A fantasy, a romantikus vígjáték és a fekete humor különleges keverékét az indiai remake-ben viszont hiába keressük. Úgy érdemes nekilátnunk ennek a szokatlan kalandnak, hogy mindjárt az elején belenyugszunk, ez egy kevésbé komplex film, ami jóval kevésbé keveri a műfajokat, megelégszik azzal, hogy némi misztikus hátteret adjon a romantikus komédiának.
Valljuk be: filmnézésre szánt szűkös szabadidőnk elhanyagolható százalékát szenteljük indiai filmeknek. Idegen tőlünk ez a világ, és ezért sokan (köztük én is) tarthatnak kissé a bollywoodi filmektől. Ez a félelem az Aafat-e-ishq esetében alaptalan. Persze vannak furcsaságok: bántóan nagy számú jump cut (ugrásszerű vágás), nehezen dekódolható kulturális utalások, nagyobb hajlam a dalra fakadásra és a táncra. De ezeken túl lehet lendülni, mert alapvetően ez az alkotás is a klasszikus filmnyelven fogalmaz, a története pedig eredetileg magyar fejekből pattant ki, amely aztán számos országban sikert aratott.
Balsai Móni Lizája Lallo névre hallgat, és Neha Sharma formálja meg. A fiatal színésznő pályája gyorsan ível felfelé, modellként is tevékenykedik, az utóbbi években pedig többször megszavazták a legvonzóbb indiai hírességnek. Balsai Mónihoz hasonlóan egy jószándékú, de naiv fiatal nőt alakít, a kettejük közti kontraszt mégis óriási. Lallo egy élettel teli, eleven kislány, Lizát sokkal inkább megbénítják a gátlásai, és kevésbé érezzük eviláginak.
Ez még persze nem égbekiáltó eltérés, viszont két alapvető ponton az indiaiak erősen belenyúltak a Liza koncepciójába. Teljesen kivették belőle a japán vonatkozásokat, és valamennyit hazai (mármint indiai) alternatívákkal pótolták. Tomy Tani karaktere halott japán énekesből halott indiai énekessé lényegül át, ami megnyitja az utat a bollywoodi énekes-táncos jelenetek előtt. A magyar néző számára ez nyilván teljességgel idegen, viszont mégsem uralkodik el idegesítő módon a zene jelenléte a filmben.
A japán motívumok hiánya fájó, kár volt ezt az egzotikus ízt kidobni, mivel így csak egyféle kultúra, az indiai szerepel benne. Emiatt az egész rókatündér mítosz a kukában landol; pontosabban egy helyi legendára cserélik, a „vörös tündér” (red fairy) történetére. Hősnőnket lepkék lengik körül, ami valamilyen módon összefüggésben áll elhunyt édesapja rovargyűjtő szenvedélyével. Ezekkel a baljóslatú állatokkal emlékeztetnek minket végig arra az átokra, ami a magyar eredetihez hasonlóan a szerencsétlen sorsú nő körül irtja a férfiakat.
A másik nagy változás a történet áthelyezése a jelenbe. A magyar verzióban az ötvenes évekbeli bútorokkal berendezett, ízléses hetvenes évek látványát bolondították meg néhány fantasy elemmel. Itt India jelenében találjuk magunkat (ami persze, ha földrajzi értelemben is, de számunkra éppoly távoli). E mögött költséghatékony megfontolást és aktualizáló szándékot sejtek, viszont így elvész az az egyedi ironikus-nosztalgikus színezet, ami a Lizának annyi bájt kölcsönzött. Izgalmas végignézni, milyen megoldásokkal állnak elő a film készítői, hogy jelen idejűre fordítsák a történetet. Például a flúgos Ludvig úrnak megfelelő szereplő nem az újság társkereső rovatát böngészi a szekrénybe bújva, hanem Tinderen húzza jobbra a végzet asszonyát.
Vannak még apró, megmosolyogtató eltérések és újítások is. A Zoltán zászlós karakterét váltó Vikram nyomozó egy vicces és esendő Sherlock Holmes (pontosabban Byomkesh Bakshi) paródia. Bohókás skandináv dallamok helyett indiai death metalt hallgat, és közben őrülten rázza fejét a ritmusra az ügy aktái felett. A Mekkburgerből McNow lett, a Szabó Győző alakította apuka-bérgyilkosból pedig egy cirkuszi törpe. (Hogy erre a furcsa és kilógó figurára miért volt szükség, rejtély.)
Nem lehet kihagyni a magyar eredeti egyik legnagyobb erényét: a hazai viszonylatban páratlan minőségű és mennyiségű vizuális effektus. Egészen merész módon nyúltak ehhez az eszközhöz a készítők, és remekül sült el ez a rizikós döntés. CGI terén az indiai film egyértelműen gyengébben teljesít, de legalább nem kell túl sok közepesre sikerült effektet végignéznünk. A vörös lepke-tündéres háttérsztorit viszont egy elég meggyőző animáció szemlélteti, ami mindenképp üdítő.
Humor terén nem mondanék ítéletet, mivel kulturális és nyelvi különbségeken átlátni nem könnyű. Mindenesetre a filmben akad néhány tényleg eredeti és vicces pillanat. Amikor a lakásban egyre gyűlnek a hullák után ott maradt krétakontúrok, Lallo a szobába toppanó nyomozóra így kiált rá: „Vigyázzon! A nagynéném!” Lesz pár olyan poén, amin a magyar néző is őszintén fel fog nevetni.
Bár az indiai rendező az eredeti radikális újragondolását igérte, a történetvezetés terén kimondottan hű adaptáció az Aafat-e-Ishq. Szinte jelenetről jelenetre úgy követik egymást az események, ahogy a magyar verzióban. A motivációkat szépen párba lehet állítani, a szereplők is többnyire ugyanazt a funkciót töltik be a két filmben.
Ami viszont valóban megdöbbentő és kimondottan pozitív meglepetés, az az éneklő szellem szerepébe beleírt fordulat. Magyar Liza-rajongó szemmel nézve végig gyanús, hogy az ádáz, japán öldöklő angyal helyett itt egy kedves, mosolygós bollywoodi énekes színészt látunk. Altatja a figyelmet a film, és mint egy Agatha Christie-krimiben, csupán a fináléban rántja le a leplet a szellem ördögi indítékáról. Így főhősnőnkkel együtt a végsőkig jóságosnak hisszük őt, és kapunk egy olyan csavart, ami a magyar változatban nincsen, és őszintén szólva jól működik.
Az már más kérdés, hogy ezzel közelebb is kerül a tucatfilmek bevált dramaturgiájához. Ha összességében nézzük, a legtöbb eltérés valami ilyesmire világít rá: az egyszeri, merész ötleteket és szokatlan megoldásokat szinte minden esetben közérthető, megszokott formulákra cserélik. Hogy a készítők ilyen módon formálták saját képükre a filmet, és célozták meg vele az ottani széles moziközönséget, az persze semmiképp sem elítélendő, csupán egy érdekes jelenség.
Aki szerette a Lizát, az valószínűleg nyitott a kultúrák közötti barangolásokra, és nem fog megvetni egy indiai kitérőt sem, mert tanulságos utazás. Annyi biztos, hogy a különleges nézőpont ebben az esetben a miénk, hiszen a Lizában a mesét lefejtve felismerhető volt a mi otthonos valóságunk, most viszont mi vagyunk a kívülállók, akik rácsodálkoznak egy idegen világra. Ne ijedjünk meg a remake-től, inkább élvezzük a helyzetet, hogy egy ilyen furcsa és mókás fejezettel bővült a magyar filmes vonatkozások története.
Az Aafat-E-Ishq a ZEE5 indiai streaming szolgáltató oldalán bárki számára angol felirattal elérhető.
