A portugálok alig egy órás blokkjába belefért csaknem minden, ami humor és társadalomkritika között csak megtalálható. Amikor ugyanis önmagunkat kell kifigurázni, semmi sem mehet tabuszámba, beleértve az ördögöt és az atombombát is. A sokrendezős Combat kék és piros színű hősét kék és piros színű kapszulák hatása alatt tesztelik kék és piros szemüvegkeretet viselő tudósok. A hagyományos celluloidból animált küzdelem győztesére újabb emberkísérlet vár a zöld bogyók jegyében. Színek vásári kavalkádba helyezve: Monica Correira és Patricio Duarte Mafaricójának igazi déli hevületű táncmulatságát maga az ördög zavarja meg, ám a festett marionett-társadalom legkisebbjei ízekre cincálják a gonoszt, s a bálnak maximum csak a macskajaj szabhat gátat. Hagyományos bábok is kerültek az összeállításba. Ana Aragao Cold Soupjában nem csak a leves hűl ki, hanem a hajóskapitány is, akinek Psychóba illő felesége gondosan kirúzsozza a száját, majd a tükörben felejti a tudatalattiját, miközben válogatott hazugságokkal igyekszik megőrizni a törékeny látszatharmóniát. S ha már mélységek: a Mr. Nuit (Maria Joao Clemente) részletező világa, ha nem is a kvarkokig, de legalábbis a vonalak és foltok lényegéig vezet, sőt még azon is túl, valahova a nagy Nirvánába. Ennyit tesz, ha nincs rajtunk szemüveg. Mármint a film tanulsága szerint.

Uri Kranot : Our father, our Lord
Az izraeli animátorok keze alatt nagy kérdések feszegettetnek. Gyermeki agónia és a túlvilágra történő könnyed angyali átlépés története a rafinált vonalerdőben ornamentikus díszítésekkel megvalósuló színes látomás, az Északi szél (The North Wind -- Tal Palma). Az éjszaka dilemmája: hogyan rakjuk vissza a Holdat a helyére (Ariel Leiden: Hold), a rossz álmok hagyatéka pedig a Kacsák (Uri Kranot). A meggyötört férfi kacsakatonák által végrehajtott kacsakivégzést lát álmában, napközben tehát azzal kúrálja magát, hogy megelevenedő figurákra lövöldöz a céllövöldében. A küzdelem örök, ahogy az imádságok mondandója is. A Kacsák alkotójának másik filmjében (Miatyánk, miurunk -- Our father, our Lord) homokpróféták törnek az ég felé egy hirtelen „támadt” lajtorján. Mindenki látni akarja Istent, ám csak egy maradhat, s aki a szent célért kiirtotta az összes társát, jutalmul végül csak homokba markol. Michael Rozanov kétperces Inváziója a diktátorok kicsinységét tálalja fel feketén-fehéren. Az osztott képmező felső részén fehér hadseregének tűzparancsot kiadó vezér a képernyő alsó felére pottyanva a lakatlan sziget fekete pálmafája alatt békésen pipázó ópiumszívó reggelijévé válik. A blokk végére felüdülésként pergő vonalritmust komponált Michal Levi, aki John Coltrane ritmusaira épített fel és bontott le egy teljes sematikus várost színes vonalakból.

Fanyar humor és csalhatatlan kelet-európai vidámság jellemzi a cseh animációkat. Aurel Klimt Easter-je például igazi „heccmúvi”. A celluloidból trükkösen konstruált keleti western rosszéletű hőse tornatermi lovon (kapós a Magyar Vándor!) száguld át a cseh prérin, felgyújtja maga mögött a magányosan hagyott házat, elkobozza a frissen fejt tejet, s lassú vágtában teherbe ejti az ugróiskolát játszó kislányt. Vesztét természetesen a nők okozzák, sírja pedig nem lehet más, mint egy tornatermi szekrény. A szerencsés névvel megáldott Klimt bábokat is mozgat, ha kell. Kisfilmméretű bábmusical-je, Az elvarázsolt harang, egy elefántra alkalmazott Dogville. Itt azonban mindenki megússza, a dallal küzdő katonák kibékülnek, a muzsikok nem felejtik a medvenóta végét, a macskák és a nagymama a kéményen át közlekednek, sőt még a harang is előkerül. Igaz, az ágyúnak nyoma vész… Kevert technikával készült Maria Procházkova Mumpsza, melyben az ágyfogságra ítélt kislány sajátos gyermeki humorral vezetett naplója elevenedik meg papír és textil-animációk segítségével. Gyerekjátéknak indul David Sukup Világossága (Svetlo) is, melynek bábhősei fizikatanulás helyett éber álmokat szövögetnek a tengerről, mindaddig, amíg a fénytant kissé megújítva, meg nem lékelik a villanykörtét. Szintén kísérletező szellem hatja át Václav Svankmajer munkáját, a Testet. A szerepek ugyanis felcserélődnek: az ócskavasemberek hús-vér bábúkkal tesztelik az autókat.

Boris Sima: My First rendez-Vous
Hasonló humorállandóval és kreatív kedvvel rendelkeznek az érzelmi húrokat pengető szlovák munkák is. Katarina Kerekeskova Ruhátlan szerelmesek című filmjében a szerelmi szál egy elmaradt randevú miatt búslakodó lány ruhájából fonalemberré szövődik s Iva Bittová zenéjére teljesül be a fehér falon. Vanda Raymanova viszont papírra, azaz papírba animálta a szerelmet a Két ember (About Two People) kockáin, ahol a hajtogatott emberkék mindennapjai kutyától a munkahelyi kudarcokig ívelnek. A Szerelmem, Ivana Sebestova filmje, művészi igénnyel megrajzolt török erotikus életképekbe sűrítette az érzelmeket, Boris Sima pedig Az első randevút burleszkesítette. A film hőse tíz percen keresztül üldözi engedetlen cipőit, míg a kiszemelt ara egyre mérgesebben tekint le az agyoncsókolt fotóról. A játszma vége: lábbeli-győzelem és cipő-randevú. Szintén burleszk, de ezúttal rajzolt képekkel: Vladimir Kral Double-Voice Invation A-mol-ja, ahol tisztelgésképp a százéves film előtt, karikatúraként lepereg a teljes filmtörténet a Lumierektől Freddie Kruegerig. Eggyel mélyebbre tévedve valamiféle térbe animált lételméletig juthatunk. Michal Struss (Dobozban) kockába zárt embere küzd az alakzat falaival, hogy az egyetlen négyzetnyi kijáratot elérje, ám a Tér él és irányít. Amikor a börtön falai végül leomlanak, a fogoly nem tud mit kezdeni hirtelen jött szabadságával.

Kifordított emberbelsők, azaz emberi reakciók és szorongások bukkannak fel a svéd filmkészítők lelkesített gondolataiban. Annica Malmqvist Spegeln-jében tükröt állított különböző rajzolt karakterei elé. A képmásával való titkos, bensőséges kapcsolat során a kövér sovány, a kamasz macsó, a komoly ember bohóc akar lenni. Ki itt, ki ott kutat a kiút után. A Zenedoboz (Artemida Talji’c) öreg balerinabábja ritmust vált, s vad pogózásba fog, az Under Tiden (Henrik Stensnan) ifjú párja az Idő markában vergődve, tökéletesre csiszolt mozdulatok és profin rekonstruált zajok közé bástyázva szó nélkül duzzog. Eric Zaring (En Liten Sjalvmördare) gépkislánya egyenesen a világtól készül búcsúzni, ám a szülei sírjánál elkövetett öngyilkossági kísérlet valahogy semmiképp nem akar pusztítóra fordulni. A megoldás némi kísérteti segítséggel érkezik, majd az egészről kiderül, hogy csak rossz álom volt. Nem úgy Olov Burman The Great Forrest-jének gyurma -históriája. A tipikus lúzerből kissé félresikerült Bruce Willis-utánzattá avanzsáló erdőlakó megunja a banánt és bosszút esküszik. A Hollywood-mentes valóság azonban könyörtelen: a főellenség életben marad, a főhős elbukik. 

Aurel Klimt: Az elvarázsolt harang
Ha a nyelvi akadályok, no meg az itt-ott óhatatlanul felbukkanó insiderek megakadályozták is néhol a külföldi animációk megértését, az biztos, hogy a Magyar Iparművészeti Egyetem válogatásán a hazaiak mulattak a legjobbakat. A magyar blokk animátorai ráadásul a fesztiválok kedvenc zenekaraival is bőkezűen bántak. Kiss Erzsi, Yonderboi és a Korai Öröm kísér, a talányok pedig megoldásra találnak. Kiderül, hogy a drótemberek hiába várnak a vonatra, mert a sínek elfogytak (Nyulász Melinda: Megálló), a sárga falujáróbuszt maga Rákóczi Ferenc kötötte el (Pálfi Szabolcs: A busz) és az animátor legfőbb ellensége Micky Egér (Hadházi Kata: Holmik a kofferben). Három stílusgyakorlat referál a Pulp Fiction  „borzalmas viccére”. Ki az idővel (Matievics Éva), ki a hellyel (Magyarósi Éva) manipulálja Uma Thurman és John Travolta párbeszédét. A viccet nem csak ők értik. Riedl Katalin hagyományos animációinkat idéző Tündérkék című filmjében a macskaarcú és a madárfejű öregasszony addig gyilkolja egymás kedvenceit, míg az állatkereskedő tengerparti nyaralásra nem válthatja a küzdelem árát. Nádas Tibor (Hogyan repüljünk) pedig a végére megtanítja repülni a „kiskakast”, aki akárcsak Mehemed, nem tudta, hogy a tehénhez érni igazán veszélyes. Viszont célravezető.