A brit Rose Glass-t 2019-ben, első nagyjátékfilmjével rögtön a szigetország egyik legígéretesebb tehetségének kiáltották ki, számos díj és elismerés mellett két BAFTA-jelölést is besöpört. A Megszállott megváltás (Saint Maud) című pszichológiai horrorja egy fiatal és magányos ápolónőt követ, akit szép lassan felemészt a vallási fanatizmus, miközben megszállottan igyekszik a hedonista páciense testét és lelkét is megmenteni. Szexuális szorongás és vallási őrület megfűszerezve egy-egy jól időzített jumpscare finomsággal és az A24-filmek esztétikájával – Rose Glass filmje üde színfolt az utóbbi évek (azóta is egyre izgalmasabb) horror-palettáján.

 
Megszállott megváltás (Saint Maud)

Második nekifutásra Glass nagy adag nosztalgiát és szteroidot kevert a koktélba és a Kivérző szerelemmel (Love Lies Bleeding) visszaugrott bő harminc évet, hogy a vérben és izzadtságban tocsogó amerikai semmi közepén elmesélje két nő szerelmének születését, és annak brutális következményeit. A vallási fanatizmust megszállott testépítésre, a szende ápolót muszklis szépségre és egy láncdohányos véznára cserélte, de kedvelt témái, a nők szexualitása és misztikuma így is visszaköszönnek.

Lou (Kristen Stewart) szürke hétköznapjait a piszkos kisváros konditermének igazgatása és az egyre abúzívabb házasságban élő nővére (Jena Malone) pátyolgatása tölti ki. Villámcsapásként érkezik az életébe Jackie (Katy O’Brian), aki épp Las Vegasba tart egy amatőr testépítőversenyre. A két nő közt azonnal izzani kezd a levegő, és közös lendülettel, valamint egy nagy adag, Kelet-Európából importált szteroiddal gyúrnak rá egy utolsó réteget Jackie izmaira a nagy megmérettetés előtt. De amikor Lou nővére kórházba kerül, a páros olyan erőszaklavinát indít el, amibe már a helyi kiskirály, aki nem mellesleg Lou apja (Ed Harris), sem hagyhat figyelmen kívül.


Katy O’Brian és Kristen Stewart a filmben

Körbenézve az elmúlt évek film- és sorozattermésén úgy tűnik, egyelőre nem csitul a ‘80-as évek mánia. Persze nem csak mozgóképen elevenedik fel újra és újra ez az időszak, a zene-, videójáték- és divatipar is bőségesen merít a neonfényes-szintipopos esztétikából, filmen mégis szembetűnőbb ez a hullám, mert a külsőségek mellett a témaválasztásban, a műfajok ötvözésében és hangnemben is erősen tetten érhető az évtized hatása. És hogy mit hiányolhatnak az alkotók a jelenből, amit a ‘80-as évektől megkapnak? Talán az erőszak kontroll nélküli ábrázolását (Drive Gázt!), a kendőzetlen szexet (Everybody Wants Some), esetleg a klasszikus slasherek gigantikus vérfürdőjét (Mandy), a 8-bites videojáték stílusát (Ready Player One), a vicces hajakat, harsány mintákat és non-stop szintetizátort (Stranger Things), vagy hogy legyen bármilyen röhejes egy téma, akkor is film készülhet belőle (Kokainmedve).

Rose Glass filmje minden szempontból beleillik a listába: az erotikus thriller, a gore-horror és a bosszúfilm műfaját keveri, korhatárosan szexi, úgy gyúrnak benne, ahogy Schwarzenegger tette fénykorában, véres és erőszakos, van benne fantasztikus elem és családi dráma is, de sosem veszi magát túl komolyan. Ez egy filmre vitt ponyvaregény, ami mindig tudja, mikor kell valami bizarr furcsasággal kikacsintani a nézőre – mint a parádésan gusztustalan parókát viselő Ed Harris és az ő óriás lárvái, vagy a Lou-t megszállottan követő Daisy (Anna Baryshnikov) csendes ámokfutása. A leleményesség a formai megoldásokban is folytatódik a sportot és szexet zenére összemosó videoklipes montázsokkal, vagy a szteroidok hatására rohamosan növekvő izmok hanghatásaival, amikre külön érdemes odafigyelni.


Ed Harris a filmben

A Twilight-sorozat egykori tinisztárja az elmúlt években sikeresen túllépett a faarcú vámpírlány skatulyán, és ma már kortárs szerzői filmesek (Olivier Assayas, David Cronenberg, Pablo Larraín) aktuális múzsájaként gondolunk rá, de jó látni, hogy szívesen veti magát bele műfaji filmes szerepekbe is. A maga sajátosan habogó, ideges, mégis érzéki játékát mindig jó nézni, A Mandalóriból ismert, kigyúrva is bűbájos Katy O’Brian pedig hű partnere, de a parókás Ed Harris is láthatóan élvezettel bújik bele az elnagyolt főgonosz hálóköntösébe. Glass forgatókönyvének egyik legizgalmasabb eleme, ahogy a két lány erőviszonyai fokozatosan megváltoznak: a muszklis lány az izmai rohamos növekedése ellenére mentálisan egyre gyengébb lesz, és a nyeszlett Lounak kell lelkileg megerősödnie, hogy megmentse a szerelmét. A Kivérző szerelemben a „gyengébbik nem" fogalma teljesen értelmét veszti, ebben a történetben a konfliktus katalizátorai és megoldói is kőkemény, vagány csajok, akik ráadásul egymásba szerelmesek.


A
Kivérző szerelem július 18-tól látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában.