Azoknak a félelmeknek a legyőzéséről, amiket akkor érzünk, amikor új embereket kell közel engednünk magunkhoz az életünkben. Fiatalokról, akiknek nincs működő kapcsolatuk szülő-figurákkal, és idősekről, akik nem találják a magányosságból kivezető utat.
Rainer-Micsinyei Nórával közösen írtuk a Délutáni sáv forgatókönyvét, amelynek főszereplői Gábor, a frissen nyugdíjazott özvegy ápoló, aki véget akar vetni az életének, és Vivien, az árva úszóedző, aki egy véletlen folytán megakadályozza ezt. Az ő egymásra találásukról szól a történet, amiben Vivien az általa rajongott olimpiai úszónak, Gábor néhai feleségének segít megemlékezést szervezni. Közben megtanítja Gábort úszni, hogy a gyászmunka végeztével újra kapcsolódni tudjon másokhoz. Gábor pedig segít megbirkózni Viviennek várandóssága örökölt sorsterhével, amit azzal együtt, hogy nincsenek szülei, titkolni igyekszik a barátja, Csabi előtt.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Nyolc éve kezdtem el felnőttként újra úszni, azóta újra és újra eszembe jut, hogy szeretnék idősekről filmet készíteni egy uszodában. A Délutáni sávot rövidfilmnek írtam meg másfél éve, Dióssi Gáborral és Rainer-Micsinyei Nórával a fejemben, akik a játékfilm főszerepeit is játszák majd. Velük egyébként három éve úsztam együtt először a Dunában egy színházi csapatépítő tréningen. Azóta hunyt el mindkét nagyapám, akik ugyan nagyon különböző társadalmi pozícióban élték le az életüket, hosszú özvegységük utolsó időszakában mindketten nagyon magányosak voltak. Az új társas kapcsolatok kialakításától és a családi kötelékek újrafogalmazásától való szorongás ugyanúgy érintette őket, mint engem és a hozzám hasonló, harminc körüli családtervező “kapunyitókat” – amikor lediplomáztam egyértelmű volt, hogy Nórával ebből a korábbi ötletből szeretnénk nagyjátékfilmet írni.
Szabó Márton István / Fotó: Dudás Fanni
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
Régóta foglalkozom aktívan humoristák színpadi előadásaival dramaturgként, egy éve pedig a Dumaszínház művészeti vezetőjeként dolgozom. Alapélményem, hogy halálról, veszteségről, szorongásról a humor eszköztárával elemi erővel tud beszélni egy alkotó. A gyászról, az újrakapcsolódásról szóló filmünket ezért a kezdetektől két tapasztalt komikus színésszel képzeltem el, akikről közös színházi és filmes tapasztalataink alapján tudom, hogy a játékuk a humor mellett komoly mélységgel is bír. A film realista terekben játszódik majd, felszínezett produkciós designnal készül: a szocreál enteriőrben telített színű tárgyak és jelmezek jelennek meg. A fényképezés lírai fix beállításokban meséli el a uszoda- és a szaunavilág költészetét, különösen koncentrálva a hatalmas terek festményszerű bemutatására a nagybeállításokban.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
Sokakkal együtt én is azt gondolom, hogy az írás-forgatás-utómunka ideális esetben harminc-harminc-harminc százaléka a munkának, tehát a nagyja még hátra van. Most azt érzem, hogy van egy, a két színészre írt könyvünk, ami a tervezett hosszabb próbafolyamat alatt dialógusban még biztosan változni fog, de aminek a történetével már most nagyon boldog vagyok. Vannak bennem érzések, képek, arányok, amiket biztosan le akarok forgatni, de a főszereplők végleges érzelmi amplitúdójáról csak sejtésem van – a forgatáson és főleg a vágóasztalon biztosan sokat alakul majd a film, ahogyan találkozik a többi alkotóval. Jól megtervezett vizuális és produkciós keretek között, a biztonságos közegben szeretek teret hagyni az organikus változásnak.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Klíma című diplomafilmemet most mutatják be a Friss Húson, ezt szintén Rainer-Micsinyei Nóra főszereplővel írtuk és Gyuricza Mátyás fényképezte, Puszta Márk volt a hangmester, Kiss Benjámin a zeneszerző. Mátyással hét éve forgatunk együtt rövidfilmeket, van már közöttünk egy jól működő egyetértés a vizuális nyelvben. Nórával, Márkkal és Benjivel is régóta dolgozunk közös projekteken, a szöveg nyelve és a hangkulissza is olyan közös világok, amibe a Délutáni sáv is kapcsolódik majd. A most bemutatásra kerülő Klíma is két ember között a kapcsolódás nehézségeiről szól, de a csapattal forgattunk korábban több, a halál élménye körül játszódó filmet, amit a legtöbb közös munkánkhoz hasonlóan szatirikus hangon, lírai képekben igyekeztünk elmesélni.
Szabó Márton István és Rainer-Micsinyei Nóra a Klíma című rövidfilm forgatásán
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
A már említett Dióssi Gábor és Rainer-Micsinyei Nóra színészek, valamint Gyuricza Mátyás operatőr, Puszta Márk hangmester és Kiss Benjámin zeneszerző mellett Bacskai Brigitta vágóként csatlakozik majd hozzánk minden bizonnyal már az előkészítés során.
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
A Klímát most fejeztük be, a Délutáni sáv moodvideóját vágjuk éppen, miközben a pitchre készülök. A nyár elején mással is foglalkozom majd, díszletet tervezek a városmajori, a salgótarjáni és a dunaújvárosi színházakban. Illetve producerként veszek részt a Comedy Central Comedy Club című stand-up műsorának új évadában. A hosszú bezártság után most nagyon jól esik, hogy egymás után dolgozhatok különböző számomra otthonos közegekben. A legnagyobb kaland az elkövetkező időszakban munkatéren azonban biztosan a Délutáni sáv előkészítése lesz majd számomra.
Szabó Márton István 2021-ben végzett az ELTE Filmmaking MA szakán. Klíma című rövid dramedyje a párválasztás nehézségeiről szól egy utópisztikus világban – a 10. Friss Hús magyar versenyében látható.
Az Inkubátor döntős rendezőit bemutató sorozatunk folytatódik, a korábbi interjúk itt olvashatóak:
Berényi Andor: Könnyű Álom
Ducki Witek: Félsivatag
Gyimesi Anna: A medvenő
Hernádi Ambrus: A gondozó
Nagy Borbála: A világ eredete
