A Medvevilág ugyan nélkülözi azokat a történetmesélési és vizuális mélységeket, amelyek a kecskeméti műhelyben korábban megfordult nagy sikerű nemzetközi produkciókat, mint A vörös teknős-t vagy a Kells titká-t jellemezték, de mégis messze kiemelkedik a Minyonok és a futószalagon készülő Disney-utánzatok által uralt globális mezőnyből. A kedves, egyben tanulságos történethez a hagyományos, jólesően folyékony mozgású rajzanimációnak köszönhetően kellemes látvány társul, a színpompás, mesekönyv illusztrációkra emlékeztető képekbe könnyű belefeledkezni.
.jpeg)
Lorenzo Mattotti: Medvevilág Szicíliában (fotó: Prima Linea)
Egy képzeletbeli Szicíliában járunk, ahol a békés medveklán az emberek világától elkülönölve, hófedte hegycsúcsok között éldegél. Egy nap azonban a hegyi patak elragadja Leander, a medvekirály egyetlen bocsát és egyenesen a simabőrűek karmai közé sodorja. A medvecsapat a bátor Leander vezetésével elindul, hogy megtalálják az elvesztett kis mackót, de Szicília alattomos királya hódító seregnek nézi őket, a hadsereget és egy cselszövő varázslót küldi a megfékezésükre.
A szicíliai medvevilág fényes felemelkedésének és keserédes bukásának története két látványosan eltérő fejezetre bomlik: az első, vidámabb fele inkább egy népmesei motívumokkal telített kaland, amelyben a naiv, de erős medvecsapatnak evilági és mágikus akadályokkal gyűlik meg a baja. Igazán érdekessé viszont csak akkor válik a helyzet, miután a medvék berendezkednek az emberek királyságában.
A medvekirályon, illetve néhány bajtársán kívül eddig nem sok egyéni vonással rendelkező, szögletesen megrajzolt mackók elkezdenek emberi ruhát viselni és ehhez emberi vonásokat is öltenek – a kezdeti, boldog aranykort követően nem kell hozzá sok idő, hogy a medvenépen eluralkodjanak az olyan emberi tulajdonságok, mint a léhaság, a bizalmatlanság vagy a pusztítást hozó hatalomvágy. Mindez persze szigorúan gyerekbarát keretek között jelenik meg, így a kisebbeket is bátran el lehet majd rá vinni, amikor télen megérkezik a hazai mozikba.
Szimbiotikus viszonyok
Andrasev Nadja, a Nyalintás nesze alkotója három díjat (kritikusok díja, legjobb elsőfilm és a diákzsűri díja) is besöpört a fesztiválon új kisfilmjével, méghozzá megérdemelten. A Szimbiózis a szexualitás, féltékenység és a hiányérzet témáival foglalkozik. Egy kendőzetlenül őszinte, bevállalós, de ugyanakkor empatikus és finom vonalakkal dolgozó alkotással van dolgunk.
A kisfilm főszereplője egy olyan nő, aki éppen az első szarkalábakat kezdi felfedezni arcán – ezzel párhuzamosan pedig azt is, hogy férje már nem vonzódik hozzá. Gyanúja sokszorosan beigazolódik, rájön, hogy a férfinek több szeretője is van. A nő megszállottan kémkedik a riválisai után, tudni akarja, mi az, ami bennük megvan, de belőle hiányzik. Szépen lassan viszont ráébred arra, hogy érzéseivel nincsen egyedül.
Andrasev Nadja: Szimbiózis (fotó: KAFF)
Vitriolos humorral vázolja fel a mai fiatal felnőtteket egyre inkább érintő jelenség legextrémebb változatát a Mamahotel című kisfilm. Orosz Tina METU-s diplomafilmjében egy fiatal párt követünk, akik kénytelenek beköltözni a fiú családjához. A nagyon vallásos anyuka betegesen ragaszkodik a fiához, még betegséget is színlel annak érdekében, hogy maga mellett tartsa őt.
Fia barátnőjére természetesen borzasztó féltékeny és csak egy még borzasztóbb alku árán lenne hajlandó neki átengedni a srácot. A Mamahotel minimalista látványvilágot használ, a figurák és a hátterek nem többek pár geometrikus alakzatnál, de mégis a versenyprogram egyik legszórakoztatóbb darabjának bizonyult.
Így mesélnek a magyar animációsok
A KAFF-on egy igencsak releváns könyvbemutató is helyt kapott. Kollarik Tamás és Fülöp József a kecskeméti Katona József könyvtárban ismertették új munkájukat, az Animációs alkotók I. című kötetet. A 2017-ben megjelent Animációs körkép-et is jegyző szerkesztőpáros a hazai intézményes keretek bemutatását követően ezúttal az alkotók szemszögéből járják körbe a kortárs magyar animációt. Fülöp József, a MOME animációs tanszékének vezetője kifejtette, hogy sokkal többet érdemel a magyar animáció annál, mint amilyen reprezentációja van a műfajnak itthon.
Ezt a hiányt próbálták pótolni azzal, hogy megszólalási lehetőséghez juttatják az alkotókat. A kötet társszerkesztője, Kollarik Tamás, a Média mecenatúra program koordinátora pedig a projekt kiindulópontját ismertette: azzal szembesültek, hogy számos, már elhunyt alkotóval sosem készült interjú életében. A szerzők viszont nem szerették volna veszni hagyni a tudásanyagot, amit a magyar animációs szakma rejt.
(fotó: KAFF Facebook-oldal)
A céljuk az volt, hogy kutatható, egységes anyagot hozzanak létre. Az első kötetben tizenkilenc animációs szakembert szólaltatnak meg, a szerkesztők igyekeztek az idősebb és a fiatalabb generációnak is egyaránt teret engedni: az interjúalanyok között találhatjuk például Ternovszky Bélát, Rófusz Ferencet, Jankovics Marcellt, de Kreif Zsuzsannát, Klingl Bélát vagy Bucsi Rékát is.
A merítés tehát széles, de természetesen az első kötetbe nem férhetett bele mindenki. A szerkesztők azt is elismerték, hogy akadtak olyanok is, akiket legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudtak elérni, ilyen volt Matolcsy György, a kecskeméti stúdió egyik alapítója, aki nem vállalta a beszélgetést – de ennek ellenére jelen van a kötetben, számos visszaemlékezésben megemlítik őt régi kollégái. Az interjúalanyok számára egy egységes kérdéssort állítottak össze, a beszélgetéseket pedig három újságíró, köztük a bemutatón is jelen lévő Csákvári Géza végezte.
A kérdéseket témák szerint rendezték össze a kötetben, előbb az animáció fogalmáról, majd a filmkészítés feltételeiről, végül pedig az adott alkotó saját életútjáról és a magyar animáció jövőjéről kérdezték őket. Az MMA Kiadónál megjelenő kötet hamarosan hozzáférhető lesz az összes animációval foglalkozó oktatási intézmény könyvtárában, valamint online is megkezdik majd az értékesítését. A szerkesztők reménye szerint a második kötet bemutatójára a következő, 2021-ben esedékes KAFF-on kerülhet majd sor.
Toldi bevadul
Jankovics Marcell személyesen mutatta be a Kecskemétfilm berkeiben készülő Toldi animációs sorozat rendezői koncepcióját, és ami még izgalmasabbá tette a mesterkurzust, hogy a karakterterveket és layoutokat felvonultató előadást követően a teljes első éneket is megnézhettünk. A legnagyobb változtatás az eredeti műhöz képest, hogy Jankovics alaposan meghúzta a leíró szövegeket, hiszen az animáció vizuális médium, amit csak lehet, képekben mesélnek el. A feltétlenül szükséges narrációt pedig Arany János szellemalakban megjelenő figurájára bízták, aki hol délibábként, hol pedig füst formájában repked Toldi körül.
Jankovics Marcell: Toldi (fotó: Kecskemétfilm)
Jankovics elmondta, hogy a sorozat talán az eddigi legrealisztikusabb stílust használó munkája, ebből a szempontból kísérlet is számára. És valóban, korábbi munkáira (János vítéz, Magyar népmesék, Mondák a magyar történelemből) leginkább a történet második síkját képző képzeletbeli jelenetek emlékeztetnek, amelyekhez ezúttal viszont nem a Képes krónikából, hanem egy középkori német kódex illusztrációiból merített ihletet.
A rendező szerint keveseknek tűnik fel a Toldi olvasásakor, hogy a főszereplő az első történetben még nem felnőtt férfi, hanem épphogy csak serdülőkorban van. Ennek megfelelően a korai énekekben egy kamasz Toldit láthatunk. A levetített első énekben például a pusztában , egy petrencerúdnak támaszkodó főhős kiköpött Luke Skywalkernek néz ki, amikor pedig bedühödik fizikai transzformáción megy keresztül – nemcsak izmosabb lesz, hanem a haja a Fehér ló fiát idézően kezd lobogni. A sorozatot a pályázati feltételek szerint jövőre be kell fejeznie az alkotóknak, az első epizód alapján már alig várjuk, hogy a teljes művet is láthassuk.
A fesztiválbeszámoló első része itt olvasható, a nyertesekről pedig itt írtunk.
