Richard Gere a megnyitón (fotó: Szalkai Réka)
Az amerikai sármőr másik új filmjében, az Andrew Renzi rendezte Franny-ben egy multimilliomos morfinistát alakít, amely mind a kritikusoknál, mind a nézőknél nagyobb sikert ért el, noha Gere ezt a szerepet jóval nehezebben eljátszhatónak tartotta, mint a hajléktalanét. Míg felügyelőként, egy new york-i önkéntes szervezetnek dolgozva több, mint egy évtizede számos hajléktalanszállóra bejárása van, addig mosollyal az arcán jelentette ki a Franny főhősének alakításáról: „nehezebb volt ez a szerep számomra, mivel milliárdos még sohasem voltam.” Az amerikai sztár több napot is eltöltött a cseh fürdővárosban, ez nem véletlen, hiszen már a nyitógálán is kifejtette, mennyire nagyja tartja a Karlovy Vary Filmfesztivált, ahol szerinte tényleg minden a filmekről és az alkotókról, és nem csak a vörös szőnyegen való felvonulásról szól. A harmadik Karlovy Varyban vetített filmjének, a Micsoda nő jubileumi szabadtéri vetítésén állítólag több, mint kétezer néző vett részt – a sztár személyes jelenléte miatt.
Egy másik filmes legenda, George Romero, többek között Az élőhalottak éjszakája, a Holtak hajnala, valamint a Holtak földje rendezője, a zombifilm megteremtője is Karlovy Varyban vendégeskedett, ahol az érdeklődők számára igencsak izgalmas mesterkurzust is adott. Megtudhattuk, hogy a Hoffmann meséi című fantasy-klasszikus (Michael Powell és a miskolci születésű Emeric Pressburger műve) mekkora hatással volt a veterán rendezőre, és kamaszként minden zsebpénzét arra költötte, hogy a 16 mm-es filmváltozathoz vetítőt is kölcsönözzön, így minél többször meg tudja nézni az alkotást, hiszen ekkoriban még nem volt videokazetta vagy DVD. Később már nem mindig volt bent a new york-i kölcsönzőben a film, rákapott ugyanis egy másik ifjú ember, bizonyos Martin Scorsese is. Az ilyen és hasonló történetekért is érdemes elmenni egy ilyen mesterkurzusra, hiszen a hetvenöt éves Romero ki tudja meddig tud még utazni és mesélni nekünk.
George Romero a mesterkurzuson (fotó: Szalkai Réka)
Ha hírességgel akar az ember találkozni Karlovy Varyban, elég benézni néhányszor a Pupp bárba, ahol Udo Kier vagy Jamie Dornan mellett a zárópartin még Kim Ki-duk is megfordult, aki ki tudja már, hányadik alkalommal jött el úgy egy fesztiválra, hogy sem interjút, sem mesterkurzust nem adott, viszont annál lelkesebben bulizott az esti rendezvényeken. Melyekből alaposan adatik Karlovy Varyban, néha már azt is mondaná az ember, elég a sörből vagy a kolbászból, legyen több a szakmai program. (Ez főleg összehasonlításképpen érdekes, például Rotterdammal egybevetve, ahol még a záróünnepélyen is csak pogácsa van, meg egy pohár ital, viszont annyi a szakmai esemény, hogy ha két életünk lenne, akkor sem jutunk el mindegyikre.)
Nemes Gyula és Udo Kier a Zero forgatásán (forrás: a film Facebook oldala)
A filmes programra is a sokszínűség volt a jellemző idén, valamint a keleti, kelet-európai dominancia: nemcsak az East of the west válogatásban, hanem magában a versenyszekcióban is, de ez nem biztos, hogy a fesztivál előnyére vált. Egy A-kategória hatalmas béklyó, a premier-kötelezettség szempontjából, főleg, hogy ha éppen nem Cannes, akkor Berlin és Velence, vagy akár a Sundance valószínűleg „lestoppolja” magának a jobb filmeket. Ezért is hozta létre a programigazgató Karel Och a Future Frames szekciót, ahova az ő szemében nagy jövőre esélyes fiatal filmeseket hívja meg: így jutott el a friss diplomás Színművészetis Szabó Mátyás Határ című filmjével is Karlovy Varyba. Ő ugyanis azt reméli, ezek a rendezők majd később lesznek olyan hálásak a fesztiválnak, hogy Cannes helyett Karlovy Vary kapja az első helyet a prioritási listájukon.
Jelenetfotó a Határ című filmből
Hogy ez viszonylag gyenge év volt nemcsak a keleti régió, hanem egész Európa számára a fesztivál tükrében mutatja az is, hogy mind a Kristályglóbuszt elnyerő, mind a Függetlenek Fóruma fődíjasa amerikai alkotás. Előbbi Diego Ongaro Bob and the Trees című filmje, egy massachusetti favágó mindennapos küzdelmeit dolgozza fel, kis gangsta rappel megspékelve, a főszereplő saját magát alakítja a történetben. Hasonlóan nem túl nagyot vállaló, de azt hihetetlenül meggyőzően és jól teljesítő alkotás a Független fórumon díjazott Tangerine (r.: Sean Baker). A film különlegessége nem is annyira a transzvesztiták környezetébe helyezett szerelmi háromszög sztori, hanem, hogy egy az egyben egy iphone 5-re „forgatták”, és azt kell mondani, ez csöppet sem zavaró, sőt, teljesen magával ragad miket az alkotás.
Annak ellenére, hogy a hivatalos versenyprogramban idén nem volt magyar film, aggodalomra vagy éppen szomorúságra semmi okunk nem lehet. (Sokan azt mondják, a csehek „féltékenyek” a napjainkban jobban teljesítő magyar filmekre, talán ezért is alakult ez így.) Az East of the West szekcióban két művel is képviseltette magát hazánk: Nemes Gyula Zérója nemcsak a film kísérleti jellege és történetének viszonylagos értelmezhetetlensége miatt, hanem a rendező, a magyar politikai és kulturális életre nézve is kritikus, szaftos nyilvános kijelentései miatt nagy port kavart. Ugyanakkor a filmnek ez valószínűleg csak jót tett, gondoljunk Lars von Trier „nácizós” sajtótájékoztatójára Cannes-ban, utána hetekig az egész szakma a Melankóliáról beszélt. Horváth Lili első filmes rendező pedig Szerdai gyerek című filmjével az európai és mediterrán térségbeli kritikusok Fedeora-díja után elhozta a szekció legmagasabb kitüntetésének járó 20 000 dolláros fődíjat is. Az árvaházban felnevelkedő, szinte még gyermekként anyává váló Maja életébe betekintést engedő alkotás története ugyan a huszonegyedik század elején játszódik, a filmes nyelv, elbeszélés és dialógusok szempontjából igazi utazás a nyolcvanas évekbe. A külföldi közönség mindenesetre díjazta a színész háttérrel nem rendelkező, ifjú Vecsei Kinga alakítását, és így együtt örülhetünk a stábbal ezeknek a nem mindennapi elismeréseknek.
A fesztivál idén ünnepelte félévszázados jubileumát, és a tortavágáson egyáltalán nem szomorkodott egyedül – majdnem minden vetítés teltházzal ment ugyanis. A filmkészítők, sztárok, újságírók és szakmabeliek tömege mellett hátizsákos diákok töltötték a cseh fürdőváros mozijaiban nyári vakációjuk egyik első hetét, a padlón ülve olykor több órát is vártak egy-egy filmre – Karlovy Varyban ugyanis utóbbiakkal töltik fel az előbbiek által el nem elfoglalt helyeket. Ezen kívül a fesztivál No barrier című programja által is különös figyelmet fordít a kerekesszékes látogatókra, nagyszerű érzés volt látni, ahogy minden egyes vetítésen volt legalább egy-kettő mozgássérült néző. Így a fesztivál idei kiadása, filmek minősége, tartalma ide vagy oda, valójában a hetedik művészet, és maga Karlovy Vary mindenkit magába foglaló, közös ünnepe volt.
