A történetem egy nő újjászületéséről szól. Barátnője öngyilkosságának hírére tér haza több év után Indiából, ahol aszkéta életet él. Kívülálló és idegen Budapesten, abban a világban, aminek egykor szerves része volt. Ennek a tudatállapotnak az ábrázolása érdekel. Váratlanul nagy súllyal szakad rá a gyász és lelkifurdalás ébred benne. Az foglalkoztat, hogy ezen a kisodródott mélyponton hogy megy végbe a szembesülés és az elengedés folyamata. Egyfajta halál, és egyúttal egy új élet kezdete, a régi hamvain. Mi az, ami megtart, amikor átesünk ezen a „halálon”. Lehetséges-e egyáltalán a visszatérés?
Valahogy úgy alakult, hogy több közeli barátom is öngyilkosságot követett el az utóbbi 10 évben. A filmbéli barátnő karakterét a festő Kim Corbisier ihlette, aki 2012-ben ugrott ki egy harmadik emeleti erkélyről. Nem sokkal azelőtt ismertem meg őt, mert egy kisfilmemben terveztem vele a főszerepet. Aztán őt követték a filmesek... hárman is egymás után. Sokat gondolkoztam emiatt az öngyilkosságról, arról a beszűkült tudatállapotról, ami végül ebben a tettben manifesztálódik. Párhuzamosan volt szerencsém Indiában astanga jógát gyakorolni és védikus filozófiát tanulni. Amikor innen visszatértem Budapestre, nehéz volt fogódzókat találnom, mert mély átalakuláson mentem keresztül, nagyon más tempóban voltam, mint a környezetem, és más dolgok lettek fontosak számomra, másra figyeltem oda, mint amit ez a karrierépítésre és korlátlan gyarapodásra berendezkedett világ jutalmaz.
A film története tehát személyes ihletésű. A múltunk, a hely, ahová születtünk, minden egyes döntésünk meghatároz. (A hinduk szerint minden egyes gondolatunk is, ráadásul életeken átívelő távlatokban...) Könnyű erről elfeledkezni a lehetőségek és a szabadság korszakában – aminek, bízom benne, hogy nem a radikális végét éljük épp. Tűnhet úgy, hogy nincsenek következmények, mert sokszor ezek nem közvetlenül jelentkeznek. Könnyen gyökértelenül, mindenből kívül találja magát az ember, ha a felelősség felvállalása, a megoldások keresése helyett a kikerülést, a könnyebb utat választja. Bár paradox módon termékeny is lehet némi eszképista tendencia az önmagunkra találás útján. És vannak helyzetek, amikből tényleg ki kell törni. Ezeket a gondolatokat szeretném körbejárni a filmemben.
A harmincas Szonja aszkéta életet él Indiában. Hírt kap, hogy barátnője öngyilkos lett. Hosszú idő után ez szólítja vissza valamikori élete színterére. Egy családalapításra megérett kapcsolatot és egy potenciális művész karriert hagyott itt egykor. Már idegen és láthatatlan ebben a világban. Felsérül stabilitása, ahogy szembesül régi önmagával. Gyásza során ébredő indulatai beleűzik egy kínálkozó kaland megélésébe. Mire visszatérne a szerzetesi életbe, feltámad megtagadott életigenlése.
Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?
A film dráma, időnként finom humorral könnyítve a súlyán, felemelő feloldással a végén. Sok pici gesztus, rezdülés, megfigyelés mentén építkeznek a jelenetek, hiszen a főszereplő többnyire passzív, de aktívan figyel, kiélezett érzékenységi állapotban van, és intenzív érzelmek szabadulnak fel benne. Végig vele vagyunk, vele látunk. A benyomásainak bensőséges, intim világát kell megteremtenünk. Néha, amikor kijjebb lépünk, akkor látjuk meg abszurd kontrasztban környezetével, ami humor forrása is. Nagyon sokat tanultam az utóbbi időben Kieslowski újrafelfedezéséből és tanulmányozásából. A Három szín: kék és a Veronika kettős élete az első számú referenciáim a film világához. De ennek a kidolgozását még éppen csak elkezdtük Bálint Danival, a film operatőrével.
Mennyiben készülsz másként az online pitchelésre, mint az élőre? Vettél már részt hasonlón?
Még nem pitcheltem online. Az élő verzióra már kaptunk kiképzést Sibylle Kurz-tól az Inkubátor programban. A tartalomra és a felépítésre vonatkozó tanulságok alkalmazhatóak ugyanúgy az éteren keresztül is. Ezen túl pedig, azt hiszem, ideje rendet raknom a lakásomban – ami egyúttal a film fő helyszíne is lesz. Lehet, hogy beiktatok majd egy performatív terepszemlét...
Kapronczai Erika
Mennyire látod magad előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
A film világáról van egy koncepcióm, de ezt még ki kell kísérleteznünk Danival, hogy pontosan hogy tud majd működni. A zsűrinek összeállítottam egy 3 perces mood videót ennek a bemutatásához. A forgatókönyv first draft fázisnál tart, az alapok le vannak téve, de kell még csiszolni, fókuszálni rajta. A kialakított vizualitás mentén is fejlődik majd a könyv, illetve a főszereplőt is mielőbb meg szeretném találni, ez is formálhatja a végső verziót. Ki akarok próbálni még néhány ötletet, de a lényeg és a film világa nem fog változni.
Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi rövidfilmjeid elkészítése? Azok a filmek mennyiben kapcsolódtak ehhez a tervedhez?
Készítettem már filmet, ami egy szerzetesről szólt, és egy fiktív, középkori kolostorban játszódott. Érdekel a spiritualitás, a tapasztalás határai. Ez a film nem sikerült jól, főleg azért, mert nem dolgoztam ki eléggé a forgatókönyvet. Nagy lecke volt, többet nem követek el ilyen hibát. Aztán forgattam egy nagyon más jellegű kisfilmet a Nekem Budapest című szkeccsfilmbe. Ebben szerepelt volna eredetileg Kim, aki öngyilkos lett. Improvizatív technikával volt elképzelve, nem színészekkel, egy budapesti éjszakai trash világban. Végül Csuja Lacival és Muhi András Pires-szel valósítottuk meg. A nagyfilmem főhősének is hasonló karakterjegyei vannak, mint a főszereplő lánynak ebben a rövidfilmben. Passzívan aktív, akar valamit, de azt nem kommunikálja egyenesen, csendben van jelen, de izzó figyelemmel, belesodródik számára kényelmetlen helyzetekbe, aztán kitör. Ugyanez a visszafogott, izzó jelenlét lesz a jellemző a nagyfilmem főszereplőjére is.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?
Idáig szinte csak a forgatókönyvvel foglalkoztam. Bálint Danival, a film operatőrével már tavaly nyár óta beszélgetünk a filmről. Illetve Muhi Klárival mint dramaturggal konzultálok rendszeresen. Idő közben Horváth-Szabó Ági és Muhi András Pires (Elf Pictures Kft.) kapcsolódtak be producerként. És az utolsó hajrában, a first draft leadása előtt három héttel Rainer-Micsinyei Nórit kértem meg a dialógusok életre keltésére. A következő lépés a főszereplő megtalálása lesz majd, szeretnék találkozni azokkal, akik eddig felmerültek, amint lehet majd castingolni.
Kapronczai Erika 2011-ben, Enyedi Ildikó rendező osztályában végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen, Hármasban című filmje (a Nekem Budapest egyik szkeccse) itt nézhető online.
Interjúsorozatunk folytatódik, a korábbiak az Inkubátor 5.0 Dossziéban olvashatóak!
