Rendhagyó körülmények között láttuk az észt alkotást, a vetítést a Varsányi Szirének női acapella kórus vezette fel és egy tematikus beszélgetés zárta Hortobágyi Andrea női kör kísérővel, jógaoktatóval, amit Veiszer Alinda vezetett. Mindez szépen keretezte a filmet, mely maga is valahol az érzéki és az intellektuális határán találta meg a saját hangját.
A dokumentumfilm, Anna Hints rendezőnő bemutatkozó rendezése egy csapat nőt figyel meg egy tradicionális észt füstszaunában. A film során találkozhatunk a világörökségnek számító szaunakultúra mellett egy annak eddig ismeretlenebb, mélyebb aspektusával. Az összeszokottnak tűnő nők egy, a vadon közepén álló kis szaunaházban találkoznak, ott izzadnak, masszírozzák el saját és egymás testén a fáradt gőzt, aztán a fagyos természetben a kézzel vájt lékbe mártják bele magukat közösen. A hideg és meleg szélsőségei közepette kialakuló beszélgetések megdöbbentően őszinték, és a szauna szertartásossága mentén a lelkükből is kioldódnak fontos darabkák. Legmélyebb fájdalmaikat megismerve valami egészen lényegihez kapunk hozzáférést.
A film csupán egyetlen beazonosítható női alakot mutat, Kadi Kivilo személyében, rajta kívül minden nőt csak részleteiben figyelhetünk meg, testrészeket nem tudunk arcokkal párosítani. Hiába az eltitkolt személyazonosság, az egészet költőiség és mély intimitás járja át. A játékidő nagy részében ugyanis a női test kapja a legnagyobb szerepet. Ráadásul ez a képi eszköz nem merül ki, végig érdekes és tartalmas tud maradni.
Finoman és változatosan járja körül, rombolja le és építi újjá a női testről alkotott képünket. Van, hogy gyönyörű, barokkosan festői kompozíciókban ábrázolja azt, és van, hogy szuperközeli képekkel, naturalista stílusban mutatja meg, ahogyan a bőr pórusain összefolyik a gőz és az izzadság. Ritkán látott közelségbe kerülünk a női testtel, az élet kihordójával. Ez az aspektus különösen erős hangsúlyt kap, már magával a kezdőképpel is. Egy kisbabát látunk az anyjával, a maga pucér természetességében. Azt az állapotot idézi fel, amikor csecsemőként még nem voltunk különálló lények az anyánktól, amikor a test és a lélek határai még átjárhatóak voltak. Ezt az állapotot találja meg a film a szaunában is: ugyancsak feloldódik a test határa, és kapcsolódni lehet valami ősi erőhöz.
A film nyelvezete erősen érzéki hatásokra építve a szauna működési elvét és a testi érzetek logikáját követi. A víz, a gőz és a tűz látványa mellett a csepegő víz, a ropogó tűz hangja, valamint az erős hangsúllyal kezelt légzéshangok, melyek ritmikus sóhajok formájában vissza-vissza térnek, mind-mind a film élményszerűségét erősítik. Ezekkel a hatásokkal, az összeolvadó női testekkel olyan univerzális alapszövetet hoz létre, ami az élet megtapasztalásáról szól. Mindezt például azzal a gesztussal teszi hangsúlyossá, hogy a női testek montázsait a mennyezetről csüngő füstölt húsok képeivel vegyíti. A házikót ugyanis, amikor az nem szaunaként üzemel, praktikus módon a húsok füstölésre használják.
Ugyanígy izgalmas asszociációkat indít el az időtlen helyen a csupasz nők kezein és lábain be-bevillanó körömlakk. A modern és az ősi, a profán és a szakrális együtt, egymás mellett van jelen, emlékeztetve arra, hogy a természetben minden élőlény egyenlő, és egy irányba tart. A film egyik fontos szereplője maga a természet: a környező táj is lassan átalakul, a fagyos vidéken elolvad a hó és az enyhülő tavaszon át eljutunk a zöldellő nyárig. Az ismétlődően visszatérő testi és természeti képek és hangok felmutatják a ciklikusságban rejlő gyógyító erőt. Gyógyulást a természet receptje alapján.
A szaunázás során a beszélgetésből vallomások sora születik meg. A témakörök mind a női tapasztalást járják körül, legtöbb a testből indul ki. A kavargó témák organikusan követik egymást, egyre inkább feltárulnak a nők kinti világban szerzett sebei. A témák nem könnyedek, mégis nyitottan és humorérzékkel fordulnak egymás történetei felé. Szó esik a női test értékéről, a szépségről, az elvárásokról, a szeretet mibenlétéről. Illetve olyan, a mindennapok diskurzusából mellőzött témák kerülnek elő, mint a korosodás, a betegség, a szexualitás abszurdabb pillanatai, abortusz, vetélés, fizikai és szexuális erőszak vagy a halál.
A bölcsesség közös tere születik meg, ahol a csendeknek és a hallgatásnak is megvan a helye. Egymást támogatva, faágakkal csapkodva, dalolva, vagy éppen együtt üvöltve újra lehet kapcsolódni saját magunkhoz és társainkhoz is.
A női test természeténél fogva a legnagyobb fájdalom elviselésére is képes. Amikor a halott gyermekét világra hozó nő történetét halljuk arról, hogyan kapcsolódott össze a testi fájdalom a lelki kínokkal, akkor ez az egész élethez való hozzáállásunkban piszkál meg valamit gyökeresen. Hiába az erős női jelleg, a filmet nem érheti az a vád, hogy csak nőknek való. A női tapasztalat megismerése csupán egy út ahhoz, hogy valóban közösen gondolkodhassunk arról, hogyan éljünk, hogyan viszonyuljunk az emberhez magához és azon belül a testünkhöz, amely az élet és a halál helye. Ez mindenkire tartozik. Az ügyesen egymásra szerkesztett történetek közül pedig egyik sem lóg ki: koherens egészt adnak ki.
Miközben az északi spirituális vonal is érződik a filmben (például a nagy fehérséggé deszaturált, szellemszerű öregasszony homályos arcmásában, aki néha megjelenik a régi időkről beszélni, szimbolizálva korábbi korok asszonyait), mégis képes olyan aktuális témákat is felvetni, mint a nők önrendelkezési joga a saját testük felett, vagy a női test, mint társadalmi erőforrás. Emellett képes olyan brutálisan megrázó részt is a film nyelvébe szintetizálni, ahol legszívesebben elhagynánk a mozitermet, és ahol visszavonhatatlanul szembesít minket olyan nagyon is akut társadalmi problémákkal, mint a nők elleni erőszak. Egetverő kántálással és üvöltéssel oldja bennünk, nézőkben is a megrázkódtatást.
Fontos tapasztalás az a fajta testi-lelki egyenrangúság, amit a film bemutat, és az a szabadság is, ahogy tabusított témákról beszélnek kitárulkozva a szaunában. És persze ér csöndben maradni. Nem beszélni, nem verbalizálni, némán figyelni a füstöt és a többi nőt. Úgy is működik. Ezt a film megnézése közben mi nézők is megtapasztalhatjuk.
A Smoke Sauna Sisterhood február elsején került mozikba a Mozinet forgalmazásában.
