Hiába állították a Sztrugackij-fivérek, hogy nehéz istennek lenni, a filmvásznon úgy tűnik, mégsem annyira. Egy csapat orvostanhallgató szerint a mai nap éppen megfelelő arra, hogy a banda a túlvilágra látogasson. Egyenesen át, oda ahol nem alagútba bevilágító, vakító fénypászma fogad, hanem a legbensőbb félelmek, frusztráció és bűn. A nagy utazásnak nem várt következményei lesznek, és látomásaik szereplői fizikailag vesznek elégtételt az ellenük elkövetett sérelmekért. Joe Scumacher szerint a halál épp olyan, mint egy különösen rossz trip egy pár hete a piacon lévő dizájnerdrog kipróbálása közben, úgyhogy ha lehet, idő előtt ne próbálja ki senki.
Nemcsak Istennek, de mentősnek lenni sem könnyű, ráadásul elég hamar bele lehet kattanni a kaszással folytatott gigászi, de legtöbbször vesztes küzdelembe. Martin Scorsese 1999-es filmjében, a Holtak útjában ezt Nicolas Cage is megtapasztalhatta. Cage a szerep kedvéért beült egy igazi rohamkocsiba, tapicskolt vérben, látott hullát testközelből és segített egy lábon lőtt fiatal srácon is. A kölyök nem ismerte fel jótevőjét, pedig élete végéig turnézhatott volna a Menő hollywoodi színész tenyerébe köptem a rágómat-sztorival. A Joe Connely első regényéből (Bringing Out the Dead) készült filmben egy újfajta heroin szedi áldozatait, Frank, a zombiarcú, inszomniás mentőorvos pedig csak azért nem csúszik a gödör legmélyére, mert egy nő fogja a kezét. És ugye Joe Black óta azt is tudjuk, hogy egy csinos nő még a halált is ledönti a lábáról.
Az isteni színjátékból nem maradhat ki az aktív eutanázia legnagyobb barátja, Dr. Jack Kevorkian és a róla szóló életrajzi film, a Dr. Halál sem. az örmény származású patológus 1990 és 1998 között több mint 130 embert segített át a túlvilágra, Mercitron nevű, külön erre a célra kifejlesztett orvosi műszerével. A döntést nem ő hozta meg, mindig a páciens volt, aki megnyomta a kegyes halált jelentő gombot. Barry Levinson 2010-s filmjében Al Pacino bújt a sokat bírált orvos bőrébe, az átlényegülés pedig olyan hatásosra sikerült, hogy a rendező azóta is a telefonjában őrzi a fotót, amit a film jelmezes olvasópróbáján készített a parókás, szemüveges Pacinoról. Levison érzékenyen nyúlt a témához, nem ítélkezett és nem foglalt állást, de elérte, hogy napokig próbáljunk választ találni megválaszolhatatlan kérdésekre, és próbáljuk legyűrni a semmiből ránk törő halálfélelmet. Dr. Kevorkiant 1999-ben nem szándékos emberölés bűntettével 25 év börtönre ítélték, 2007-ben kapott kegyelmet. A doktor úr 2011 nyarán hunyt el, de úgy képzeljük, előtte megnézte A remény rabjait!
Az amfetaminmámorban úszó Mulder ügynöknek műtét közben megremeg a keze, páciense pedig az örök vadászmezőkre távozik. Mivel az orvosi műhiba nem bocsánatos bűn, hősünk néhány snitt múlva egy bárban találja magát. Állás nélkül, Angelina Jolie-val. Ahová Duchovny lép, ott mindig történik valami, legyen szó megmagyarázhatatlan természetfelettiről, vagy fazonra igazított szemérmetlenről. A bárban se azonosítatlan repülő tárgyak, se szilikonmellek nincsenek, van viszont meglőtt gengszter, akinek jól jönne egy kis segítség. A lecsúszott exdoki teszi, amihez ért, másnap pedig maga a gengszterfőnök ajánl neki állást a banda golyószedő orvosaként. Az élet nézőpont kérdése, vallja Dr. Sands az Istent játszvában, és akkor sem röhögi el magát, amikor egy orrkarikás gonosztevő fegyverrel próbálja rávenni, hogy „hozza helyre” nyilvánvalóan halott haverját. Szerencsétlen Eugene igazán megtanulhatná már, hogy a nagyfőnök nőjét elszeretni veszélyes ügy, de a kikapós barátnőnek is van mit megjegyeznie. Például azt az alapigazságot, miszerint potyautas vésd az észbe, hogy ne szólj bele a vezetésbe.
A halálbiznisz nemcsak Bodzsár filmjében, de a Robin Cook azonos című regényéből készült 1978-as Kómában is remekül tejel. Rutinműtétre érkező páciensek lebegnek élet és halál között, miközben pénzes vevők licitálnak szerveikre a feketepiacon. Csak egy asszony van talpon a vidéken, méghozzá a fiatal rezidens, aki azonnal megérzi, hogy nemcsak a használt géz bűzlik a bostoni kórházban. A magyar szinkronban sajnos épp a lényeg veszett el, a főszerepet játszó kanadai színésznő, Geneviève Bujold cuki akcentusa. (Dr. Susan Wheeler barátnője az abortusza után esik kómába. Erről óhatatlanul eszembe jutnak a minden idők legkínosabban szépelgő kifejezésével illetett „angyalcsinálós” filmek. Wannabe-istent játszó egészségügyi dolgozókból azokban sincs hiány.)
