Sokat beszélnek a filmekről, a filmek minőségéről, de keveset magáról a közönségről. Ahhoz, hogy jó filmet csinálj, ahhoz közönség is kell. A közönség és a filmkészítés támogatja egymást. De hogy miért nem sikeresek? Nem tudom megválaszolni. Két dolog biztos kell. Az egyik a nagyon jó filmoktatás. A film olyan autonóm művészet, amit meg kell tanulni. Specializálódni kell rá. A közönségnek el kell dönteni, hogy valami jó vagy rossz, és a filmesnek tanulnia kell ebből, a nézőktől kell kapnia az inspirációt. A másik dolog pedig, hogy sok filmet kell csinálni. Mert amennyivel szélesebb az alapja egy nemzet filmgyártásának, annál több juthat a csúcsra. Nagyon sok fesztiválra járok, nagyon sok országba. És tapasztalom, hogy a kis országokban nagy problémát jelent a nyelv, és minden kis ország panaszkodik arról, hogy nincsenek jó filmjei. De az igazság az, hogy ők az egész évi termést látják a hazaiból, míg a külföldiekből csak a legjobbakat. És igazából ez így nem igazságos küzdelem. Nem hinnéd, milyen hülye filmeket csinálnak Németországban. Mi csak azt a legjobb öt százalékot látjuk. Ehhez a küzdelemhez sok öntudat kell, hit önmagukban, nem szabad elcsüggedni. És el kell ismerni a filmet szuverén művészetként, nem úgy, mintha csupán az irodalom, színház, képzőművészet, fotózás, zene keveréke lenne. A film huszadik század legnagyobb és legeredetibb műfaja, úgyhogy ehhez képest komolyan kellene venni végre.