A felvétel helyszíne a szentpétervári Ermitázs, a XVIII. századtól a huszadik századi, utolsó bálig. Ide téved be a narrátor, maga a filmrendező, kortársunk, és az „Idegen”, az „Európai” (Szergej Dreiden).  Szokurov filmjében az empire-stílusról, Canova szobrászatáról, az itáliai reneszánszról, a flamand mesterekről, El Grecóról, Glinka muzsikájáról merengenek, a zenéről, ami csak akkor szép, ha szomorú. Eközben Nagy Katalin – az Ermitázs alapítója, a műalkotások gyűjtője – a toalettre rohan, Alexandra a kisfiáért aggódik, a perzsa uralkodó követe látogatást tesz a Téli Palotában. És az Idegen mélabúsan veszi tudomásul, hogy az Ermitázsban üldögélő huszadik századiak milyen rosszul öltözöttek, majd pedig alaposan feldühíti egy fiatal nyikhaj, aki azt állítja, tudja, mi az élet értelme – pedig egyszer sem vette kezébe az Evangéliumot.