Klasszikus tartalomismertetőt írni Jude munkáihoz lehet, de szinte felesleges, nála ugyanis nemcsak a téma, de a forma is igen különleges. A román új hullám esztétikájától a harmadik Aferim! fekete-fehér westernjével teljesen elforduló alkotó érdeklődésének középpontjában a közönség komfortzónájának hatékony támadásán túl a múlt és a jelen komplex viszonya, régiónk mentális állapotának provokatív feltérképezése áll. Jude mindehhez különféle filmnyelvi megközelítéseket választ és váltogat, természetesen egyetlen filmen belül.
A dokumentarizmus, az esszéfilm, a slow cinema és a jobb híján kísérletinek nevezhető stilisztikai útkeresés nála szerves egységbe forr a kőkemény szatírával, morbid polgárpukkasztással és román színházi hagyományokkal, epizodikusan és rendkívül kreatívan építve egybe a különféle hatásokat. Aki látta a legutóbbi, három markánsan eltérő részre tagolt, házipornóval nyitó, fél órás bukaresti sétával és videómegosztókról összeszedett szösszenetekkel folytatódó, majd egy csodálatosan teátrális szülői értékezlettel záródó Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházbant, az pontosan tudja, miről beszélünk.
A belbecs és forma kirobbanó játékossága jellemzi a Ne várjatok túl sokat a világvégétől című, legújabb filmjét, amely talán egy fokkal nehezebben befogadható, de még a korábbiaknál is öntörvényűbb és hajmeresztőbb remeklés. A morbid komédia, a road movie és a TikTok különös háromszögében egyensúlyozó film egy Angela nevű agyonhajtott produkciós asszisztens egyetlen munkanapját követi, ami nem mellesleg nagyjából tizenhat órás. A fiatal nő egyrészt próbál alanyokat felhajtani egy német megbízásból készülő céges munkavédelmi oktatófilmhez, másrészt folyamatosan küzd a bukaresti forgalommal, az anyázó sofőrökkel és az egyre komolyabb fáradtsággal.
Jude mindehhez ráadásul egy különleges sorvezetőt, egy 1981-es román filmet választ, amivel folyamatos párbeszédet folytat. Lucian Bratu 1981-es, nálunk nem bemutatott alkotása, az Angela tovább megy (Angela merge mai departe) egy női taxisofőr boldogulását követi, természetesen a korszaknak megfelelően, Dacia gépjárművekkel, részeg utassal és optimista panellakással. Jude nemcsak párhuzamba állít egyes jeleneteket vagy épp kimerevíti a múltat, de az egykori színészek is visszatérnek. Köztük Miske László is, aki nemcsak Petőfit szaval magyarul, de a fiatal Angela kérdésére még Orbán Viktor neve is elkerül.
A két autót vezető Angela izgalmas ellenpontot kínál, hiszen ironikusan rávilágít arra, a munka ideológiája a kommunista és a posztkapitalista társadalomban is hasonló agyrém. A mai Angela ugyanis a gig economy klasszikus áldozata, azaz nem állhat le, nem teheti fel a kezét, nincs mögötte semmiféle háló, az állandó hajtás pedig fokozatosan megeszi a lelkét. Jude persze nem prédikál, nem puffogtat ellentétes ideológiai nézeteket, egyszerűen csak odateszi a kamerát a nő mellé és minket is belekényszerít abba, hogy szó szerint órákat zötykölődjünk vele a gyilkos bukaresti utakon.
A képet ráadásul tovább árnyalja, hogy Angela az állandósult idegállapotát oldandó időről-időre trágár TikTok videókat készít, ahol egy Andrew Tate filter mögé bújva ordenáré stílusban hergeli a követőit. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy az őt alkalmazó filmesek is agyatlan bérmunkákat végeznek és még egy ikonikus nemzetközi Zs-filmes rendező is felbukkan óriási műrovarral a háttérben, egyáltalán nem elrugaszkodott azt állítani, Jude a mozi jövőjével kapcsolatban is izgalmasakat kérdez. Ha már a TikTok legyűri a mozit, a megrendelő pedig tartalmat kér alkotás helyett, rendezőként annyi eszközünk marad, hogy támadunk. Ennyiben pedig a Ne várjatok túl sokat a világvégétől felfogható olyan provokatív kísérletként is, ahol Jude megpróbálja definiálni, hogyan lehet és érdemes ma művészfilmet csinálni.
A fentiekből talán úgy tűnhet, egy nehéz, véresen komoly film született, holott épp az ellenkezője igaz. Hiába ugyanis a komplex témák és súlyos kérdések, mindezekhez nagyfokú játékossággal, meghökkentő fordulatokkal, fantasztikus beszólásokkal és mindent átható, nagyon vaskos fekete humorral közelít Jude. Ebben persze tökéletes partnere az Angelát alakító Ilinca Manolache is, aki elképesztő erős jelenség, hiszen sokszor tíz percekig egymaga viszi a hátán a filmet úgy, hogy a kormányt markolászva az utat figyeli. Az utat, ahol ép ésszel túlélni errefelé csak kiadós anyázással lehet.
A február 3-i vetítés már teltházas a Puskin Moziban, de jegyek még kaphatók a február 23-i vetítésre a pécsi Apolló Moziban, valamint a február 24-i vetítésre a budapesti Uránia Moziban.
