5. Horváth Zorka (Külön falka)
Gyerekként színészkedni még úgy sem könnyű, ha valaki hivatásosan csinálja, hát még akkor milyen nehéz lehet, ha valaki amatőrként ugrik be egy főszerepre. Horváth Zorkának ugyan nem idegen a szereplés, ugyanis rengeteget táncol, de Kis Hajni első nagyjátékfilmje volt a legelső filmes munkája, és egyből a mélyvízben találta magát 11 évesen. A rendező önéletrajzi ihletésű filmjében egy vadóc, félárva kislányt alakít, aki közel kerül rég látott, börtönviselt apjához. A férfit szintén egy amatőr, Dietz Gusztáv játssza, aki zsigeri erejével vibráló ellenpontja a tinédzserkor előtt álló, önmagát kereső lánynak. Ez a két ellentétes karakter olyan energiát teremt, amire ritkán látunk példát. Zorka a forgatásról ebben az interjúban mesélt nekünk, a rendező pedig itt emlékezett vissza a közös munkára. (HZS)
4. Gombó Viola Lotti (Becsúszó szerelem)
Rég tapasztaltunk olyat, hogy valaki ilyen lendülettel és természetességgel robbanjon be a vászonra, mint Gombó Viola Lotti első filmes főszerepében. Az árvaházból szökött, állapotos Lüszi béranyaként egy rasszista fociultrával kénytelen egy fedél alá költözni. Könnyedén lehetne a néző sajnálatának tárgya, ő viszont egy percig sem szimpla áldozatként formálja meg, hanem karakánsággal és szerethető humorral igazán talpraesetté teszi a nehéz körülmények közül jövő kamaszlányt. Az SZFE-n idén végzett színésznő rendkívül hiteles alakítást nyújt (az alapos felkészüléséről itt mesélt nekünk), és könnyedén elboldogul nagyobb tapasztalattal rendelkező partnere, Ötvös András mellett is a romantikus komédiában. Bízunk benne, hogy egy szép filmes karrier kezdetének lehettünk a tanúi. (HB)
3. Rainer-Micsinyei Nóra (A legjobb dolgokon bőgni kell)
Különleges, egyedi humorral megáldott színésznő, aki a rengeteg kisfilm után végre egy nagyjátékfilm főszerepében is bebizonyította, milyen sokoldalú tud lenni. Rainer-Micsinyei Nóra Grosan Cristina társírójaként a saját és barátai élményei alapján formálta meg a kapunyitási pánikban szenvedő, harmincéves Maját, akit egy régi barátnője és egy távoli rokon hullája terel a helyes útra, egyetlen éjszaka alatt. Nóra humora most is parádés, tökéletesen időzített mondatai és gesztusai mindig nagyon viccesek, de a szerep jóval drámaibb, mint a korábbi munkái, és láthatóan élvezettel egyensúlyozott a komolyság és a könnyedség határán. Maja sodródása a társadalom elvárásai és a vágyai között a harmincasok életének dilemmáit tárja elénk, éppen annyi szomorúsággal, kétséggel és abszurditással, ahogy az a valóságban történik. Nóra és Cristina ősszel a Filmhu podcastben vendégeskedett. (PJ)
2. Zsigmond Emőke (Nagykarácsony)
Végre nekünk is van már egy igazi karácsonyi filmünk, szerelemmel, zenével, mosolygós arcokkal és minden olyan ünnepi dologgal, amit bármikor máskor giccsesnek tartunk, de karácsonykor szomjazzuk. Egy ilyen karácsonyi csoda Zsigmond Emőke is, akinek vakító, égkék színű szeme is elég lenne ahhoz, hogy meghódítson minket. A Nagykarácsonyban egy kedvesen optimista tanítónőt alakít, akinek áldozatos munkáját a rosszindulatú szülők sem tudják megakadályozni, közben pedig még arra is megtanítja a válságba került főhős tűzoltót, meg persze minket is, hogy hogyan győzzük le félelmeinket. Év végére pont ilyen derűs hősnőre volt szükségünk: ragyogó, független, jóindulatú, bohókás, aki még a kapualjban is olyan szívszorítóan visszafojtva tud könnyezni, hogy minden vásznon töltött másodpercében odavagyunk érte. Zsigmond Emőke, aki a nekünk adott interjúban a saját karácsonyáról is mesélt, most már tuti visszatérő arca lesz az év végi ünnepi időszaknak. (HZS)
1. Hámori Gabriella (Legjobb tudomásom szerint)
Idén Hámori Gabriella volt az, aki a legnagyobb érzelmi távolságokat járta be egy filmen belül. Láthattuk őt összetörve és sokkos állapotban, máskor a jövőbe tekintve és felbátorodva, és ami a legfontosabb, mindig hiteles volt Nóra szerepében, aki állítása szerint nemi erőszak áldozatává vált. Keservesen nehéz feladatot oldott meg nagyszerű módon: nem elég, hogy egy gyötrelmes traumával való együttélés különböző állomásait tárta elénk, még egy gonosz játékra is invitált minket. Kilépve az áldozat egyértelmű szerepéből, néha közelebb enged magához, máskor eltávolít és elbizonytalanít. Tényleg minden úgy történt, ahogy azt a félmondataival, fájdalmas hallgatásaival állítja? Végső soron Hámori Gabriella arra bíztat minket törékenységet és erőt egyaránt felmutató játékával, hogy próbáljunk nagyobb empátiával és megértéssel fordulni a másik felé. (VD)
