Animáció orrvérzésig
Voltak a szerencsések, akik négy napon át élvezhették Kecskemét és a KAFF vendégszeretetét, élményfürdőzhettek, átélhették a puszta-életérzést, végigkövethették az Oscar szobrocska közvetítette érték változásait 1959-től napjainkig, vagy az erotika szó jelentésváltozását, továbbá betekinthettek japán, dán, portugál vagy horvát gyerekek lelkébe az animáció műfaján keresztül. Nos, én nem tartoztam közéjük, úgyhogy mindössze két és fél intenzív napom volt arra, hogy behozzam a behozhatatlannak tűnő lemaradást a filmek terén, s közben magamévá tegyem a KAFF-életérzést. Bár a jövőre nézve csak a legelszántabbaknak javaslom ez utóbbi módszert, a fesztivál így is jócskán tartogatott élményeket és tanulságokat.
A magyar versenyprogram egyes filmjeinek vizsgálata is roppant izgalmas és tanulságos dolog, de a lista egészét szemlélve egészen új dimenziók kerülnek elő, arról nem is beszélve, ha belesünk az egyes filmblokkokban szereplő alkotások sorrendjének szervezési elve mögé. Az Oscar-díjas filmekkel vagy a közelmúlt legelismertebb animációs fesztiváljainak díjnyertes filmjeivel való összehasonlítás igazi ínyencfalat lehet a lélekbúvár kritikusok számára, de izgalmas megfigyelni a generációs különbségeket, azt, hogy melyik korosztály miről, milyen technikával és kit szólít meg. Az mindenesetre biztos, hogy rendkívül színes volt a felhozatal, az pedig immár bizonyított tény, hogy némely versenyző nívós nemzetközi porondon is megállja a helyét.
|
| Oscar-díj 1990: Állatállapot (rendezte: Nick Park) |
Ami érdekes felismerés volt, hogy a magyar animációk nagy többsége a szélsőségek felé leng ki, kevés az olyan alkotás, amelynek egyetlen célja egy egyszerű, frappáns és univerzális történet elmesélése, ha pedig mégis ez a vállalás, akkor gyakran az érdektelenségig bugyuta a sztori. Számos alkotó nyúlt irodalmi művekhez a témakeresés közepette, de közkedvelt kiindulási pontja volt az idei animációk megálmodóinak a képzőművészet is. A filmek néhol elvontságuk és érthetetlenségük, máskor pedig súlytalanságuk miatt akadtak fenn az érzékelés hálóján, de voltak olyan alkotások is, amelyeknek sokkal nagyobb létjogosultsága volna egy iskolai magyar- vagy hittanórán, mint egy fesztivál versenyprogramjában.
A nemzetközi versenyprogramban öt film méretetett meg, öt olyan alkotás, amelyek közt nehéz bármiféle közös vonást találni, magán a műfajon túl. A két díjazott film szinte ég és föld, az ír Kells titka egy tökéletesen megalkotott varázslatos világban játszódó kalandos mese egy kisfiúról, míg a Montmartre-i gyilkos egy éjfekete humorral fűszerezett, kreatív ötletekkel és egyszerű eszközökkel megjelenített abszurd történet a körülmények áldatlan hatásairól, és a 'halni és halni hagyni' elv 'születéséről'. A versenyprogram minden darabja unikumnak számított, a zsűrielnök, Jacobus Willem Hoedeman szóképével élve az ítészeknek végül egy vitorlást és egy óceánjárót kellett megversenyeztetniük.
|
|
Egy vitorlást és egy óceánjárót kellett megversenyeztetniük
(Részlet a Montemartre-i gyilkosból) |
És bár a végső hajrából kimaradt, mindenképp említésre méltó a Mia és a Migoo című francia animáció, amely több rétegével több korosztályhoz szól, egyszerre működik családi drámaként, kaland-meseként, társadalomkritikaként, romantikus történetként és a körnnyezettudatos gondolkodás propagandafilmjeként. Ez az az alkotás, amelynél még azt is a legnagyobb természetességgel veszed tudomásul, ha a stáblista alatt varrják el az elvarratlan szálakat, majd ráadásként levonják a látottakból következő tanulságokat és elrappelik a környezetvédelem himnuszát.
A legkisebb és legegységesebb Szakosztály
A magyar versenyfilmekről naponta tartottak konzultációt a KAFF-on, ezeken a szeánszokon hajnalig vitatkozhatott a szakmai közönség, de kikérdezhette a miértekről és hogyanokról a jelenlévő alkotókat is. A másik fontos szakmai esemény a fesztivál utolsó napján megtartott szakosztályi sajtótájékoztató volt, amelyen a 2008. ősze óta megújult erővel és tagsággal működő Animációs Szakosztály mutatkozott meg. A Magyar Filmművészek Szövetségébe tartozó szervezet vezetősége eddig elért eredményeikről és távlati terveikről, céljaikról beszélt.
A stafétát Ulrich Gábor animációs rendező vitte, aki elmondta, hogy a Szakosztály első és legfontosabb feladatának a tagság kibővítését tartja, mind szakmai, mind nemzedéki szempontból, az új politika értelmében ugyanis szeretnék, hogy ne csak a szakma nagy öregjei, hanem a frissen diplomázott szakemberek is érezzenek kedvet a betagozódáshoz, valamint, hogy ne csupán animációs rendezők, hanem vágók, gyártásvezetők, producerek, animátorok is képviseljék a maguk és a szakma érdekeit a Szakosztály tagjaként. Egyszóval a cél a nyitás, az "elitista hozzáállás beszüntetése", amelynek eredményeképp 2009. tavaszán tizenhárom új taggal bővült az addig 70-80 fős tagság. Ulrich Gábor végezetül felhívta a figyelmet a Szakosztály vadonatúj honlapjára, amelyen igyekeznek hírt adni minden fontos, a szakmát érintő eseményről, a fórum rovat használatával pedig állandó szakmai párbeszédre buzdítanak mindenkit.
|
|
A cél a nyitás, az "elitista hozzáállás beszűntetése" (Fotó: Dunai László) |
M. Tóth Éva a szakmai konfliktusok kezelésének fontosságáról beszélt, állítása szerint "az elmúlt időben sikerült pallókat fektetni a lövészárkok fölé, és elindult a kommunikáció", hangsúlyozta továbbá, hogy míg az egyik oldalról evidens, hogy minden stúdió a saját érdekeit képviseli, az animációs műfaj a benne alkotók közös ügye, amelyet olykor-olykor az egyéni érdekek fölé kell helyezni, a siker érdekében. A kommunikációt próbálják előmozdítani azzal az új gyakorlattal is, hogy a rendes tagok mellett tiszteletbeli tagokkal bővül a szervezet, amely olyan személyiségeket tömörít, akik sokat tettek-tesznek a magyar animáció hírének öregbítéséért.
Ulrich Gábor szavaival élve a "legkisebb és legegységesebb szakosztály" a legfontosabb és legfajsúlyosabb kérdésekben akkor kíván majd állást foglalni, ha a szakmát ténylegesen reprezentáló szervezet válik majd a szakosztályból, a tagság bővítésével, ám addig sem tétlenkednek. Eddigi legfontosabb eredményük, hogy elérték azt, hogy a szakosztály tagsága beleszólhasson abba, ki kerüljön a MMKA Animációs Szakkollégiumába, s ezzel a szakma többsége által legmegbízhatóbbnak ítélt szakemberek kerülhessenek döntési pozícióba. Az animációs műfajban megszületett értékek gondozását is célul tűzte ki a szakosztály, tervezik egy kortárs animációs DVD kiadását évente, valamint egy műfajtörténeti DVD-sorozat megjelentetését, nonprofit alapon.
|
|
"Az elmúlt időben sikerült pallókat fektetni a lövészárkok fölé" (Fotó a díjról: Bessenyei Katalin) |
A tájékoztató végén a kérdéseknek engedték át a terepet, ekkor kérdezhettük meg a szakosztály véleményét a szakmát megosztó "animációk a Filmszemlén" kérdéskörben, amelyre Fülöp József aképp reagált, hogy 2009 szeptemberére kívánnak dűlőre jutni a témában, miután megismerték a szakma álláspontját - a konszenzus eredményeként egy javaslatot nyújtanak majd be a Szemletanácsnak a jövőre vonatkozóan. Muhi András producer az MMKA döntésrendszerének megreformálásával kapcsolatban érdeklődött a Szakosztály terveiről, ám Fülöp József megfogalmazása szerint az ismertetett célok véghez vitele után érdemes ilyesfajta hoszabb távú terveket szőni, az animációs szakmát reprezentáló tagság támogatását élvezve.
Szabad Animációs Filmkészítők
A Szaftot, avagy a Szabad Animációs Filmkészítők Találkozóját első ízben rendezte meg a VÁKUM, azaz a Városi Kulturális Egyesület a KAFF támogatásával és együttműködésével, külön helyszínen, alternatív programot kínálva a fesztiválközönség és a kecskeméti fiatalság számára. A Szaftra azon független alkotók nevezhettek, akik nem rendelkeznek felsőfokú filmkészítői végzettséggel és alkotásaikat nem profi körülmények között készítik.Így kerülhetett a versenybe egy kilenc és tizenkét éves fiúkból álló testvérpár házi stúdiójában készült alkotás, illetve táborokban és különböző középfokú művészeti iskolákban készült filmek. A helyi egyesület által megnyitott és kezelésbe vett Városi Moziban két nap alatt vetítették le a 62-nevezett filmet, amely negyven-ötven fős közönséget vonzott. A moziban megrendezett esti koncerteken és bulikon már nagyobb volt a tolongás, az utolsó napokra még a filmnézésben és pálinkafesztiválozásban megfáradt KAFF közönség egy része is odatévedt az alternatív társrendezvényre.
|
|
A VÁKUM Egyesület bázisául szolgáló Városi Mozi (Fotó: Bessenyei Katalin) |
A KAFF díjátadójának estéjén adták át a Szaft díjait is, az egyesület bázisául szolgáló Városi Moziban. Az amatőr filmeket Pálfi Szabolcs animációs rendező, Réti Gábor MOME-s tanár és a Vákum Egyesület tagsága bírálta, összesen három szavazattal. A díjátadón Réti Gábor kifejezte abbéli örömét, hogy nem jutottak a nevezett filmek közé "gagyimációk", minden filmben megvolt az a bizonyos "plusz", ezért minden amatőrt a folytatásra bíztatott. Pálfi Szabolcs szerint azt nehezményezte több ízben a zsűri, hogy gyakran érezték a vágó hiányát, azaz sok film kifulladt jóval az utolsó képkocka előtt. A díjátadón levetítették a nyertes filmeket, és grátisz megnézhettünk még négy-öt kiemelkedő alkotást, amelyek arról adtak tanúbizonyságot a KAFF versenyprogramja után, hogy az amatőr animációt sokszor még egy hajszál sem választja el a profitól, a sztori, a kreativitás, vagy a technikai megvalósítás tekintetében. A Szaft első helyezettje Cseszneg Gyöngyi (Novus Művészeti Iskola) A cukor és a kávé című szerelmes meséje lett, a második díjat Balázs Klára Várakozás című filmje vitte el, amely a Filmtett táborban készült 2008-ban, a harmadik helyezett pedig a Feles Dániel-Nagy Benedek-Somorjai Márton alkotóhármas által készített Print hello world lett.
Fődíjas diplomafilm
"Mutasd meg a fesztiválzárót, megmondom, milyen volt a fesztiválod" - ha valóban létezne a gyakorlat, hazánk legnívósabb fesztiváljai sorra buknának el ezen a ponton. Ám a tavalyi Anilogue bécsi záróján felsejlett a remény, hogy talán az animációs fesztiválok fogják kiküszöbölni ezt a csorbát, és az idei KAFF ezt be is igazolta. A Kecskeméti Filmfesztivál záróünnepsége a profizmussal tűnt ki társai közül, azzal, hogy érződött, komolyan veszik a szervezők ezt az eseményt, és nem akarják a véletlenre bízni a fesztivál legfontosabb estjének menetét. A sok díj mindenképp kissé hosszadalmassá tette az estet, de a jó előre kitalált, pontos koreográfia üdítően hatott a tempóra és a színpadképre. Míg a záróünnepség kezdetén - kissé meghökkentő-megmosolyogtató módon díjazók népesítették be a színpad jobb felét, a díjátadó végére szobrokat és okleveleket szorongató alkotók tobzódtak a színpadon.
 |
| Boldog Fődíjas: Glaser Katalin Mikulás Ferenc fesztiváligazgatóval (Fotó: Dunai László) |
A KAFF-díjak nagy meglepetései közt a legnagyobb a fesztivál nagydíjasa, a FIN című diplomafilm lett, Glaser Katalin hajdani MOME hallgató alkotása, amely elvitte a Magyar Filmkritikusok díját is. No nem azért, mintha ne érdemelte volna meg a különös világképet piros pórázra felfűző alkotás az elismeréseket, egyszerűen csak jó tudni, hogy a díjak a fesztivál zsűrik elfogulatlanságáról tanúskodnak, különösen egy ilyen kissé kényes helyzetben, amikor az ország legtevékenyebb animációs stúdiója szervezi az ország nemzeti animációs mustráját. A díjak közt a legkisebb meglepetést a hetven fős gyerekzsűri döntése okozta, ők ugyanis az Edward című animációt, Bogdán Zsolt Walesi bárdok-adaptációját szerették a legjobban, ami kétségkívül értelmezi és egyszersmind kissé átértelmezi Arany János versét.
|
|
Cakó Ferenc lenyűgöző homokanimációs show-ja (Fotó: Bessenyei Katalin) |
A fesztivál életmű-díját Kovács Béla televíziós főszerkesztő vehette át, a legjobb rövidfilm az Ariadné fonala lett, a legjobb televíziós sorozat címét Annecy után most itthon is elnyerte a Log Jam, a legjobb vizsgafilm pedig Hermán Árpád kisrealista abszurdja, a Büdöske lett, az Országos Diákzsűri pedig Cakó Ferenc orwelli disztópiáját, az Arcot értékelte legtöbbre. Az immár hatodik éve a KAFF részeként megrendezett Nemzetközi Animációs Játékfilm Fesztivál ötösfogatából A montmartre-i gyilkos lett az abszolút kedvenc, az éjfekete humorú felnőtt rajzfilm lett a nemzetközi zsűri kedvence, de elnyerte a Diákzsűri nemzetközi szekciójának díját is, míg a Kells titka című ír mese Kecskemét Város díját kapta 'vigasztalásképp'. (A díjazottak teljes listája itt olvasható.) A fesztivált és a díjátadót stílszerűen Cakó Ferenc lenyűgöző homokanimációs show-jával zárta a közönség, amelyet a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar kísért.
