Kevés szó esik arról, hogy a filmek fejlesztése és előkészítése milyen hosszú és jelentős szakasza a megvalósításnak, pedig gyakran évekig húzódó folyamatról van szó. Nagy Dénes rendező (Természetes fény, Lágy eső, Másik Magyarország) és László Sára producer (Káin gyermekei, Anyáim története, A létezés eufóriája, Természetes fény) két, folyamatban lévő produkcióról mesélnek, hogy megvilágítsák ezt: A nyaralást, Nagy Dénes második, a Campfilm gyártásában készülő nagyjátékfilmjét 2021 óta fejlesztik, és remélhetőleg 2025 októberében forgatják le (a producer László Sára és Gerő Marcell), a Nemzeti Filmintézet támogatásával megvalósuló, és az Éclipse Film gyártásában készülő Kurtág című dokumentumfilm, melynek producere Ugrin Julianna (Könnyű leckék, Egy nő fogságban, A döntés) pedig 75 forgatási nap után jelenleg az utómunka fázisában van.
Az ötlet
A nyaralás alapötlete is a Természetes fényből jön, a kiindulási pontot ennél a filmnél is az amatőr szereplők jelentik. „Elsősorban abból a rengeteg élményből jön, ami a Természetes fény szereplőkeresése során ért. Két éven keresztül jártuk az országot, rengeteg családdal találkoztunk, és az a húsz ember, akikkel szorosabban is megismerkedtem – az ő családjuk és élettörténetük – folyamatosan motoszkált a fejemben” – meséli Nagy Dénes.
Elegük lett a sötét, saras, lenyomott világból
Hasonlít tehát A nyaralás a Természetes fényhez, ugyanúgy arcokról szól, ugyanúgy az ismeretlenbe lépnek be a szereplők, de a rendező hozzáteszi: „picit elegünk lett ebből a nagyon sötét, saras, lenyomott világból, azt éreztem, most jobb lenne nem egy ilyen hideg filmet készíteni, és nem egy ilyen gyönyörű, de zord vidékre menni, mint a téli Lettország, hanem mondjuk valahová délre, a melegbe, a napsütésbe, mint például a francia Riviérára, ami egyébként ugyanúgy a teljes ismeretlen a film szereplői számára, mint ahogy az a Természetes fény esetében is történt.”
Természetes fény
Miről szól?
A történet egy középkorú, vidéki házaspárról szól, akik egy pár napos, csoportos utazáson való részvételt kapnak ajándékba, Dél-Franciaországba. Még soha nem jártak külföldön, nem beszélnek nyelveket, mégis nekivágnak életük első nyaralásának.
Kik ezek az emberek?
A férj egy mezőgazdasági munkás, akinek nem nagyon fűlik a foga az utazáshoz, de a felesége miatt, akinek viszont vannak elképzelései és vágyálmai az útról, belemegy.
Ez az út alapvetően róluk szól – a férfi szemszögén keresztül. A film a kettejük eltávolodásának és egymás újrafelfedezésének a története is: míg a nő folyton keresi az új élményeket, a férfi fokozatosan szigetelődik el tőle, de az út közben megélt magányában föl is fedez dolgokat, amikre nem számított. A férj számára ez az egyedül eltöltött idő ad lehetőséget, hogy ennek az idegen világnak a részévé váljon, és ezáltal a feleségét, és önmagát is új fényben kezdje el látni.
„Egy ilyen ember általában közel van a földhöz, az állatokhoz, van egyfajta tartása, miközben sok mindent nem tud a világról, és ezáltal bizonyos szempontból kevésbé reflektál magára. Talán ez okozza, hogy van egy gyermeki tekintete, ami számomra abszolút pozitív: nincs benne ítélkezés, naivan megy bele helyzetekbe” – meséli Nagy.
Az út során összebarátkoznak egy másik Magyarországról jövő házaspárral is. Ők náluk sokkal tapasztaltabb utazók; már többször utaztak a világban, látszólag kiismerik magukat, és mindenről van véleményük. Melléjük jó odacsapódni, egyfajta biztonságot nyújtanak. Míg a feleség folyamatosan azt jelzi a férje felé, hogy föl kéne nőniük ehhez a másik párhoz, addig a férfi számára egyre irritálóbb jelenséggé válnak. Ez eltávolítja egymástól a főszereplőket, ami fájdalmas tapasztalat mindkettejük számára.
Miért vidékről jönnek?
Nagy Dénes ezzel a filmmel visszatér korábbi filmjeinek világához. Ahogy a Természetes fényben egy, a sajátjuktól távoli világban jelennek meg a szereplők – és a Lágy eső is egy ismeretlen helyre való megérkezéssel indul –, itt is olyan helyre vetődnek, ahol idegenek. Ez a film nem csupán egy házaspárról szól, hangsúlyos az is, hogy magyar emberekről van szó, akik eljutnak az ismeretlenbe, és miután bejárták ezt az ismeretlen világot, visszatekintenek saját magukra, és arra, ahonnan jöttek.
„Magyarország szerintem nagyrészt vidéki ország, a vidékiség sokkal jobban meghatározza ezt az országot, mint a városiasság. Hogy ezzel Budapesten élve mit tudunk kezdeni, ez egy csomó kérdést fölvet. Ha a városi emberek csak a városi emberekkel foglalkoznak, akkor valahogy elmegyünk a lényeg mellett. Van egy olyan érzésem, hogy Magyarországon a lényeg nem itt van a városban. Ahhoz, hogy megértsük, kik vagyunk, mit miért csinálunk ebben az országban, elsősorban vidéken kell körülnéznünk” – vallja a rendező. Az alkotók úgy látják, innen ered a társadalmi réteg is ezekben a filmekben: nemcsak A nyaralásé, a Lágy esőé és a Természetes fényé is.
Hol járunk?
A szereplők egy autópálya melletti külvárosi fogadóban kötnek ki. Vannak pálmafák, de a tenger helyett egy óriásplakátot látsz, ha kinézel az ablakon, és a távolból az autók folyamatos monoton zúgása hallatszik.
Késő ősz van, vége a szezonnak. Felmerült még, hogy a tavaszi előszezonban forgassanak, de ennek teljesen más lenne a hangulata, a tavasz rákészülés valamire, az ősz a helyieknek mindig megkönnyebbülés, ugyanakkor üresség is. Lement a nyár, hirtelen megváltozik a környék, ez jobban összecseng azzal a keserédes hangulattal, amit a filmnek elképzelnek.
Jean-Laurent Csinidis, Nagy Dénes és László Sára Cannes-ban
Ettől lesz vicces
Ez a film hangvételében nagyon más lesz, mint a Természetes fény. Sokkal több a dialóg, és cél, hogy egy humoros történet legyen, amellett, hogy van benne sok szomorúság is.
„Ami a humorát adja, hogy próbálják megtalálni, milyen a tévéből, magazinokból megismert nyugati életérzés. Igyekeznek azt mutatni magukról, hogy biztonságban vannak, miközben védtelenek. Próbálják leplezni az esetlenségüket, miközben a film különböző helyzeteiben ki kell állniuk önmagukért, egymásért. Ennek van egy szépsége, egy szép humora, ami által a néző szíve megnyílik feléjük.”
Miért pont Franciaország?
Fontos volt, hogy egy olyan tengerparti helyszínre menjenek a szereplők, ahová egy klisés nyaralást elképzelünk. Provence és a francia Riviéra ilyen hely. A feleséget vonzzák a francia borok, a sajtkóstolás, a parfümök. De Franciaországban jól meg tud jelenni a kívülállás motívuma is: van az országnak egy olyan kisugárzása, hogy ez a kultúra, a kulturáltság hazája. Ebben a közegben tud jól megmutatkozni a film főszereplőinek kívülállósága.
„Ilyenkor nemcsak arról mondasz el valamit egy történetben, hogy a szereplőd honnan jön, hogy ő milyen, de arról a helyről is, ahova elviszed. Az ő szemén keresztül erről az új helyről is véleményt formálunk” – teszi hozzá László.
Mi a határa az álmok beteljesülésének?
„A film hősei eljutnak ugyan Franciaországba, de hát szezonon kívül jutnak el, és nem a tengerparton van a szállodájuk sem. Csúcspontja a történetnek, hogy végül eljutnak a tengerhez, de igazából akár haza is mehettek volna anélkül, hogy látták volna. És ebben erősen benne van az a kérdés, hogy mi a határa az álmok beteljesülésének?
Középkorú emberekről van szó, számukra egyre szűkül a lehetőségek tárháza. Az ember idősebb lesz, és ennek van egy szomorúsága, de közben meg is talál valamit a leszűkült lehetőségek között. Ezek az emberek újonnan megtalálnak valamit a film végén önmagukban, egymásban, de közben ott van bennük a fájdalom is, hogy ez a rengeteg dolog, amit láttak, nem az övék, nem is lehet az övék. A férfi valamit mégis haza tud vinni ebből, megtalál magában valamit, ugyanakkor megérti, hogy az ő helyük otthon van” – mondja a rendező.
A kis kutyafülű
Mire hasonlít?
Nagy Dénes Bruno Dumont A kis kutyafülűjének humorát és vizuális világát említi, ami számára referencia a filmhez.
Hol tart most?
A filmterv bekerült a The Sam Spiegel International Film Lab forgatókönyv-fejlesztési workshopjába – itt fejlesztette többek közt Nemes-Jeles László is a Saul fia című filmjét. Ez meghívásos, első- és másodikfilmes alkotóknak meghirdetett workshop decembertől júliusig, részben online, részben személyes találkozókon keresztül zajlik, nemzetközi script konzultánsok irányításával. A nyaralás konzulense jelenleg Jacques Akchoti francia forgatókönyvíró, aki többek között a két éve Arany Pálma-díjas Titán társírója is volt.
A sorozatot egy pitchfórum zárja, ahol az alkotók és producereik bemutatják a filmterveket válogatott döntéshozók előtt. A filmterv tavaly részt vett az ACE nemzetközi produceri workshopon is, ahol azzal az Isabelle Fauvel francia szkriptdoktorral dolgoztak együtt, aki többek között a The Sam Spiegel Film Lab egyik válogatója is.
A filmterv 2023-ban elnyerte a 8. Baumi díjat, egy nemzetközi forgatókönyvfejlesztési elismerést, melyet minden évben egy filmkészítőnek adnak át a Berlinalén. A 20 000 euró díjazással járó elismerés célja, hogy az alkotók számára lehetővé tegye a szabad és független forgatókönyvfejlesztést. A díjat a nemzetközi zsüri elnöke, Andreas Dresen német filmrendező (Nyár Berlinben, Félúton, Éji mese) adta át.
Az alkotók tavaly részt vettek a Cannes-i Filmfesztiválon is néhány napig, a fesztiválrészvételt pedig összekötötték azzal, hogy Dobos Tamás, Nagy Dénes filmjeinek állandó operatőre elkísérte a rendezőt az első helyszínkeresésre.
Kik készítik?
A nyaralás operatőre Dobos Tamás, producerei László Sára és Gerő Marcell, a vágó a tervek szerint Nicolas Rumpl (ő vágja a Kurtág Györgyről szóló filmet is), a látványtervező pedig remélhetőleg Ágh Márton lesz. A koproducerek Jean-Laurent Csinidis, a francia Films de Force Majeure producere, akivel László Sára a Karsai vs. Hungary című dokumentumfilmen (r.: Gerő Marcell) is együtt dolgozik, és Olivier Dubois belga producer (Novak Prod) aki korábban a Lágy eső és a Természetes fény megvalósításában is közreműködött.
Kurtág
Miről szól a Kurtág?
A Kurtág Györgyről szóló dokumentumfilmet 2025-ben mutatják be, és szintén 2021 óta dolgoznak rajta. Ez egy olyan film, amivel megtalálták Nagy Dénest: Gőz László, a BMC (Budapest Music Center) kortárs zenei központ tulajdonosa, Ugrin Julianna, az Éclipse Film producere és Fazekas Gergely zenetörténész kérték fel a film elkészítésére.
Kurtág György jelenleg 98 éves. Sokáig külföldön élt, öt-hat éve tért vissza Magyarországra Gőz László hívására. Azóta a BMC padlásterében, egy vendéglakásban él, mostanra a felesége nélkül, aki elhunyt. „Ez azért különös, mert egyrészt ez egy nagyon különleges zenei központ, így Kurtágnak lehetősége nyílik a legjobb körülmények között, fantasztikus próbatermekben, a legjobb hangszereken tanítani. Kurtág iszonyatosan aktív, szellemileg nagyon friss, de a mozgásában korlátozott, tolószékben van.
Így lifttel közlekedik a házban, a lenti étteremből kapja a reggelit, ebédet, vacsorát. Ritka, hogy valaki az öregkorát ilyen közegben tölthesse. Élvezi a ház koncertprogramjait is, melyekre szintén rendszeresen bejár. Ebbe a rendkívüli világba hívtak meg, hogy fedezzem fel, ismerjem meg Kurtágot. Teljes szabadságot kaptam. Engem filmesként az, hogy valakinek elképesztő életműve van, kevésbé érdekel, mint az, hogy érdekes-e nézni őt a kamerával. Először csak öt-hat napot forgattunk, amiből az derült ki számomra, hogy Kurtág fantasztikus filmalany, akiről mindenképp kell filmet készíteni” – meséli Nagy Dénes.
Az arcokról szól
Elsősorban Kurtág hihetetlenül érdekes arca ragadta meg a rendezőt: „Nagyon egybevágott azzal, ami engem érdekel: valakit hosszan nézni, és úgy nézni egy arcot, hogy őt egyáltalán nem érdekli, hogy figyeljük. Őt egyáltalán nem zavarja a kamera, gyakran észre sem veszi, hogy ott van valaki. Szabad bejárásunk volt hozzá, úgy tudtunk nála lenni órákat, hogy csak a végén eszmélt rá, hogy ott voltunk. Annyira benne van abban, amit csinál, annyira nem érdekli a külvilág. Így filmezni különleges lehetőség.”
Mi történik benne?
Kurtág egy pici garzonlakásban él a BMC-ben, de folyton dolgozik. Ha éppen nem tanít, akkor a pianínója előtt tölt órákat, és új darabokat ír. Padlástéri szobájának az ablakán keresztül nem lát ki az utcára, csak a felhőket látja. „Sokszor figyeli a felhőket, de amikor a zenével foglalkozik, mintha megszűnne a világ körülötte. Elsőre klausztrofóbnak tűnik, de Kurtág számára ez az alkotás normális közege.”
Emellett nagyon sokan járnak hozzá – művészek a világ minden tájáról, idősek és fiatalok, aminek már-már vallásos zarándoklat jellege van – Kurtág-darabokat, vagy más szerzők műveit tanulni. „Úgy préselik be őket a naptárba, alig van szabad hely. Ezek a próbák elképesztően intenzívek. Négy-öt órát dolgozik Kurtág szünet nélkül, és ez alatt sokszor egy darabnak csak az első néhány ütemével foglalkoznak. Ez egy nagy nevű művésznek is óriási kihívás, egy ilyen folyamat közben sokszor a saját képességeiket is megkérdőjelezik. Kurtág számára ez az alapvető, önmagunkba vetett kétely a legfontosabb.”
Kortársak, tájak
Ez nem egy életműről szóló portréfilm, nem lesznek benne interjúk. A film egy 98 éves ember hihetetlen intenzív mindennapjainak az életébe enged betekintést. A zene, Kurtág zenéje, nem mint egy kész zene jelenik meg a filmben, hanem szinte mindig próbák során halljuk, ahol állandóan alakul, változik.
A zene egy eszköz Kurtág és a hozzá érkező zenészek számára, hogy valamihez, valami titokhoz közelebb kerüljenek. És ez a titok ugyan elérhetetlen marad, de mintha az erre való vágyakozás, törekvés lenne maga a lényeg. Ebben a világban mindenki tanítvány, maga Kurtág is folyamatosan tanul és tanulni akar.
Ebből a vizuálisan zárt belső világból a film néha ki-kiszakad egy-egy pillanatra. Eljutunk majd Erdélybe, Lugosra és Herkulesfürdőbe, ahol Kurtág a gyerekkorát töltötte, de adott ponton belenézünk Kurtág Végjáték című operájának párizsi bemutatójába, aztán az angliai Cornwall-ban megrendezett nemzetközi zenei szemináriumban találjuk magunkat, ahol az esemény művészeti vezetője, Steven Isserlis csellista játssza el Kurtág legújabb és neki dedikált darabját, majd mesél Kurtágról a fiatal zenész generációknak. De eljutunk Víkingur Ólafsson reykjavíki otthonába is, aki az egyik legújabb, From Afar című lemezét Kurtágnak ajánlotta, vagy a svájci Paul Sacher Alapítvány föld alatti levéltárába, ahol Sztravinszkij, Ligeti és Bartók mellett Kurtág kéziratait is őrzik.
Ki készíti?
Ennek a filmnek Ugrin Julianna a producere, a vezető operatőre Dobos Tamás, a vágója Nicolas Rumpl, a hangmérnöke Lukács Péter Benjámin, gyártásvezetője Szenoner Noémi, zenei tanácsadója pedig Fazekas Gergely zenetörténész.
