mint rendezőé, végül ő vállalta el az Angyaltrombiták pilotját. Hogy milyen érzés volt szinte pályakezdőként ekkora név mellett, ilyen nagy projektben találni magát?
„Ilyenkor kijön az emberből mindenféle komplexus, de nem volt idő szorongani, újraírás, újraírás, casting, helyszínkeresés. Ildikó meg amúgy egy tündér, nem érzi magát úgy az ember mellette, hogy csak hülyeséget mondhat. Ő nem kreál ilyen környezetet.”
Meg lehet tanítani a sorozatírást?
„Mindig fogas kérdés, hogy az alkotást lehet-e tanítani. Vannak különbségek a sorozat és a nagyjátékfilm írása között, pontosan a gyártási folyamat miatt másfajta logikával építkeznek a történetek. Azt gondolom, rá lehet vezetni az embereket, hogy milyen munkafázisokból áll egy sorozat. A jó ötlet, a jó írás az alkotóra van bízva, de valamilyen szinten lehet tanítani, igen” – mondta Gasztonyi.
„Nagyobb lélegzetű, több szekvenciából álló film a sorozat. Olyan óriási különbség nincsen” – mondott ellent Tasnádi. Amikor tanít, mindig a jelenetírással kezd, innen lépnek tovább a felvonás, majd a nagyobb formák felé. Gyakran találkozik olyan hallgatókkal, akik már nem elsőévesek, mégsem tudnak egy jelenetet felépíteni, nem tudják, hogyan lépünk be, hogyan lépünk ki, mi az a minimum, aminek benne kell lennie egy jelenetben.
Mellékhatás
„A nagy formában mindig ott vannak a pici részek, a szekvenciák ugyanúgy tartalmazzák a nagy egészet, mint ahogyan a nagy egész különböző egységekben a szekvenciákat. Egy bonyolultabb struktúra a sorozat, ahol minden egyes elemnek tudnia kell az egészet, egy epizódnak önmagában érvényesnek kell lennie, ugyanúgy felvonásokból kell állnia, ennek egy csomó szabálya van” – mondta.
„Egy nagyjátékfilm is általában két epizód. Annyira átszoktam az epizódos gondolkodásra, hogy általában a nagyjátékfilmeket is több részletben nézem meg, mondjuk egy kétórás filmet három részletben. Szégyen, nem szégyen, nekem A sziget szellemei három részletben is ugyanazt az élményt adja, mert tudom, hogy negyven percenként le fog zárulni egy nagy egység benne. Többnyire, amit művészfilmnek mondunk, az is nagyon kemény struktúrából épül fel.”
Jó, de kinél van a végső szó?
Kinél van a kontroll az elkészült anyag felett, producernél, showrunnernél? Általában a kreatív producer ad visszajelzést, de ahogyan Gasztonyi beszámolt róla, az RTL-nél vannak readerek, ők olvassák el és látják el jegyzetekkel a leadott anyagokat. „De nem arra kell gondolni, hogy komplett átírásokat kérnek.” A jó kreatív producer sem ad ultimátumot, nem azt mondja meg, hogy legyen ez vagy az, „inkább kérdez: Miért? Miért csinálja ezt vagy azt? Ez így valahogy nem jó, gondolkozzatok még rajta. Inkább ilyesmi visszajelzéseket ad” – tette hozzá Tasnádi.
Besenyei Kata nem írószobával dolgozott, hanem két dramaturggal, Huszár Péterrel és Csala Norberttel fejlesztette a pilotot, akikkel egyszer a teljes évadíven is átmentek közösen. Ő maga végigkövette az utat, ahogyan a forgatókönyvből kész pilot lett: ott volt a castingokon, a helyszínekeresésnél, a látványtervezésnél. A kreatív producer javaslatokat tett, ezek egy részét elfogadták, egy részét nem, majd Enyedi Ildikó is csatlakozott a közös dramaturgiai megbeszélésekhez. „Nekem az volt a tapasztalatom, hogy szabad légkörbe kerültem, ahol bizonyos kereteken belül azt csináltunk, amit akartunk.”
Tündérkert
A színházi, nagyjátékfilmes közegből érkező kollégáknak időnként még ma is nehéz elmagyarázni, miért muszáj ragaszkodni a forgatáson a leírt szóhoz, miért nem hagyatkozhat egy-egy hirtelen jött ötletre, sugallatra a stáb, hiszen adott jelenet megírásakor az írók fejében az egész évad ott van, a hozzáadott, improvizált elemeknél pedig óriási a hibalehetőség. Ezt eleinte még a nagy neveknek is szoknia kell, például Mácsai Pálnak is időre volt szüksége, hogy elfogadja a Terápia forgatásakor – mesélte Tasnádi István. Besenyei Kata megerősítette, náluk is előfordult, hogy gyártási bonyodalmak miatt új jelenetet kellett írni, így különösen jól jött, hogy végig kint volt a forgatáson.
Mi is az az írószoba?
A sorozatírás alapjairól, a fontosabb szerepekről Gasztonyi mesélt: „Az írószobai munkát, ahol több író dolgozik együtt egy sorozaton, megelőzi az a munka, amit a vezető író, az ötletgazda kell, hogy elvégezzen. Neki kell először ismernie a sorozat dramaturgiai működési motorját, meg kell alkotnia a szabályrendszerét, amit bibliának hívunk, és meg kell írnia az első epizódot. Ez azért nagyon fontos, mert nem nagyon tudsz másokkal úgy együtt dolgozni, hogy te magad sem tudod, mi az irány. Ami nem azt jelenti, hogy mindent előre tudnod kell, de a hangvételét, a tónusát, a különböző karakterek céljait már az írószoba előtt ismerni kell.
Ezután kezdődik a közös munka. A legnehezebb az szerintem, hogy úgy kell megőrizni a közös szárnyalást, ami miatt az egész létrejött, hogy közben tartani kell egy konkrét kitűzött határidőt, ekkorra el kell készülni az évad összes epizódjával. Erre a munkára általában hat-kilenc hónap van. Az írószoba, a közös munka attól csodálatos, hogy közben mindenkinek a kreativitását használva, szárnyalva építjük a történeteket, de közben strukturálni kell az időt, a jeleneteket, felvonásokat, epizódokat.”
Tasnádi ezt a munkafázist egy regény megírásához hasonlatos nagy feladatnak tartja, ezért is indokolt szerinte, hogy az írószobán négy-öt író dolgozik együtt. Ő vezető íróként egészen az utolsó pillanatig nem osztja szét az epizódokat, hogy az összes író a teljes figyelmével ott legyen az egész szérián: „A legjobban minden író magát az írást szereti, de az csak nagyon a végén jön. Előtte annyi közös ötletelés van – cetlizés a falra, szinopszis, treatment, outline –, hogy hónapok telnek el, és még mindig nem lehet leírni egy dialógot sem. Jó esetben ekkorra már annyi feszültség van a társaságban, hogy nagyon várja mindenki az írást.”
Besenyei Kata a kerekasztal-beszélgetésen / fotó: Sivák Zsófia
Amikor eljön az ünnepélyes pillanat, hogy minden fázist elfogadott a megrendelő, és ki lehet osztani a munkát, már nagyjából mindenki sejti azért, melyik részt fogja megkapni. „Ekkor következik a boldog időszak, amikor végre már nem kell bejárni az írószobába, mindenki szépen otthon maradhat a négy fal között, erre kap egy vagy két hetet, ami már nem sok idő, de ekkor már annyi mindent tudunk, hogy csak azt várjuk, hadd írjuk le. Ekkor készülnek el a first draftok, összeolvasás, átrágjuk, majd jön még több átírás belőle” – sorolta a végeláthatatlannak tűnő munkafázisokat.
A beszélgetés egyes pontjain valóban úgy hangzott, mintha a sorozatírásban rengeteg favágás és kevés örömteli kreatív munka lenne, de erre szerencsére minden résztvevő rácáfolt, Besenyei Kata például kiemelte: „a kommunikációt rendező és író között nem csak magával a szöveggel, hanem nagyon sok egyéb dologgal lehet segíteni, én például több giga referenciafotóval és -festménnyel, több száz darabos playlisttel bombáztam a kollégákat.”
címlapkép: Tasnádi István, Gasztonyi Kálmán, Besenyei Kata és Berecz Márton moderátor / fotó: Sivák Zsófia
