filmhu: Mondhatjuk, hogy Ön Luc Besson jobb keze?
Gérard Krawczyk: Nem mondanám, hogy a jobb keze vagyok, bár rengeteget dolgozunk együtt. A filmes ízlésünk is megegyezik, így könnyen egy hullámhosszra tudunk kerülni.
filmhu: Számos forgatókönyvet írt, de emellett olyan filmeket is rendez, melyek ötlete más fejéből pattant ki. Mi alapján választ a lehetőségek közül?
A Jó...
G.K.: Én mindig a néző helyébe képzelem magam. Luc és én is olyan filmeket szeretünk rendezni, amiket mi magunk is szívesen megnéznénk. A film a rendező gyermeke, bárki is írta a forgatókönyvet. Azok, amelyeket én írtam, az édes gyermekeim, a többiek a mostohagyerekeim, de a lényeg, hogy végül is mind az én gyerekem. És mint tudjuk, a mostohagyerekek is inkább a nevelőszüleikre emlékeztetnek, hiszen ők öltöztetik fel, ők fésülik meg őket, és ők vágják le a körmüket. No és persze a rendezés egyben munka is, ezért érdemes olyan filmet választani, amivel szívesen foglalkozunk, hiszen évekig kitölti majd az életünket. Felkészülünk rá, leforgatjuk, turnézunk vele...
filmhu: Luc Bessontól is megkérdeztem, most Önnek is felteszem azt a kérdést, hogy mit gondol arról, hogy a francia mozi egyre inkább hasonul az amerikai filmhez?
G.K.: Nem hiszek ebben a kritikusok által kreált műproblémában. Miért kellene, hogy a francia filmek mind művészieskedőek, mélyen szántók, vagy elborultak legyenek? Nekünk is jogunk van könnyed, vidám és pergős filmeket forgatni. Nem hollywoodi kiváltság a gyors snitt, a ritmus! Arról nem beszélve, hogy az amerikaiak teljesen máshogy csinálnák meg a mi filmjeinket – mint ahogy a Taxi remake-jét is teljesen máshogy forgatták le. A kettőnek az égvilágon semmi köze egymáshoz. Egy jelenetet millióféleképpen lehet leforgatni: például azt, ahogy most itt ülünk, leforgathatnánk az én, vagy az Ön szemszögéből, közelivel, vagy távolival, de akár úgy is meg lehetne csinálni, hogy csak a hangunk hallatszik, és közben az látszik, ahogy valaki a pénztár előtt elhelyez egy bombát.
filmhu: A Taxi 4 talán az első részhez hasonlít a legjobban…
G.K.: Így van, szerettünk volna egy kicsit visszatérni a gyökerekhez, ezért is forgattunk újra Marseille-ben.
.. a Rossz ...
filmhu: Miként választja ki a filmjeiben feltűnő meglepetés-sztárokat? A Taxi 3-ban Sylvester Stallone szerepel, a Taxi 4-ben pedig Djibril Cissé, ünnepelt francia focista bukkan fel.
G.K.: Stallone spontán került a képbe. Gondoltuk érdekes lenne összeereszteni egy igazi hollywoodi sztárt egy „mezei”, akarom mondani marseille-i taxisofőrrel. Felhívtuk Sylvestert, aki készségesen állt a rendelkezésünkre. Djibril Cissét pedig azért emeltük be a filmbe, mert ugye mi, franciák rajongunk a futballért. A világbajnokság csodálatosan egybekovácsolta a nemzetet, de azóta ez a kötelék meglazult. Arra gondoltunk, hogy emlékeztetnünk kellene rá az embereket, hogy a Szabadság és Egyenlőség mellett szerepel a Testvériség szócska is…
filmhu: A Taxi-filmek során néha olyan érzésem van, mintha egy gigantikus Peugeot-reklámot néznék…
G.K.: Szerintem ezt nem kell ilyen szigorúan venni. A sorozat témája miatt várható volt, hogy jelentkezni fog egy zsíros szponzor, és miért utasítottunk volna vissza egy zsák aranyat? Az emberek nyilván pontosan tudják, mire ülnek be, akit pedig ez zavar, az legfeljebb majd nem nézi meg a Taxi 4-et.
filmhu: Gyakran feltűnik a filmjeiben, a Taxi 4-ben is osztott magára egy aprócska szerepet. Miért fontos ez ennyire Önnek? Vagy csak feltűnési viszketegségről van szó? Esetleg féltékenységről?
... és a Balek
G.K.: A magyarázat pofonegyszerű: akkor érthetjük meg legjobban a színészeket, ha néha átállunk a kamera túloldalára. Egészen máshogy érzékeljük a dolgokat a kamera két oldalán. Mint ahogy a mi beszélgetésünk is teljesen relatív. Ha helyet cserélnénk, máshogy értékelné ezt az interjút, máshogy értelmezné a feltett kérdéseit, illetve máshogy csapódnának le Önben a válaszaim. Érdemes néha a másik helyébe képzelnünk magunkat, ahhoz, hogy jobban megértsük. Erről könnyen elfeledkezünk, és ez számtalan probléma melegágya.
