Joël Chapron, az Unifrance kelet-európai szakértője

Joël Chapron évente háromszor jár Budapesten: a Magyar Filmszemle idején,  aztán a Francia Filmnapok miatt, kétszer, amelynek ő határozza meg koncepcióját Magyarországon. 1995 óta a francia filmek külföldi promóciójáért felelős a közép- és kelet-európai országokban, emellett ő válogatja ki a nagy francia fesztiválokra érkező filmeket.

filmhu: Melyek azok a magyar filmek, amelyekre ön figyelt fel, és így jutottak el a Cannes-i és a Locarno-i Filmfesztiválra?

Joël Chapron: Szász János Witman fiúk-ja, Kenyeres Bálint filmje, a Before Dawn, Hajdú Szabolcs  Fehér tenyér című műve, Antal Nimród Kontroll-ja esetében a véleményem, ha nem is döntő, de mindenképpen mérvadó volt. Ezeket a filmeket szerettem, és el is jutottak a francia fesztiválokra, de nem minden választásomat értékelték. Az utóbbiakat inkább nem említeném.

filmhu: Ön lát valamiféle közös vonást a magyar filmekben?

J.C.: Nem hiszem, hogy beszélhetünk nemzeti sajátosságokról. Abban a szerencsében van részem, hogy a magyar filmtermés egészét megismerhetem a Filmszemlék alkalmával. Bár a magyar filmpiac nem túl nagy, (itt évente 20 film készül, míg Franciaorszában 200) a művek nagyon sokszínűek. Nem hiszem, hogy egy platformra kellene hozni például Tarr Béla munkáit és Goda Kriszta népszerű romantikus vígjátékát, a Csak szex és más semmi-t, ami különben nekem nagyon tetszett. Elek Judit, vagy Szász János filmjeit is hiba lenne összevetni.

Az ellenpélda: Konyec - inkább mulatságos

filmhu:Idén Berlinben a pesszimistának találták a magyar filmeket. Ön nem?

J.C: A kelet-európai műveket általában pesszimistának látjuk, de ez a magyar filmekre talán még inkább igaz. Emlékszem egy napra, amikor négy öt-magyar film után nem bírtam tovább, este kénytelen voltam elmenni egy „pure entertainment” amerikai akciófilmre. Elegem volt a depresszióból a sötét lakásokból, a kilátástalanságból – és ennek semmi köze a minőséghez! Ezek nagyon jó minőségű filmek. Magyarországon sok, igen súlyos szerzői film készül. Persze, vannak ellenpéldák, mint a Konyec, amely inkább mulatságos.

filmhu:Talán ezért sem tartják a Konyec-et szerzői filmnek.

J. C.: Ez a megkülönböztetés szerzői és kereskedelmi film között Kelet-Európában sokkal élesebb mint nálunk. A nagyközönségnek készülő filmekben is, nézzük akár a Taxi 4-et, rengeteg szerzői döntés születik (például a kameraállás kiválasztása egy jelenethez), amelyek tükrözik az alkotók egyéniségét. Másrészt viszont nincs olyan független alkotó, aki valóban meglenne nézők nélkül, akit ne zavarna, hogy üres a mozi. Tehát minden rendező meg akarja magát mutatni, tetszeni akar. Nem feltétlenül mindenkinek, de bizonyos nézőknek mindenképp. Ma Franciaországban az úgynevezett középosztálynak készült filmek kereskedelmi szerzői filmek. Agnès Jaoui, François Ozon, Claude Chabrol szerzői filmjeit igen sokan megnézik, több millióan de mégsem nevezném ezeket kereskedelmi filmeknek. Épp ez a középosztály nem létezik Kelet-Európában, ezért hiányzik ez a filmtípus is. Vagy szerzői filmek készülnek, vagy szórakoztató filmek, a középút hiányzik.

filmhu:Tehát ön szerint a kereskedelmi szempontok érvényesülése nem jelenti feltétlenül a francia film amerikanizációját.

J.C.: Nem. Nem hiszem, hogy Ozon-ról azt mondhatnánk, hogy munkái hasonlítanak az amerikai filmre. A nézők számát az határozza meg,  hogyan fordít a rendező a film nyelvére egy történetet. Ugyanaz a forgatókönyv hozhat ezer és millió nézőt is.

Nem hasonlítanak az amerikai filmre Ozon az Utolsó napok forgatásán

filmhu: Mit tanácsolna egy fiatal magyar rendezőnek, ha el akarná találni az ön ízlését?

J.C: Semmit! Az a lényeg, hogy olyan témát dogozzon fel, amely igazán érdekli. Minél őszintébb, annál hitelesebb lesz. Olyan ez, mint egy szerelmi vallomás: ha magad sem hiszed, amit mondasz, nem fognak hinni neked, a hatás elmarad.

filmhu: Nem árulja el szempontjait?

J.C.: Nincsenek kritériumok, a lényeg, hogy film legyen. Olyan ez mint a majonéz, ott vannak az összetevők, és vagy összeáll, vagy nem. Egy rossz filmben könnyű azt mondani : a színésznő pocsék, a jelenetek affektáltak, a kép szétesik, de nehéz meghatározni, miért szeretünk egy filmet. Ha megindokoljuk egy részletben, elvész az egész, mert mindig az egység a fontos.

filmhu: Több film készül a következő években nemzetközi koprodukcióban?

J.C: Franciaországban rengeteg film készül koprodukcióban, minden konstrukció előfordul, egy fiatal magyar rendezőnek azonban nagyon nehéz meggyőzni a külföldi producert. Ez bizalmi kérdés, hiszen nem kevés pénzről van szó. Úgy tűnik Franciaország jobban bízik  a saját rendezőiben.

filmhu: A most bemutatott Overnight esetében sikeres német-magyar együttműködésről beszélhetünk..

J.C. : A leggyakrabban személyes tanulmányi, vagy munka-kapcsolatokra épülnek ezek a koprodukciók. Ebben az évben Tarr Béla munkája, A londoni férfi, Georges Simenon regénye nyománfrancia-magyar koprodukcióban készül. A Werkmeister Harmoniák után aláírt egy szerződést egy francia céggel, de a cégvezető öngyilkos lett a forgatást megelőző napon. Át kellett vennünk a filmet.
 
Filmhu:Milyen jellemző tendenciákat lát a magyar-francia együttműködések terén? Várható lényeges változás az Etyeken épülő stúdió kapcsán?

J.C. :Nem látok egyenlőre jelentős változásokat, biztosan lesz majd valamiféle hatása, de ez egyenlőre még nem érzékelhető.