Kezdünk visszatáncolni a prűdériába

Radnay Csilla: Ismertük egymást korábbról, de nem dolgoztunk együtt még soha. Lehel adott volt az Orsi fejében, dolgoztak korábban is együtt. És tulajdonképpen a Lehelhez keresett az Orsi női szereplőt. És akkor jöttünk mi nők, álltunk sorba a Lehelhez.

Kovács Lehel: Itt volt amúgy a Thaliában casting, amit itt szétbombáznak mögöttünk.

Előzetesen sokszor elhangzott a filmről az a szó, hogy tabudöntögető. Szerintetek is az lett?

R.Cs.: Sokat gondolkodtam ezen az elmúlt időben, hogy vajon én miért nem érzem ezt akkora durva tabunak. A színház és a film világa sokkal liberálisabb közeg, sok szempontból vizsgáljuk az emberi természetet, a kapcsolatokat, a szerelmet. De el tudom képzelni, hogy hogy egy olyan ember számára, aki nem ebben a mélyanalízisben tölti a mindennapjait, felszabadító, hogy erről szó esik.

Radnay Csilla / Fotó: Valuska Gábor

Közben csöng a telefon, Nagypál Orsi hívja.

R.Cs.: Úristen már hív is az Orsi, hogy rosszat mondok.

K.L.: Nemrég szerepeltem volna egy reklámban és akkor jelent meg a film előzetese, ez a cég pedig olyan konzervatív volt, hogy kihátrált ebből a szerződésből. Egyrészt Orsi személyére mindenki kíváncsi a szakmában és izgatottan várják a filmet, ehhez képest azzal szembesültem, hogy valaki megrémül a szexualitás témájától. Ráadásul ez nem egy softpornó, nem az Emanuelle 2-t forgattuk le, hanem egy párkapcsolati dramedyt.

R.Cs.: Inkább abból a szempontból tabudöntögető, hogy merünk-e beszélni egyáltalán a dolgainkról, nem csak feltétlenül a kapcsolatokról, hanem hogy a legalapvetőbb szükségleteinket, igényeinket, félelmeinket egyáltalán nevén merjük-e nevezni.

Miért ekkora tabu ez?

K.L.: Nem feltétlenül vagyunk már annyira konzervatívak, csak ennek a cégnek más volt a profilja. Másképp gondolkodik arról, hogy mit jelent a család és a párkapcsolat.

R.Cs.: Közéletileg amúgy is kezdünk visszatáncolni a prűdériába és a képmutató attitűdbe, ami azért elég ijesztő. Ilyen téren elképzelhetőek még konfliktusok.

Megfigyeltetek a másikban valami furcsa szokást a forgatás alatt? Valamilyen apróságot, amivel a film is tele van?

R.Cs.: Nem egy ilyen heppes csávónak ismertem meg a Lehelt, inkább iszonyú profi volt, sokszor jó volt rá támaszkodni.

K.L.: Sokat viccelődtünk dolgokkal, amikor én elkezdtem poénkodni a magasságommal, akkor ő az állát emlegette fel. Ez egy sarkalatos pont lett, de heppjeink nem voltak, szerencsétlen is lenne a munkában.

Kovács Lehel

Az előzetes hírekhez képest, meglepően kevés volt a filmben a meztelenség. Könnyen meg tudtátok beszélni, hogy mi a számotokra elfogadható mennyiség?

K.L.: Olyan nem volt, hogy mi többet akartunk volna, ez biztos. Abban partner volt az Orsi, hogy amikor azt mondtuk, hogy nem szeretném, akkor nyitott volt a változtatásra.

És ezt a majdnem meztelenséget melyikőtök viselte rosszabbul?

R.Cs.: Egyértelműen én, Orsival előtte hosszan egyeztettem és milliméterre pontosan kitaláltuk, hogy mit és hogyan mutassunk meg. Azt gondoltam, hogy lehetnek olyan következményei, amiket nem szeretnék vállalni, ráadásul szerintem és az Orsi szerint sem ez volt a lényeg, hogy látszódik-e belőlem több, anélkül is működik.

K.L.: Filmen nem, de színházban meztelenkedtem már. Amikor túl vagy rajta, rájössz, hogy inkább a nézőt ejti zavarba. Egyszer le kellett vetkőznöm egy előadásban, a Nyitva forgatásán pedig odajött hozzám egy srác, hogy be kell vallania, hogy én okoztam a legnagyobb színházi traumáját, mert az anyja elvitte egy előadásra, ahol az első sorban, meztelenül álltam előtte. Azt mondta, hogy utána nem akart színházba menni egy ideig. Ilyen értelemben nem mindig érjük el a megfelelő hatást, amit akarunk.

Orsi nagyon sok filmet nézett anyaggyűjtés közben, nektek van kedvencetek ebben a romantikus dramedy műfajban?

K.L.: A feleségem miatt nézek több romantikus vígjátékot, nekem elég lenne kicsit kevesebb, nem kellene például minden karácsonykor megnézni az Igazából szerelmet. Elhangzottak jó példák, Orsi a Take This Waltz-ot ajánlotta, hogy nézzük meg. Romantikus vígjátéknál fontos, hogy szeresd, hogy egy kicsit esetlen legyen a karakter. Az, hogy a Sztárom a páromban Hugh Grant egy esetlen kisember és ott van mellette ez az istennő, szerintem egy jó kombó. Mint nálunk. Itt vagy te, az istennő, és itt vagyok én.

Igazi swinger klubban forgattatok, mennyire feszélyezett titeket a hely?

K.L.: Először körbenézel, megnézed, hogy az a lyuk ott vajon mire lehet, miért ilyen furcsa alakú ez a bézs kanapé, vajon hogyan ülnek rajta, ilyeneken gondolkodsz. Aztán elengeded, mert igazából nincs nagy különbség egy swinger klub és egy óriási polgári lakás között, csak van egy rúd, meg lyukak a falakon.

Csilla igaz, hogy úszás tudásodat is fel kellett frissíteni a film kedvéért?

R.Cs.: Igen, én csak mellúszó voltam, azt is mamiban csináltam, úgy, hogy a fejed végig kint van. Volt egy traumatikus élményem gyerekkoromban, az úszásoktató kihúzott a vízből, mert azt hitte, hogy fuldoklom, pedig nem. Annyira szégyelltem magam, hogy inkább nem erőltettem többet, úgyhogy amikor Orsi mondta, hogy a gyorsúszást szépen kéne abszolválni, nagyjából 1 hónap alatt megtanultam.

Lehel, neked meg kellett valamit tanulni a forgatásra?

K.L.: A Kincsemnél meg kellett tanulnom valamennyire lovagolni, ez volt a legextrémebb. Itt nem kellett semmit, az urológiával nem kellett részletesen foglalkoznom, de voltunk urológusnál, megnéztem hogy veszi fel a kesztyűt, hogy zajlik egy ilyen vizsgálat, de nyilván nem töltöttem el két hetet náluk, nem volt rá szükség. Egy másik szerepért voltam már boncoláson is.

R.Cs.: Nagyon szeretek hangszereken játszani, egy időben elkezdtem csellózni és pont abban az időszakban csináltuk a Vérnászt Székesfehérváron Horváth Csabával. Megkérdezte tőlem, hogy nem tudok-e véletlenül csellózni, mondtam, hogy pont most tanulom, erre átküldött egy elképesztően virtuóz darabot, nem is tudtam vele mit kezdeni. Kiegyeztünk egy egyszerű altatóban.

Van olyan sorozat, amit úgy daráltok, ahogy a sorozatbeli karakteretek?

R.Cs.: Az elmúlt időszakban nagyjából 20 sorozatot ledaráltam. Amit nagyon szerettem az a Mozart in the Jungle volt, imádtam.

K.L.: A feleségemmel a legviccesebb sorozat daránk a Született feleségek összes évada volt. Rábeszélt, én meg mondtam hogy oké, de mindig hozok fehérbort, mert abban állandóan isznak. Mindig ülnek, gazdagok, jókedvűek és isszák a bort. De a kedvencem nyilván a Breaking Bad, amit szintén együtt néztünk végig, egyedül meg ezeket a Marvel sorozatokat nézem, a Daredevil például csodálatos.

A beszélgetésnek ezen a pontján csatlakozik hozzánk Nagypál Orsi is.

Orsi, hogy emlékszel, volt Csillának vagy Lehelnek valami furcsa szokása a forgatáson?

Nagypál Orsi: Lehel például nagyon szeretett reggel 6-kor sörözni velem. Éjszakai forgatás után, kel fel a nap, állunk egy benzinkúton és sörözünk.

K.L.: Ez egy jó szokás, tovább is adtam.

N.O.: Egy forgatás eleve nagyon nehéz, fel vagy pörögve, fel kell magadban tolni az adrenalint. És egyszer csak vége van, feljön a nap, és akkor hirtelen menjél haza és aludjál gyorsan, mert mindjárt jönnöd is kell vissza. Nehéz egy ilyen felfokozott állapotból hazamenni aludni.

Nagypál Orsi

Melyik jelenet volt nektek a legnehezebb?

R.Cs.: Egész nap a medencében lenni, nagyon fáztam.

K.L.: Nekem se volt könnyű a vörös szobában, jó? (Kovács Lehel három nővel szeretkezik álmában - a szerk.) Tényleg nem volt az. A legnehezebb azt hiszem azért mégiscsak a buszozás volt, meg az eső.

Csilla neked milyen szépen körbeért a kapcsolatod Péterfy Borival – a Vénusz átvonulás című kisfilmben majdnem összejöttetek, de most végre tényleg sikerült.

R.Cs.: Csak sikerült összehozni! Érdekes, hogy közben nem merült fel, nem is tudom miért nem jutott eszünkbe. Sok éven át húztuk. Egy társulatban voltunk a Nemzetiben, de csak érintőlegesen dolgoztunk együtt.

Csilla, te viszonylag későn kezdtél bele a filmezésbe, tudatosan vagy csak így alakult?

R.Cs.: Van egy durva ellenérzésem a castingokkal kapcsolatban, most már talán jobban kezelem őket. Volt egy-két nagyon megalázó és rossz élményem a pályám elején, és akkor azt gondoltam, hogy tök feleslegesen teszem ki magam ennek, úgysem fog sikerülni. Ezzel nagyjából kiírtam magam abból a körből, amiben gondolkodni érdemes.

N.O.: Igen, ezt utólag összeraktuk, én sem értettem, hogy miért nem láttuk többet Csillát tévében vagy filmben. Kiderült, hogy nem ment el castingokra.

Lehet egy film készítését egy párkapcsolat működéséhez, egy házassághoz hasonlítani? A dráma, a boldogság, a szenvedés és a feszültség?

K.L.: Remélem, hogy nem.

N.O.: Szerintem nem, a párkapcsolatokban mindig az elején van az az elképesztő fellángolás, a legsúlyosabb eufórikus állapot, amikor tényleg minden a másikról szól. Nálunk ez kb a forgatásnak felel meg, de az meg már bőven a közepe a folyamatnak, odáig viszont eleve nehéz eljutni. Bizonyos szakasza az utómunkának tud olyan lenni, mint egy ilyen nyögvenyelős kapcsolat. Amikor már minden idegesít a másikban, nem is maga a vágás, hanem a technikai kínlódás. Richard Curtis (Igazából szerelem) mondta, hogy a különbség aközött, hogy van egy jó filmötleted és hogy már bemutatják a moziban, ugyanakkora, mint amikor meglátsz egy buliban egy gyönyörű nőt és szemeztek, a másik oldalon meg már a harmadik gyerekedet szüli a kórházban és fogod a kezét. Ekkora rohadt nagy út ez.

K.L.: Azzal a különbséggel, hogy mi például nagyon hamar eltűnünk a forgatásról. Nekünk hirtelen van vége, eltelik egy év a forgatás után, és aztán itt ülünk az interjún. Inkább szeretői viszonyban vagyunk.

R.Cs.: Mintha lenne valakid egy hónapig, elmennétek nyaralni együtt és ennyi. És néha eszedbe jut, hogy az dejó volt.

Ismerősök maradtok Facebookon.

K.L.: Már látod, hogy gyerekei vannak, új pasija, igen ez ilyen.

Fotók: Valuska Gábor