Horváth Zorka: Meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz. Karlovy Varyban tartott premieren is sokáig tapsoltak. Most is nagyon élveztem, másodjára kicsit más szemmel néztem az egész filmet, jobban elmélyültem a történetben.
Dietz Gusztáv: Nagyon örülök, hogy túl vagyunk rajta. Két év telt el a forgatás óta, kíváncsi voltam, hogy miket rontottam el. Nem tetszettem magamnak, sok esetben indokolatlanul erőszakosnak éreztem a saját karakteremet. Mondták, hogy nem magamat, hanem egy karaktert kell játszani, de így is nehéz volt. A forgatáson minden segítséget megkaptunk, de már a forgatókönyv is megviselt, még most is gombóc van a torkomban egy-egy jelenet miatt. Bármilyen furcsán hangzik, a saját valóságommá vált ez a történet. Zorka nagyon profin kezelte az egészet, sokkal jobban tetszett az ő játéka. Ha ezt előre tudom, biztosan kihátrálok belőle, beteget jelentek vagy lesérülök.
Lehet, hogy egyszer azért szeretni is fogod magad a filmben?
D.G.: Azt nem hiszem, a feleségemmel való szerepléseinket sem szoktam visszanézni, maximum a meccseimet, de azokban is csak hibát találok, még a győztesekben is. Hiányzik belőlem a magamutogatás, nincs bennem szereplési vágy. Felmenni verekedni egy csarnoknyi közönség elé, az teljesen más, mint amikor érzéseket kell közvetíteni. Sokkal nehezebb, mint verekedni.
A MMA-s múltad is felfogható egyfajta szerepnek? Gondoltál erre a kapcsolatra?
D.G.: Ott sem szerettem szerepelni, a meccsek előtt és utána sem tudtam magam ünnepeltetni. Azokkal a sportolókkal tudok azonosulni, akikből ez a magamutogatás hiányzik.
Dietz Gusztáv, Kis Hajni és Horváth Zorka a Cinefestes bemutató után / Forrás: Cinefest
Zorka, te sportolsz valamit?
H.Z.: Táncolok, az iskola miatt nagyon sok órám van, legtöbbször este hatig bent vagyok. Ez modern tánc, de jazzt is táncoltunk, nagyon szeretem. Szeretném majd ötvözni a táncot a színészettel, szükség van rá a színpadon.
D.G.: Engem az érdekelne, hogy gyerekeket, fiatalokat, akik színésznek tanulnak, őket hogyan készítik fel arra, hogy egy forgatást el tudjanak engedni, ott tudjanak hagyni, és ne vigyék haza ezeket a terheket.
Zorka, erről beszélgettetek Hajnival?
H.Z.: Anyukám mindig mondta, hogy ez csak egy film, de a nagymamámmal rengeteg filmet nézek, mindig úgy gondoltam rá, mint egy szerepre. Ez nem én vagyok, hanem valaki más. Volt, hogy Hajnival kijelöltünk egy képzeletbeli területet, amibe ha beleléptünk ott elképzeltük, hogy leválunk a karakterről, itt visszaváltoztunk az alap, semleges állapotba.
Ha sok filmet nézel, azon is sokat gondolkodtál előtte, hogyan is történik egy film forgatása?
H.Z.: Sokat gondolkodtam, már kicsi korom óta érdekelt a színészet, mindig el akartam menni castingokra. Mondták a szüleim, hogy ez egy hosszú folyamat lesz, nem fog mindig sikerülni, de újra meg újra meg akarom próbálni, akkor is, ha a végén nem sikerül. Nagyon örültem, amikor megkaptam ezt a szerepet.
Fotó: Konda Brigitta
Gusztáv, te ezzel szemben azt mondtad a bemutatón, hogy nem örültél, amikor megkaptad a szerepet.
D.G.: Mindent megtettem, hogy ne én kapjam, egyszer egy barátomat is elvittem magam helyett, hogy inkább ő játssza el a szerepet. Ezzel együtt a magaménak éreztem az egészet, másként nem is tudtam volna megcsinálni. Nekem is nehéz volt a fiatalkorom, de aztán másképp alakult az életem, gyönyörű családom és sportkarrierem lett, ezt senki nem gondolta volna korábban, én sem.
Mivel tudott meggyőzni Hajni?
D.G.: A vége felé már én is akartam. Elég jól barátkozom az emberekkel, Hajnalkámmal is hamar összhangba kerültünk, és a stábnak azzal a részével is jó kapcsolat alakult ki, akivel sokat találkoztam. Elhitették velem, hogy ami magamtól nem megy, azon át fognak segíteni, és így is lett.
Ti mikor találkoztatok először?
H.Z.: Nyáron volt a casting és szerintem augusztus közepén találkoztunk először. Azt a jelenetet próbáltuk, amikor a buszon ülünk, én boldog vagyok, Gusztáv pedig elutasító. Ezt próbáltuk el egyszer-kétszer.
D.G.: Nekem ezek már nincsenek meg, elég súlyosan sérült a rövidtávú memóriám, idővel lehet ki fog derülni, hogy a hosszútávú is. A verekedésekből születtek ezek a sérülések, az utolsó három meccsemen zsinórban KO-t kaptam, kiütöttek. Az elsőt Tomislav Spahovictól kaptam az FFC gálán, utána fél évig eltiltott az orvos az edzéstől is. Másfél hónappal később újra a ketrecben voltam Bécsben. Le lettem ütve ott is, akkor kezdődtek igazán a bajok, az álló KO-k. A feleségem beszélt hozzám, de nem tudtam neki válaszolni, elrángatott orvoshoz, kiderült, hogy a bal fülem mögött agytörzsgyulladásom van, életveszélyes állapotba kerültem. Teljesen eltiltottak a küzdősporttól, de amikor elmúltak a tünetek, nem akartam tudomásul venni, hogy így fejezem be a sportkarrieremet, és lett belőle három KO.
Fotó: Konda Brigitta
Említetted, hogy az orvos is jó ötletnek tartotta a filmhez való szövegtanulást, mert fejleszti a memóriád.
D.G.: Azt mondta az orvos, hogy a megfelelő gyakorlatokkal az agy képes regenerálni a verekedésekben károsult idegeket. Ebből a szempontból kapóra is jött a film. Sereglei Andrásnak és Hegedűs Ágnesnek hívják a két dráma pedagógia tanárt, akit rám szabadított Hajnalkám. Ők segítettek a szövegtanulásban, mindenféle figyelemmegosztással kapcsolatos módszert tanítottak nekem. Csipeszeket tologatott elém, miközben olvasnom kellett a szöveget, és csak a perifériáról figyeltem, amit csinál, majd vissza kellett tologatnom abban a sorrendbe őket, ahogy ő tolta oda. Aztán egyszer csak mondta, hogy csukjam be a könyvet és mondjam a szöveget. Csak ültem ott, de semmi nem jutott eszembe. Aztán elkezdte tologatni a csipeszeket, én meg vissza, és egyszer csak dőlt belőlem a szöveg.
Volt, hogy elszaladtál a forgatásról.
D.G.: Egyszer-kétszer besokalltam, de talán mások is elszaladtak volna. Nagyon nehéz színészkedni, a profiknak megtanítják, hogyan kell a helyzetektől függetlenedni, de nekem nem sikerült, én vittem haza magammal, agyaltam rajtuk, mintha mindent én követtem volna el. Van pár színész barátom, például én voltam Szabó Győző egyik toxikomája, egy másik barátommal hárman voltunk együtt Csernus terápiáján. Vele megszűnt a viszonyom, de Győzővel megmaradt. Róla is tudjuk, hogy nehéz karmát visz magával, de úgy látszik, ő is túl van a nehezén, viszont utólag megértem, hogy egy kis segítségre volt szüksége mindennek a feldolgozásához.
Forrás: Mozinet
Zorka, neked a szövegtanulás vagy a fizikai készülés volt a nehezebb?
H.Z.: A szövegtanulásban voltak nehezebb részek, de amúgy jól ment. Eleve szeretek szövegeket, verseket tanulni. Fizikailag jól bírtam, de nem is forgattam sokat egy nap, nem voltam kint reggel hatig, csak késő estig. Nagyon élveztem, a szüleim is nagyon támogattak benne, örülnek, hogy ezt csinálom, hogy a saját erőmből értem el és kaptam meg a szerepet. Az elején eléggé féltettek, a nagymamám beszélte rá őket, hogy engedjenek el a forgatásra. Féltek, hogy fizikailag és lelkileg is meg fog viselni.
Mit élveztél benne a legjobban?
H.Z.: Azt, hogy egy másik ember bőrébe bújhatok. Nagyon érdekes mások életébe így belelátni. Jó volt a stábbal együtt pörögni, új helyeket felfedezni, az egész forgatásnak jó hangulata volt.
Gusztáv, szerinted ez a film hatással volt arra, ahogy most a lányaidat neveled?
D.G.: Mindenképpen, ez a film megerősítette a családot. A feleségem szüleinél és nagyszüleinél nagyon erős a családkép. Én 14 évesen elveszítettem az édesapámat, de édesanyámtól minden segítséget megkaptam és megkapok a mai napig. Ezeket az otthonról hozott értékeket szeretném én is továbbadni és megvédeni őket mindentől, amitől lehet.
Forrás: Mozinet
A rengeteg sérüléstől függetlenül tudsz a ketrecharcos múltadra úgy visszagondolni, mint ami egy jó dolog volt az életedben?
D.G.: Rengeteget adott, előtte kábítószerfüggő voltam, többször újraélesztettek, de az egyáltalán nem traumatizált. Sosem gondoltam volna, hogy belőlem valaha versenysportoló válik és lesz egy egészséges, gyönyörű családom, de így hozta az élet. Szeretném ezekről a vakvágányokról, zsákutcákról elterelni az életüket, igaz, hogy könnyebb is talán, mert lányok. Azért nem bánom, hogy ezek megtörténtek velem, mert van egy óriási tapasztalatom, hogy hogyan tudja az ember elrontani az életét. Hál istennek most már hétköznapi életet élek.
Szerinted hasonlítotok egymásra Zorkával?
D.G.: Tök érdekes, mert az elején nem értettem, hogy miért engem választottak Zorka mellé, egyáltalán nem hasonlítottunk. De a filmen ez nem látszik, jól mutatunk együtt, stimmel a karakter. Teljesen mást lát adott esetben egy rendező, döbbenetes, mennyire mást lát a kamera.
