Filmhu: A Miskolci Egyetem filozófia szakáról hogyan jutottál el a filmezéshez?
Kristóf György: Ott jártam gimibe is, és már akkor dolgoztam az Észak-Magyarországnak, nyertem pár diákújságírói pályázatot. Az újságírás tetszett, innen biztos volt, hogy bölcsészkarra megyek tovább. Akkor még nem tudtam, hogy mivel akarok foglalkozni, a filozófia izgalmasnak tűnt, de biztos volt, hogy csak átmeneti állomás lesz, és így is lett. A film nagyon későn jött az életembe, 18 éves koromig nem is nagyon néztem semmit. Az egyetemen sok filmes kurzust hallgattam, Bódy Gábor, a neves rendező unokaöccse is tanított. Olyanokat néztünk, mint Bergman vagy Tarkovszkij. A FAMU-n később nem csak a szerzői, de a hollywoodi iskolát is el lehetett tanulni. Vera Chytilová is tanított, de nincsenek referenciafilmjei az Outnak, a tudatalattimból jön.
Filmhu: A film nyitó képe egy felvétel a víz alól, egy halászhálóból fényképezve. Pohárnok Gergely operatőr ugyanezt a stílust használta Pálfi György Hukkléjában: ott is gyakran kezdett egy jelenetet valami zavarbaejtő közelivel a szokásos establishing shot helyett. Ilyenkor a néző azt sem tudja, mit lát, mintha egy experimentális filmet néznénk.
K.Gy.: Csak a vágószobában dőlt el, hogy ez lesz a nyitókép. Amikor a hajón forgattunk, kitaláltuk, hogy tegyünk GoPro-t a hálóba. Két percig bírta, aztán meghalt a nyomástól.
Filmhu: Ez a stílus végigkíséri a filmet, például egy másik alkalommal egy teherautó rakterének tetejére vágsz egy jelenet elején, máskor pedig csak egy későbbi totál mutatja meg, miről is beszélt a főhős.
K.Gy.: Sokat improvizáltunk. Nem sztoriboardoztunk, nem volt snittlista, hanem a helyszínen találtuk ki, hogy mit veszünk fel. Volt egy előzetes vizuális koncepciónk, de több idő és pénz kellett volna, hogy azt végigvigyük. Eredetileg a főhős nem csak a családja életéből, de a film képkeretéből is kiszorult volna, és vissza kellett küzdenie magát. A vágás során is alakult a történet, sokat rövidítettünk.
Filmhu: Pohárnok Gergely hogyan került a projektbe?
K.Gy.: Ő csinálta annak idején a Pinprick trailerét, én pedig a castingot. Azért volt rá szükségünk, mert nagyon rugalmas, tud kevés lámpával is forgatni. Folyton utaztunk és gyorsan forgattunk.
Filmhu: A történet személyes tapasztalataidból született?
K.Gy.: Kassai vagyok, de Miskolcon, Pesten, majd Prágában tanultam, és Rigában éltem, amikor elkezdtük írni a könyvet. A külföldön való életről akartam mesélni. A saját korosztályom helyett jobbnak láttam egy idősebb generációból választani főhőst. Sokat merítettünk hírekből is, az is megtörtént eset például, amikor egy tévéműsorban megmutatnak egy fül nélkül született nyulat, de még az adás előtt a kameraman véletlenül rálép és kinyírja. A nyulat egyben metaforának is szántam, egy beteljesítetlen életet jelképez.
Filmhu: A hal motívuma is visszatér a filmben.
K.Gy.: Nekem inkább a horgászás motívuma fontos. Amikor a szlovákiai magyar főhős elveszíti Lettországban a munkáját, nem megy haza, nem keres új állást, hanem nekiáll horgászni, amivel elég irreális ötlet pénzt csinálni. Ez egyfajta dac a rendszer ellen. Lázadás, harc.
Filmhu: Ugyanilyen lehetetlen küldetés volt megcsinálnod ezt a filmet?
K.Gy.: Egy másfél oldalas szinopszisban ez még nincs benne, de idővel összenőtt a harcunk a főhőssel. Öt éven át csináltam a filmet, ami közben meghalt Lovas Nándi és Réti Peti, leállt a Mirage.
Filmhu: Hogyan változott a történet?
K.Gy.: Például kevésbé depresszív a vége, mint a korai draftokban, nem olyan tipikusan kelet-európai. A jelenlegi befejezés sokkal nyitottabb az interpretációra. Egyesek szerint ez egy megérkezés-történet, mások szerint a teljes elidegenedésé. Szerintem az előbbi.
A film elkészültéről kérdeztünk a producertől, Pusztai Ferenctől is.
Filmhu: Hogyan lett ez a film magyar-szlovák-cseh-lett koprodukció?
Pusztai Ferenc: A szlovák filmalaptól indult a projekt, és később szállt be a Magyar Nemzeti Filmalap, támogatták a forgatókönyv-fejlesztést, az előkészítést és a gyártást is. Ezután kaptunk támogatást a cseh filmalaptól, a lettek pedig az ottani forgatással járó adóvisszatérítéssel váltak ko-producerré. Készültek európai koprodukciók az elmúlt években, de szerintem ritka az ilyen mozi, amiben az összes résztvevő ország képviselteti magát a film szinte minden szegmensében, megjelenik a nyelvük, a kultúrájuk és a színészeik is.
Filmhu:Magyar oldalról tehát ez egy kisebbségi koprodukció.
P.F.: Igen, pedig a legfontosabb posztokat magyarok töltik be: a rendező, Kristóf György szlovákiai magyar, a főszereplő Terhes Sándor, az operatőr Pohárnok Gergely, a társforgatókönyvírók (Horváth Eszter, Papp Gábor) is magyarok, és a Filmalap forgatókönyv-fejlesztő stábja is sokat segített. Jópár jelenet itthon forgott. Én a Mirage leállásakor vettem át a projektet Taschler Anditól, de már korábban ismertem Kristóf Gyurit és ezt a könyvet a Midpoint nemzetközi forgatókönyvfejlesztő programról.
Filmhu:Nehéz Magyarországon koprodukciót készíteni? A legtöbb Filmalapos mozi csak magyar pénzből készül.
P.F.:A Filmalap már sokszor bizonyította, hogy hajlandó alkalmazkodni a szakma igényeihez, folyamatosan fejlesztik a rendszerüket. A szándék megvan a részükről, hogy kisebbségi koprodukciókat is támogassanak, de a producereknek egyelőre nehezebb ilyennel pályázni. Tény viszont, hogy a Filmalap első éveiben mi, producerek se nagyon vittünk koprodukciókat. Bízom benne, hogy ebben változni fog a Filmalap, és létrehoznak egy külön pályázati rendszert a kisebbségi koprodukcióknak. Az európai koprodukciós színtér a reciprocitás elve szerint működik, azaz ha kevés támogatást adunk külföldi filmalapok által elindított filmekre, akkor mi is keveset fogunk kapni.
Fotó: Poszonyi Janka, Vertigo Media
