F.B.: Nekem az első filmemtől kezdve hatalmas szerencsém van, de ez szerintem semmilyen összefüggésben nincsen az alkotói kvalitásaimmal – ha egyáltalán vannak ilyenek. Az, amit én csinálok – és ezek szerint az is, amit Nimród művel – valamilyen okból beleilleszkedik a fesztiválvilág hangulatába, ebbe a furcsa streambe. Csakhogy a szerencsével az a baj, hogy könnyen elmúlhat, a sikerem kulcsa tehát nem az én kezemben van.
filmhu:Milyen fogadtatása számítasz otthon?
F.B.: A helyzet jelenleg nagyon kecsegtető, mert már a Szemlén is két pótvetítést kellett tartani a Dealerből, nemrég pedig a Moziünnepen két teltházas előadása volt. Számomra ez csoda, mert én azt gondoltam, hogy a sötétséget és kiúttalanságot ábrázoló filmek tasztítják az embereket.
filmhu:Karlovy Varyban a Függetlenek Fóruma nevű szekcióban vetítik a Dealert, s a sajtótájékoztatón Te is függetlenfilmesként nyilatkoztál. Ha azonban jobban belegondolunk, akkor rájövünk, hogy tulajdonképpen minden magyar film függetlenfilm.
F.B.: Jó dolog egy olyan szekciót szervezni egy fesztiválon, ahol kvázi szuverén alkotók mutatkozhatnak be, de ezt a szekciót persze el kell nevezni valahogy. Talán a független a legtalálóbb kifejezés erre. Ennek a fogalomnak, vagy besorolásnak azonban szerintem semmi értelme sincsen, mert Gore Verbinski ugyanolyan szuverén alkotó, mint Lars von Trier, csak más koordinátákhoz igazodnak. A sajtótájékoztatón azért beszéltem a független filmezés határairól és nehézségeiről, hogy ez a státusz ne tűnjön olyan heroikusnak, mert a függetlenfilmek készítése ugyanolyan szűkre szabott szempontrendszer szerint folyik, mint egy műfaji filmé. A különbség a kettő között csak annyi, hogy a függetlenfilm esetében a zsáner, a műfaj az alkotó maga. Lars von Trier feladata például az, hogy Lars von Trier filmeket csináljon, mert ha nem, akkor azt nem fogják érteni és szeretni. Én azt látom, hogy aki független, az többségében nem a saját választása miatt az, hanem ilyen-olyan kényszerűségből. Aki ezt szabadságnak hívja, azon én csodálkozom.
filmhu: A szekció igazgatója a sajtótájékoztató legelején, amikor még nem értél oda, lezsenizett téged. Motivál téged az ilyesmi vagy inkább igyekszel nem meghallani?
F.B.: Nagyon megtisztelő, hogy a Forum of Independents vezetője elismerően nyilatkozott rólam. Az a helyzet, hogy a sikereimmel együtt egyenes arányban megjelentek az irigyek is. Régi tömegsport ez, amit ráadásul Magyarországon mesterien űznek. Emellett persze kezdek paranoiddá válni. Nemrég panaszkodtam egy közeli ismerősömnek, hogy úgy érzem, kezd elhatalmasodni rajtam az üldözési mánia. Erre Ő azt mondta: van a paranoiás rendező, és a sikertelen. Az meg persze olaj a tűzre, hogy nem szívesen pazarlom az energiáimat az álszerénységre. Kelet- Európában ez tabusértő magatartás, olyan, mintha az anális szexről beszélnél. Úgyhogy kezdem belátni, hogy ez még több energiát visz el, tehát: álszerény leszek. Jól kitaláltam, mi?
