A statisztikák alapján kijelenthető, hogy átlagosan napi két alkotást, öt nap alatt tizet nézett meg egy átlagos fesztiválozó, a film.hu tudósítója pedig pontosan kétszer több film alapján igyekszik véleményt formálni a 41. Karlovy Vary Filmfesztivál első napjairól. A szám annál inkább figyelemreméltó, hogy az idő továbbra is csodálatos, s mely a legelvakultabb embert is korzózásra ösztönzi, s ha egyszer az ember ráun a sörre, kolbászra és knédlire, a város számtalan utcai placcal is megáldott étterme, tavernája, kiskocsmája variálja a nemzeti és nemzetközi konyha ínyencségeit, az enyhén növekvő árak ellenére továbbra is elfogadható összegért.
Ha pedig valaki mégis inkább moziról mozira rohan, felüdülésre, s változatosságra ott is találhat – s ezzel nem a légkondicionálásra célzok. Az eltelt napokon nem volt olyan előadás, amely ne ment volna teltházzal, ráadásul a Fesztiválpalota termeiben például idén már nem is engedik a földre ülni a jeggyel nem rendelkezőket, több tucat kitartóan várakozó diák marad hoppon egy-egy film előtt. Igaz ez még az éjfélkor kezdődő előadásokra is, s ha figyelembe vesszük, hogy már reggel hétkor sor kígyózik a nyolckor nyitó jegypénztárak előtt, akkor bátran kijelenthető, hogy a filmek bármekkora áldozatot megérnek a mozizni vágyók számára.
 |
| Szép kiállítású, ragyogó munka Jan Hrebejk: Beauty in Trouble / Kráska v nesnázích |
Jó filmből pedig akad szép számmal. Mindjárt érdemes megemlíteni a cseh filmeket, melyek évről évre képesek meglepetéssel szolgálni, s a cseh fesztiválvárosban döbben rá az ember arra, hogy milyen kevés cseh film jut el a magyar mozikba, pedig volna mit megmutatni – s itt nem csak az ismert alkotók (Hrebejk, Svankmajer, Zelenka) filmjeire célzok. A Bakter blues (Rail Yard Blues / Ještě žiju s věšákem, plácačkou a čepicí) című filmet a szakma egyenesen az elmúlt évek legeredetibb filmjének titulálja. Ezzel nyilván nem az alkotás témájára utalnak a dicsérő szavak, hiszen az elsőfilmes rendezőpáros (Pavel Göbl, Roman Švejda) egy vasútállomás bolondos hétköznapjairól mesél, mely azért rögtön az ember eszébe juttatja a csehszlovák filmgyártás gyöngyszemét, a Szigorúan ellenőrzött vonatokat. A feldolgozás viszont valóban más, s ugyan az egyéni íz nem vitatható, klasszikusról semmi esetre sem beszélhetünk. Az egyes karakterek körülbelül azonos hangsúlyú szerepekben bizonyíthatják komikusi képességeiket, s ad(hat)nak tanúbizonyságot a szarkasztikus cseh humorról. S bár Tapicska forgalmistáról és Milosról csakúgy le kell mondanunk, mint arról a bizonyos pecsétről, helyzetkomikum és néhány remek szójáték itt is akad. A film leginkább az Üvegtigris-t juttatja az ember eszébe: fregmentumokból építkezik, az egyes jelenetek nem szükségszerűen kapcsolódnak egymáshoz, hacsak a szereplők által nem. Néhány merész kameramozgás és beállítás is igyekszik a hagyományos formával szembemenni, ám az összkép nem ad annyira markáns, eredeti produktumot, mint amit előzetesen várt volna az ember.
Jan Hrebejk új filmje a Szépség bajban (Beauty in Trouble / Kráska v nesnázích) világpremierként a versenyszekcióban kapott helyet, s a Grand Hotelban megtartott vetítésen szó szerint még a csilláron is lógtak. A film maga szép kiállítású, ragyogó munka, mely kissé esetlen lezárásával, s a patetikus jeleneteivel ront a kitűnő osztályzatán – mindezek kissé sekélyesítik a mondanivaló mélységeit. Igaz, Toszkána varázslatos tájai, szőlőtőkéi, zöld dombjai önmagában is hatásosak, e gyönyörű táj szépségének kiaknázása miatt nem feddhető meg a direktor. A történet a Csehországot elöntő árvíz híradóból kölcsönzött képeivel kezdődik, melynek következményeit nyögi a kétgyermekes család és a velük élő anyós. A férfi autólopásokkal igyekszik a nehézségekből kiutat találni, miközben a feleség a gyerekek nevelése mellett a széteső családot igyekszik pályára állítani. Kapcsolatuk klasszikus se veled, se nélküled drámavonalon halad, melyet nehezít, hogy az autólopásba belebukó férj börtönbe kerül, az anyjához költöző nő és gyerekei pedig nem képesek kijönni annak pióca élettársával. A nyugalomra és kiszámítható életre vágyó asszony a szembesítésen megismerkedik férje egyik „áldozatával“, aki nemcsak az autóját kapja vissza, de a tolvaj feleségét is meghódítja megnyerő stílusával. A toszkánai táj pedig feledteti a nővel a dohos-penészes falakat, a nélkülözést, a stresszt – csak éppen a szeretett férfit nem.
Hrebejk filmje egyszerre beszél számos társadalmi problémáról, ám többségük megmarad az említés szintjén, a rendező pedig inkább a címszereplő középkorú hölgyre koncentrál. Rajta keresztül elsősorban a gyereküket egyedül nevelő asszonyok életére, nehézségeikre fókuszál a történet, s bár Hrebejk néhányszor a stilizálás kedvéért eléggé szélsőségekben gondolkozik, nagyon is emberi és valós a vásznon kibontakozó dráma. Lehet-e a gyerekek jövőjét kockáztatni egy szerelemért, mely nélkülözést, lemondásokat, kompromisszumokat igényel, s kiszolgáltatottsággal jár, vagy válassza inkább a kényelmet és biztonságot, ám mondjon le a szerelem lehetőségéről? Hrebejk plasztikus képei nem adnak egyértelmű választ, bár a lezáratlanságot szemmel láthatóan inkább értékelte a közönség, így a film jelenleg 919 szavazattal és 1,24-es átlaggal (1-es a legjobb 4-es a legrosszabb) vezeti a közönségszavazást.
 |
| Szereti a közönség a filmet, különösen a múltban játszódó részeit Hajdu Szabolcs: Fehér tenyér |
Azt a közönségszavazásban az összes a fesztiválon vetítésre kerülő film részt vesz. Így fordulhat elő az, hogy a mindenféle versenyen kívül bemutatott Andy Garcia rendezés, az Elveszett város (Lost City) a negyedik, s a John Huston retrospektívból a Prizzik becsülete, A Sierra Madre kincse, és Az ember, aki király akart lenni is az élmezőnyben található. A következetesség mindenesetre méltányolandó, annál is inkább, mert a ragyogó Huston-filmek minden figyelmet megérdemelnek. Az alkotások kapcsán a legendás rendező fia, Danny Huston érkezett Karlovy Varyba, aki a ragyogó pályáról és Huston magánéletéről egyaránt beszélt.
A közönségszavazás kapcsán említendő a magyar kontingens szereplése is. A Friss levegő, a Taxidermia, és a Fehér tenyér is szerepel a fesztivál programján. A helyi sajtó a minap több oldalt szentelt a magyar filmeknek, kiemelve a fiatalok egyéni látásmódját, valamint méltatva az eddigi fesztiválszerepléseiket is. Kocsis Ágnes filmje a Variety kritikusainak szekciójába kapott meghívást, s az eddig bemutatott filmeket látva bátran állítható, hogy a válogatás egyik legjobb darabja. A Taxidermiá-t a sajtó számára fenntartott videószobában állandóan látom vetíteni, ami jól jelzi, hogy a hivatalos vetítésre el nem jutott kritikusok is igyekeznek megtekinteni a filmet. A közönség egyelőre Pálfi György filmjét találta a legjobbnak a három film közül, ám a Fehér tenyér is roppant népszerű. Hajdu Szabolcs örömmel és lelkesen ecsetelte, hogy mint eddig mindenhol, itt is szereti a közönség a filmet, különösen annak múltban játszódó részeit, s a vele való beszélgetés ismét rádöbbentett arra, milyen nagy erény a munkához való alázat és szerénység, mely annyira jellemzi Szabolcsot. Számos fesztivál(díj), felhajtás, Cannes és Filmszemle után is.
Bár Luc Besson nem teszi tiszteletét a fesztiválon, filmjét bemutatták, ám mellette görög zombifilmről, izgalmas skandináv alkotásokról, iráni focifilmről és Werner Herzog legújabb utazásáról is beszámolunk legközelebb.
