Jelenet az Ég veled!-ből
A melós voueyer-től a kamera egy magándetektívnél, Tóth Barnabásnál köt ki, akinek megbízása szerint egy kínait kell követnie, azonban az európai szem számára szokatlan, egymástól nehezen megkülönböztethető távol-keleti arcok könnyen összekeverednek.
Ami az operatőri munkát illeti „a filmben nagyrészt, körülbelül 80%-ban a kamera mozgásban van, és úgy 1/5 részt valahova lerakva rögzít. Az operatőr Kardos Sándor – a Résfilm készítője, amely alkotás a tavalyi Szemlén kísérleti kategóriában nyert -, ám többször maguk a szereplők is fogják, kezelik a kamerát”.
A Lopott képek-ben nincsenek olyan „elszállós” pillanatok, mint az Ég veled!-ben. „Korábbi filmjeimhez képest ebben az esetben tudatosan fordultam más irányba", mondja legutóbbi munkájáról Pacskovszky. "A korábbi, költőibb stílusú filmeket egy kicsit meguntam, és mást is ki szerettem volna próbálni. Ezért a Lopott képek nyersebb, realisztikusabb, stílusában talán Cassavetes (Arcok) munkáira emlékeztet, ami jól kiegészül a home videók durvaságaival, a külső zajokkal, zörejekkel.”
„Hozott anyagból” készült
Az esetlegesség tere
Esti Kornél |
Így összességében néhány millió forintból három hét alatt készült el a Lopott képek, amelynek forgatókönyvét a rendező öccsével, Pacskovszky Zsolttal írta. „Előre pontosan megírt forgatókönyvünk volt, de azt úgy készítettük el, hogy teret hagytunk az esetlegességnek. Például, ha valakit megláttam a tévében, aki megtetszett, és úgy gondoltam, hogy jó lenne a filmben, akkor másnap megkértem őt erre. Így volt ez Fosu Nikolette esetében.”
A pontosan előre megírt forgatókönyv és a véletlen társításáról Pacskovszky elmondta „Az esetlegesség főként ott kapott teret, ahol hozzá lehetett még tenni kisebb dolgokat a jelenetekhez, ha valami vagy valaki, például egy pincér vagy egy nagymama jelenléte, szavai erősítették a képeket.”