MAIA szeminárium Budapesten

Örvendetes tény, hogy viszonylag szép számban jelentek meg kezdő és gyakorlottabb producerek hazánkból is. Hozzá kell tenni azonban, hogy még így is nagyon kevés azok száma, akiket megmozgat egy ilyen volumenű esemény. Ha másért nem, a jelen tréning alapjául szolgáló nemzetközi kapcsolatépítés végett is érdemes részt venni a hasonló megmozdulásokon. Régóta emlegetett közhely, de nagyon igaz, hogy aki kizárólag a nemzeti piacban gondolkodik – pláne mifelénk –, az hosszú távon nem fog labdába rúgni a filmiparban.

A MAIA workshop a római Fabulafilm kezdeményezése. Idén először tartják meg két egyhetes műhelyből és három kétnapos szemináriumból álló programjukat. A másik két jelentős összeurópai produceri képzéssel ellentétben (ACE és EAVE) a MAIA a pályakezdő producereket célozza meg elsősorban, és a részvételhez nem szükséges filmprojekt. A workshopokra és a szemináriumokra külön is lehet jelentkezni.

Az első szeminárium Madridban zajlott idén áprilisban, és az európai filmek sajátosságaira fókuszált. Ezt követte június elején az első egyhetes műhelymunka az itáliai Anconában, melynek fő témája a kreatív projektfejlesztés (forgatókönyv-elemzés és –fejlesztés, csapatmunka, sales és forgalmazó ügynökségekkel való kapcsolatfelvétel) volt. A második szeminárium zajlott nálunk augusztus végén. Ezt követi szeptember 18-tól egy újabb bentlakásos workshop Lazio városában, ahol a munka középpontjába a fejlesztés üzleti aspektusai kerülnek (marketing, forgalmazás, privát és közalapítványok, filmpiacok és fesztiválokon való részvétel). Végül az utolsó szemináriumra Rómában kerül sor november elején, ahol a digitális innovációról és annak jövőjéről esik szó, illetve hatásáról az írás, a narratív technikák és a rendezés tekintetében.

Networking - Csináld jól!

A budapesti szeminárium előadói Sophie Bourdon, az ACE (ateliers du cinéma européen) független európai produceri hálózat és tréningprogram felelőse, Marit van den Elshout a rotterdami filmfesztivál CineMart koprodukciós piacának szervezője, és Christina Kallas, a Balkan Fund filmalapítvány művészeti igazgatója, a Német Forgatókönyvírók Céhének egyik vezetője és a Német Állami Filmalap forgatókönyv-fejlesztésért felelős bizottságának alelnöke voltak. Szintén főszerephez jutott Karl Baumgartner német producer, a Pandora Film produkciós és forgalmazó cég alapítója, aki számos jelentős európai koprodukcióban szerzett tapasztalatairól beszélt a hallgatóságnak.

A szeminárium első előadásai a kapcsolatépítés alapjaira fókuszáltak. A nemzetközi kapcsolati hálózatok kiépítése, fenntartása, ápolása minden európai producer alapvető érdeke. Érdemes minél korábban, a karrier legelejétől fogva nagy hangsúlyt építeni a más európai producerekkel való hálózatépítésre. Ennek egyik alapvető eszköze a tréningeken való részvétel.

A MAIA egészen friss kezdeményezés, és a szervezők reményei szerint a hálózatépítés első lépcsőfoka lehet. Azokat a producereket célozza meg, akik első projektjeiken dolgoznak. A következő lépcsőfok lehet az EAVE tréning, mely egyfajta haladó képzést biztosít, míg az ACE elsősorban profiknak szól. Mindhárom kezdeményezés lényege, hogy a programot elvégző producerek a tréning végeztével is tartják a kapcsolatot, azaz egy nemzetközi hálózat tagjaiként a továbbiakban is figyelemmel kísérik és segítik egymás karrierjét. Természetesen más oktatási programok is léteznek, nem utolsósorban egyes nemzeti filmiskolák posztgraduális képzései, vagy például az amszterdami központú, rendezők, dramaturgok és forgatókönyvírók számára is nyitott Binger Filmlab. Nyitott szemmel járva rengeteg lehetőséget lehet felfedezni a továbbképzésre.

Magától értetődő, hogy a nemzetközi képzések nyelve az angol. Elkerülhetetlen, hogy a filmes szakma szinte bármely szintjén a profizmusra törekvő szakemberek folyékony angoltudással bírjanak. Ez ma már alap, a kapcsolatépítéshez pedig nélkülözhetetlen.

A nemzetközi hálózatba bekerülés másik lehetséges módja a fesztiválokon, koprodukciós piacokon való részvétel. Tudni kell azonban, hogy a jelentős fesztiválokon és filmes piacokon egy kezdő számára szinte lehetetlen valódi kapcsolatok kialakítása. Cannes, Berlin vagy Rotterdam nyüzsgésében egy kezdő producerre nem fognak odafigyelni a „nagyok”. Célszerűbb kisebb, személyesebb fesztiválokon vagy piacokon megjelenni először. Sophie és Marit a szarajevói filmfesztiválról, és annak koprodukciós piacáról, a CineLinkről érkeztek Budapestre. Ezek még sokkal intimebb, közvetlenebb találkozásokra lehetőséget nyújtó események, fiatal producerek számára feltétlenül előnyösebbek hálózatépítés szempontjából.

Ma már szinte az összes jelentősebb fesztiválnak megvan a saját koprodukciós vagy projekt-piaca. Ezek, de maguk a fesztiválok is versengenek egymás között, hogy melyikhez melyik projekt vagy film kerül. A legnagyobbak, mint például az Európában legrégebbi CineMart elképesztő mennyiségű jelentkezőt bírálnak el, akár évente négy-ötszázat is. A meghívott projektek (a CineMart esetében 45 minden évben) fejlesztési tréningeken vesznek részt, majd producereik lehetőséget kapnak, hogy koproducereket találjanak Európából, illetve versenghetnek jelentős fejlesztési támogatásért. A legsikeresebb projektek aztán néhány éven belül szinte kivétel nélkül már kész filmként kerülnek az adott fesztivál programjába.  

Értelemszerűen a legtöbb alkotó a három nagy fesztiválra – Cannes, Berlin, Velence – igyekszik kijuttatni művét. Holott egy rossz időpont egy nagy fesztiválon hátrányosabban befolyásolhatja az adott film jövőjét, mint egy jó vetítési hely egy kisebb eseményen.

Europuding - a túl sok íz zavaró

Szó esett még a különböző filmalapokról is. A Hubert Bols Fund a fejlődő országok filmkészítőinek kínál lehetőségeket, sajnos – vagy tán szerencsére – az ő szemszögükből Magyarország már fejlett országnak számít. Számos más privát alapítvány segíti a nemzetközi piacra törekvő producereket, így többek között a Balkan Fund, a World Cinema Fund, a Global Film Initiative, a Cinefondation, vagy a már említett CineLink, de létezik számos régiós filmalap is. Érdemes alaposan utánanézni ezeknek a lehetőségeknek – bizonyos alapítványok már fejlesztésre is adnak pénzt, mások viszont csak gyártásra vagy utómunkára. A nyílt piacnak köszönhetően – elviekben – akár magyar producerek is pályázhatnak, mondjuk német régiós alapoknál támogatásért, akár helyi koproducer nélkül is.

Lényeges kérdés, hogy megéri-e egyáltalán egy adott filmtervet koprodukcióban megvalósítani. A közös gyártás ugyanis kivétel nélkül jelentősen megnöveli a költségeket, átlagosan legkevesebb 30 százalékos nagyságrenddel. A rengeteg szerződés lassítja, megnehezíti a gyártást. Kreatív szinten pedig a sztorit teheti tönkre – példák erre a kilencvenes évekre jellemző, europudingnak csúfolt filmek, ahol különböző kultúrákat erőltettek egybe dramaturgiai szerep nélkül, csakis a koprodukciós országok igényeinek megfelelően. 

A szeminárium további részén esettanulmányokat hallgathattak meg a résztvevők, illetve lehetőség nyílt a kapcsolatépítésre a gyakorlatban is. Érdemes odafigyelni a hasonló eseményekre, főként ha hazánkban kerül rájuk sor. A honi Media Desk honlapján (www.mediadesk.hu) lehet tájékozódni a különféle továbbképzési lehetőségekről.